Hogy került egy kacsahívó bajnok az NFL-csapat kezdőjébe?

Az NFL századik szezonja eddig a csereirányítókról is szól, mivel a csapatok negyedében már nem az a kezdő, aki az első héten volt. Volt, akit a teljesítménye miatt cseréltek le, de a legtöbb esetben sérülés miatt kellett beugraniuk a cseréknek, ilyen volt például a Jacksonville Jaguarsban azóta sztárrá vált Gardner Minshew is. 

Azonban Pittsburgh Steelersnél a legcifrább a helyzet, ahol már a második számú Mason Rudolphot is le kellett hozni a vasárnapi, Baltimore Ravens elleni meccsen, mert egy ütközés  után ájultan feküdt a földön , és agyrázkódást szenvedett. Az ő helyére állt be az újonc Devlin Hodges, aki a pályára kerülése után azonnal touchdownnal zárult támadásig vezette a Steelerst. Igaz, végül ez sem volt elég a győzelemhez, és hosszabbításos vereséget szenvedtek, erről viszont legkevésbé Hodges tehetett.

Rekorder az egyetemen 

A legnagyobb Steelers-rajongókon kívül valószínű, hogy nem sok embernek csengett ismerősen Hodges neve, ami nem csoda, hiszen a másodosztályú Samford egyetemről került a ligába draftolatlanul, ezzel ő lett az első irányító az egyetem történetében, aki eljutott az NFL-ig.

Pedig nem lehetetlen a Samfordról a profik közé jutni, rajta kívül még két jelenleg is aktív játékos van a ligában, aki onnan érkezett, a Panthers cornerbackje, James Bradberry és a 49ers safetyje, Jaquiski Tartt. De a korábban All-Prónak is választott, már visszavonult Cortland Finnegan is a Samfordra járt. Hodges nem véletlenül került az NFL csapatok fókuszába, mivel kifejezetten szép egyetemi karriert tudhat magáénak, háromszor választották főcsoportja legjobb támadójátékosának, övé az egyetem történetének legtöbb passzolt yardja, végzős évében pedig megkapta a Walter Payton-trófeát, azaz őt választották a másodosztály legjobb játékosának.

Alabama legjobb kacsahívója

A csapatok a játéka miatt figyeltek fel rá, de a draft előtti elemzések viszont többet foglalkoztak a hobbijával, mint az egyetemi karrierjével. Az ugyanis nem ritka, hogy egyetemi játékosok a pályán kívül is kimagasló teljesítményt nyújtanak valamiben, például atlétikában, kosárlabdában vagy baseballban, ez pedig rendszeresen meg is jelenik a róluk készült draft előtti jelentésekben.

Hodges különleges képességeként az volt feltüntetve, hogy tizenhárom évesen megnyerte Alabamában az állami kacsahívó bajnokságot, amivel kiérdemelte csapattársai körében a Duck becenevet, és az is felmerült, hogy hápogva hívja át a játékokat. Maga a kacsahívó bajnokság egyébként nagyjából így zajlik.

Három irányító tűnt el előle

Hápogás ugyan nem volt vasárnap, de jó játék igen: 9 passzkísérletéből 7 jó helyre ment, összesen 68 yardot passzolt, nem adta el a labdát, és volt két futása is, melyekkel 20 yardot szerzett. A jó teljesítmény viszont senkit nem lepett meg a Steelersnél, sőt mindenki arról beszélt a meccs után, hogy pontosan ezt várták tőle, miután edzéseken szétszedte a védelmet. Ennek ellenére az edzőtábor után csak a Steelers gyakorlócsapatába fért be, és három irányító sérülése kellett volt ahhoz, hogy pályára tudjon kerülni.

A már korábban kidőlt Ben Roethlisbergeren és Mason Rudolphon kívül Nick Foles kiesése a Jacksonville Jaguarsból is az ő malmára hajtotta a vizet. Miután a korábbi Super Bowl MVP megsérült, a Jaguars új csereirányító után nézett, és a steelersös Josh Dobbsra esett a választásuk, így megnyílt az út Hodges előtt az 53-as keretbe kerüléshez. Három héttel később pedig már a kezdőben találta magát, ráadásul Rudolph sérülése miatt egy darabig ott is maradhat, mivel komolyabb agyrázkódásról lehet szó. 

(A cikket Csonka Péter írta)