Totál elborultak voltak az NFL mezítlábas rúgói

GettyImages-85974812
2020.01.01. 16:47

A 2019-es idényben az elmúlt tizenöt év legrosszabb teljesítményt hozták össze a rúgójátékosok az NFL-ben, annyi mezőnygólt hagytak ki. A probléma oka elsőre nem annyira világos, az viszont biztos, hogy a mezítlábas rúgók óta nem beszéltek annyit a kickerekről, mint most. De mi vett rá bárkit arra régen, hogy csupasz lábbal menjen fel a pályára 120-150 kilós szörnyek közé?

Ne maradjon le semmiről!

A rúgójáték eleinte egyfajta hóbort volt csak az amerikaifutballban, leginkább az irányítók próbálgatták szabadidejükben, hogy mi is a leghatékonyabb módja annak, hogy a labdát a két kapufa közé rúgják. A szerep idővel európai, a futballhoz nem elég ügyes, az amerkaifutballhoz nem elég nagy játékosokra hárult, köztük volt az 1940-es években Magyarországon született Gogolák Kornél Péter és Gogolák Károly Pál is, akik forradalmasították a rúgótrendeket azzal, hogy nem spiccel, vagyis a lábujjuk hegyével, hanem rüszttel, a lábfejjel találták el a labdát.

Gogolákék hatása szemmel látható volt az NFL-ben és az amerikaifutballban: az érkezésük előtt, az 1950-es években 44,2 százalékos pontossággal rúgták a ligában a mezőnygólokat, az 1960-as években 56,0 százalékra nőtt ez a mutató, egy évtizeddel később már 59,4 százaléknál jártak. A 80-as évekre 63,6, a 90-es évekre 74,4, a 2000-es évekre pedig 79,7 százalékra javult a rúgómutató. A 2010-es évtized már 80 százalék fölött zár, a szinte folyamatos javulásban viszont kilóg a sorból a 2019-es idény, amikor 15 éves mélységre esett vissza a rúgójátékosok mutatója,

és igazából senki sem tudja, hogy miért.

A hóbortból tudomány lett

Az egykor a szükséges rosszat megtestesítő rúgójátékból mára kvázi tudományág lett. Hosszú ideje már csak rúgásra specializált játékosok igyekeznek az 5,6 méter széles kapuba különböző távolságokból berúgni a labdát. Bár az idei 81,6 százalékos rúgómutató 2006 óta a legrosszabb, fontos hozzátenni, hogy az NFL-ben valaha játszott 17 legpontosabb rúgójátékosból 12 idén is pályán volt, az átlagot tehát a mezőny vége húzta le, méghozzá alaposan.

De is igazából csak a hosszabb rúgásokon rontanak sokat, 40 yard (36,5 méter) fölötti távolságnál kezd el jelentősen beszakadni a pontosság, amitől még különösebbé válik az egész jelenség, amire látszólag nincs magyarázat. (Az extrapontok a 2015-ös szabálymódosítás óta, amióta távolabbról rúgják őket, folyamatosan 94 százalék környékén mozognak, idén is 93,9%-kal, a trendnek megfelelően zártak, itt sem volt tehát komoly változás.)

Ha a baseballban lennénk, már rég a labdát elemezné minden mozdítható asztrofizikus, hátha azokkal történt valami. De a legésszerűbb magyarázat valószínűleg az,

hogy a sérülések, pár kiöregedő játékos és az egy-két évet csúszó megfelelő utánpótlás okozza ezt az egyszezonos anomáliát, amit a következő évtized elején már újra felfelé ívelő pontossági mutató követ majd.

A játékosok az egész bajnokságban egyre nagyobbak, erősebbek, vagyis logikus, hogy a rúgójátékosok lábai is erősebbek lesznek évről évre. A pontosságon pedig gyakorlással bármikor lehet javítani, a mostani high-tech cipők ugyanis soha nem látott kedvező feltételeket biztosítanak a játékosoknak, felesleges tehát katasztrófahelyzetet hirdetni.

Pont a csúcstechnológiás cipők kapcsán érdemes viszont visszakanyarodni ahhoz az érához, amikor épp a cipők hiánya miatt foglalkoztak a szokottnál többet a rúgójátékosokkal. 

