Mintha a nép kimenne grillezni egyet – ilyen egy helyszíni NFL-meccs!

Hány nagydöntőn vett eddig részt?

Három Super Bowlon voltam, Houstonban a pálya melletti sütögetős összejövetelen, az úgynevezett tailgate-en, Minneapolisban és Atlantában bent a stadionban.

Mennyire volt nehéz jegyet szerezni?

Nem könnyű, de megoldható odafigyeléssel, a biztonságra kell törekedni elsősorban. A hiteles, eredeti jegyet csak és kizárólag az NFL-adminisztráción keresztül lehet megszerezni. Az Egyesült Államokban jellemző, hogy előre öt-tíz évvel megveszik a jegyet, aztán a többszöröséért túladnak rajta adott pillanatban. Ezt a variációt nem ajánlom senkinek. Tömegesen értékesítenek jegyeket cégeknek is, ha kell nekik, ha nem: ez egy újabb lehetőség, feltéve, hogy van a General Electric igazgatótanácsában ismerős.

Melyik volt jobb hangulatú, kint vagy bent?

A hangulat a társaságtól függ, valamint attól, hogy melyik csapat szurkolói közé kerülsz be. Atlantában például ramsesek közé kerültem, akik már azon is csodálkoztak, hogy Super Bowlba jutottak. A tailgate csak délen tud megható és élvezetes lenni, Minneapolisban mínusz 20 fok volt kint az SB idején.

Hálaadáskor voltam Dallasban, akkor még Redskins-meccsen, ahol Tony Romóékat rettentően elverte a Robert Griffin III vezette fővárosi gárda. A texasiak között örömködött pár Washington-szurkoló, de semmiféle (még szóbeli sem!) atrocitás nem érte őket.

Meséljenkicsit a meccs előtti tailgate-ről és a kinti meccsnézés eseményeiről! Milyen árakon mozogtak kint a dolgok?

A tailgate nemcsak a meccs előtt van, hanem közben is.

A szabadidő hasznos eltöltése, lévén az Egyesült Államokban az átlagos fizetett szabadság 8–12 nap évente. A Super Bowl-jegy 800 ezer–1 millió 200 ezer forint között mozog, ehhez képest röhej, hogy jó esetben 80 dollárért megnézhetsz egy alapszakaszmeccset.

A stadionban az árak ugyanazok, mint a következő sarkon lévő McDonald’sben vagy Subwayben. Bármilyen sört ugyanannyiért lehet megvásárolni, mint a közeli pubban hétköznap. Az pedig köztudott, hogy enni és inni kint olcsóbb, mint Európában.

Úgy tudom, családi nyaralásként szoktak Amerikába járni, meséljen ennek a szokásnak a kialakulásáról!

Amerika(ifoci)-mániás vagyok immáron 20 éve. 2002-ben jártam először New Yorkban és a keleti parton. Mára összesen négy államban nem voltam az ötvenegyből. NBA-kedvelőként nőttem fel, ezt követte a NHL, és 2002-ben megtekintettem az első NFL-mérkőzést. Azóta egyedül a Cleveland Browns csapatát nem láttam élőben, a stadionok 80 százalékában ittam kólát, és több mint 50 mérkőzést láttam élőben. 2009 óta munka és „kvázi” nyaralás okán 2-3 hetet eltöltünk kint, ekkor nagy utazásokat szoktunk tenni, és ha alkalmam van, akkor 3–5 meccset repkedek az országban. Ez kulturálisan is nagy élmény,

De Phoenixben volt már a taxisofőröm egy 6 hónappal korábban még Budapesten élő kárpátaljai magyar, ahogy Cincinnatibe is utaztam repülőn Ben Roethlisberger középiskolai osztálytársával, mivel köztudott, hogy Big Ben Ohio államban cseperedett fel.

Miamiban pedig valódi „halhatatlannal” is cseveghetett!

A tavalyi Super Bowl helyszíne számomra szép emlék, amerikai orvos barátom évtizedek óta Dolphins-szurkoló. Két mérkőzést is sikerült testközelből megtekintenem, Jay Cutler irányító, Ndamukong Suh védőfaljátékos vagy az egyik kedvenc passzsiettetőm, Cameron Wake is tőlem legfeljebb két méterre ült az oldalvonal mellett… Ami sokkal fontosabb, hogy a Hard Rock Stadium előtt (szoborként) álló

midőn az Oakland Raiders elleni mérkőzés végéhez közeledve a kispadhoz ment a fehér zokni és szandál kombót viselő tulajdonossal, Stephen M. Ross-szal.

Borítókép: Jamie Squire / Getty Images Hungary