Amikor Keanu Reevest le akarták szerződtetni az NFL-be

Keanu Reeves életéből a végtelenségig lehet sorolni az izgalmasabbnál izgalmasabb dolgokat. Kezdve onnan, hogy gyerekként a rocksztár Alice Cooper is volt a bébiszittere, vagy hogy tehetséges hokikapusként indult el a világhír felé egészen addig bezárólag, hogy a hawaii nyelven egyébként hűvös szellőt jelentő Keanu nevet elhagyva, Chuck Spadina néven próbált meg befutni Hollywoodban.

Az már csak a hab lett volna a tortán, ha 1999-ben elfogadja a Baltimore Ravens felkérését, és megpróbálkozik az NFL-lel egy amerikaifocis szerep után, mert így akár Super Bowl-győztes is lehetett volna belőle.

A Libanonban született, de kanadai állampolgár Keanu Reeves sok kanadaihoz hasonlóan fogékony volt a hokira, sőt, és annyira jó kapus volt, hogy fiatalon a Fal volt a beceneve. Kapott is több ajánlatot arra, hogy magasabb szinten is folytassa a játékot, de egy sérülés, illetve a színészi pálya iránti vágyakozás miatt végül nem lett semmi ebből. Reeves első nagyjátékfilmjében, az 1986-os Friss vérben (Youngblood) pont hokikapust játszott, később viszont kétszer is amerikaifutball-irányítóként bukkant fel a mozikban.

Az 1991-es Holtpontban (Point Break) Patrick Swayze mellett alakította a korábbi egyetemi irányítósztár, majd beépülő FBI-ügynök Johnny Utah-t. 2000-ben pedig A cserecsapatban (The Replacements) lett újra irányító. Utóbbi annyira jól sikerült, hogy a Baltimore Ravenstől még meghívót is kapott NFL-es próbajátékra,

A történet szerint A cserecsapatban a kitalált Washington Sentinels innen-onnan összeszedett korábbi játékosokkal oldja meg a ligát sújtó sztrájkhelyzetet. Az irányítóként beugró Shane Falco (Reeves) pedig annyira jól teljesít, hogy kiszorítja a csapat eredeti irányítóját, Eddie Martelt. A történet alapja az 1987-es NFL-sztrájk, illetve a Washington Redskinsnél kialakult helyzet feldolgozása, ott is komoly irányítópárharc alakult ki a cserék behozásával.

A filmhez egyébként a Washington stadionjától nem messze, a marylandi Glen Burnie középiskola pályáján készültek fel. Reeves háromhetes gyorstalpalót kapott, hogy a filmben minél hitelesebben alakítsa az irányítót.

Az 1999-ben forgatott film egyik zárójelenetéhez óriási tömegre volt szüksége a rendezőnek, így azokat a Baltimore Ravens NFL-csapat egyik meccsének szünetében, telt ház, 65 ezer néző előtt forgatták le.

Ekkor tűnhetett fel a Ravensnek, hogy Reeves nem bánik annyira ügyetlenül a labdával, bár a próbajáték felajánlása alighanem csak marketingfogás lett volna. A sors iróniája, hogy a következő szezonban a Baltimore Ravens az elmúlt évtizedek leggyengébb irányítósorával, Trent Dilfer vezetésével, leginkább a kiváló védelemre építve lett Super Bowl-győztes. Az alapszakaszban 165 pontot engedtek, de két touchdown a támadósor eladott labdájából jött, ami 10,3-as meccsenkénti átlag. Ez máig rekord a 16 meccses alapszakaszban.

Kétséges, hogy Reeves mennyire fért volna oda Dilfer, illetve a két csereirányító, Tony Banks és az akkor újonc Chris Redman közé, ám mivel Redmannek csak három passzkísérlete volt a 2000-es szezonban, akár Reeves is lehetett volna a helyén.