30 éve hódítottak az NFL-ben a mezítlábas rúgók

Az NFL első mezítlábas rúgójátékosa az 1979-es drafton a Philadelphia Eagleshöz kerülő Tony Franklin volt. Franklin már egyetemistaként, a Texas A&M játékosaként is mezítláb, cipő nélkül rúgott, és mivel így szokott hozzá a dolgokhoz, ezért a csapattársak, az ellenfelek és a nézők megrökönyödésére a profik között is így folytatta.

A magyarázata egyszerű volt. Az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején még nem volt speciálisan a rúgóknak kifejlesztett cipő, ezért vagy a boka fölé érő, a lábnak nagyobb védelmet biztosító amerikaifocis monstrumban, vagy rendes futballcipőben próbálkozhattak. Franklin és későbbi társai viszont úgy érezték, hogy plusz rétegek nélkül, szimplán csak a lábfejükkel rúgva jobban érzik és így jobban tudják irányítani a labdát. Páran attól is tartottak, hogy az eléggé kipárnázott cipők a kelleténél több energiát nyelnek el, vagyis gyengítik a rúgást, cipő nélkül pedig minden energiát át tudnak adni a labdának. Igaz, esetenként komoly fájdalom árán.

A mezítlábasok listája

  • Tony Franklin: kicker, 1979-88, Philadelphia Eagles, New England Patriots, Miami Dolphins, az első mezítlábas mezőnygól szerzője
  • Jim Miller: punter, 1982-84 és 1987, San Francisco 49ers, Dallas Cowboys, New York Giants
  • John Goodson: punter, 1982, Pittsburgh Steelers
  • Rich Karlis: kicker, 1982-90, Denver Broncos, Minnesota Vikings, Detroit Lions
  • Dave Warnke: kicker 1983, Tampa Bay Buccaneers, egyetlen extrapontot rúgott mezítlábasan
  • Paul McFadden: kicker, 1984-89 Philadelphia Eagles, New York Giants, Atlanta Falcons
  • Mike Lansford: kicker, 1982-90, Los Angeles Rams
  • Tommy Thompson: punter, 1997, San Francisco 49ers, mezítláb végezte el a kirúgásokat, de cipőben puntolt
  • Jeff Wilkins: kicker, St. Louis Rams, a 2002-es szezon első hét meccsén mezítláb rúgott, ő az utolsó mezítlábas rúgó.

A már említett Franklin 10 szezonon át rugdosta mezítláb a labdákat az NFL-ben. Összesen 264 mezőnygólt vállalt, amikből 177 volt sikeres (ezzel egyébként a 80-as évek átlaga fölött zárt), és volt köztük egy 59 yardos sikeres mezőnygól is, ami máig rekord a mezítlábas rúgások között. Franklin egy 65 yardos mezőnygóllal egyébként egyetemi rekordot is tartott rövid ideig – a rövidet pedig tényleg szó szerint kell érteni, mert alig 10 percig élt a csúcs, Ove Johansson ugyanis egy másik meccsen szinte azonnal 69 yardra javította azt. 

Franklin a rekorddöntés mellett egy egész sor játékost inspirált arra, hogy kövessék a példáját, és mezítláb rúgjanak. Ha nem is tobzódtak a mezítlábas rúgók az 1980-as és 90-es években, de azért szokatlanul sok volt belőlük az NFL-ben. Köztük talán a legismertebb, Rich Karlis volt, aki az 1986-os AFC-főcsoportdöntő hosszabbításában mezítlábas rúgással lőtte Super Bowlba a Denver Broncos csapatát, majdnem közvetlenül A Támadás (The Drive) néven elhíresült 98 yardos akció után.

Karlis még egyetemistaként látta a tévében a mezítláb próbálkozó, akkor még a Texas A&M-en játszó Franklint, és úgy döntött, ő is kipróbálja ezt a módszert, ami mellett aztán ki is tartott. Karlisnak ugyanis gondot okozott, hogy megfelelő és kellően kényelmes cipőt találjon, amikor pedig mezítláb kezdett el rúgni, egyből érezte, hogy ez való neki, nincs szüksége lábbelire.

Szerinte egyébként megfelelő technika esetén nem is okoz fájdalmat a csupasz lábbal rúgás, bár vannak azért bújtatott veszélyek. Például egy rosszul kivitelezett mozdulat egészen simán egyből le tudta tépni az ember nagylábujjáról a teljes körmöt, ami pokoli érzés lehet.

Ez azért elég ritka volt, a fagyos, vizes pályán elcsúszás, vagy az oldalvonalon a csapattársak hányásába lépés viszont már valós és sokkal gyakoribb kockázatot jelentett, ahogy az állandó leégés is. „Az egyik lábamon egész évben vagy le voltam égve, vagy le voltam barnulva térdtől lefelé” – elevenítette fel Karlis.

Itt lakik a környékemen, de még mindig háromszor akkora az egyik lábfeje, mint a másik, szóval nem engedem be a házamba, mert csak összetörne vele mindent, ahogy húzza maga után

– viccelődött az NFL Films mezítlábas rúgóiról szóló videójában a Sports Illustrated újságírója, Rick Reilly Karlis kapcsán, rámutatva egy másik problémára.

Mike Lansford nagyon jó barátom volt, elég jól ismertem, innen tudom, hogy a társaival együtt teljesen elmebetegek voltak, így programozták őket. Volt elég szappanoperába illő jelenet velük, Lansford a csapat repülőjén reszelte a bőrkeményedést a talpáról, állandóan láttuk és hallottuk a körömproblémáit, olyan volt vele együtt lenni, mint egy háziállattal

– ezt már a Ramsben 1986-93 között irányítóként játszó Jim Everett mondta, aki évekig volt az általa említett rúgójátékos, Lansford holdere, vagyis ő tartotta a labdát a mezőnygóloknál, amíg a a játékos csupasz lábbal ki nem lőtte azt a kapu felé. 

Karlis néha bokáig érő hóban rúgott a Denver játékosaként
Karlis néha bokáig érő hóban rúgott a Denver játékosaként
Fotó: youtube / NFL Films

A 1,5 millió forintos cipő korszaka

Utoljára 2002-ben láthatott mezítlábas rúgást a közönség az NFL-ben. Akkor Jeff Wilkins, a St. Louis Rams rúgójátékosa döntött úgy, hogy a szezon első hét fordulójában megpróbálja a mezítlábas rúgást, és ugyan 12 rúgásából 9 jó volt, végül ő is behódolt, és utolsó csupaszlábúként cipőt húzott mindkét lábára.

A mezítlábasok kikopásának legfőbb oka az volt, hogy az NFL egyre nagyobb üzletággá vált, és a sportszergyártók könnyedén fejlesztettek a rúgóknak is olyan lábbeliket, amelyek az ő munkájukhoz legjobban igazodtak. Mostanra pedig, amikor a liga legjobban fizetett rúgójátékosa, Harrison Butker évi 4,055 millió dollárt visz haza, felesleges kockázatnak tűnik cipő nélkül bevállalni egy lábujjsérülést.

A cipők fejlődésének első állomása az volt, amikor a 90-es évek kickerei a támasztólábukra erősen stoplizott cipőt vettek, a rúgólábukra viszont speciális, vékonyabb borítású, jellemzően másik színű cipőt. Ennek nagy mestere az NFL Hírességek Csarnokába is bekerült dán Morten Andersen volt, aki a spéci rúgócipőjét a balettcipő és a stoplis közötti átmenetként írta le, darabja (fél pár) pedig 5000 dollárba, mai áron mintegy 1,5 millió forintba került.

2019-ben indul az egyetemi amerikaifutball-bajnokság 150., illetve az NFL 100. szezonja, a jeles együttállást a szezon során több, a sportág történetével foglalkozó anyaggal ünnepeljük a 120 yardon és az Indexen.

Források: NFL Films | The Ringer | Ozy

(Borítókép: Rich Karlis, a Denver Broncos játékosa rúg egy 48 yardos mezőnygólt mezítláb a New York Giants ellen 1987. január 25-én. Fotó: Rob Brown / Getty Images Hungary)