Beethovennel és Mozarttal nyugtatja magát a magyar tinióriás, akiért Amerika legjobb szakembere is sorban áll

Tizenhét évesen 208 centi és 141 kiló, Beethovennel és Mozarttal nyugtatja magát, továbbá imádja elpusztítani az elé kerülő védőket Varga Botond, akit a tengerentúli profi amerikaifutball-bajnokság (NFL) történetének legsikeresebb edzője, Bill Belichick is szeretne megkaparintani egyetemi csapatába – de erre még több mint két évet kell várnia a North Carolina újdonsült trénerének.

Az óvatos „udvarlás” időszaka

Az NFL-t követők számára aligha kell bemutatni a szerda óta már 73 éves szakembert, aki a New England Patriotsszal hatszor nyerte meg a bajnokságot, a New York Giants védelmi koordinátoraként pedig további két Super Bowl-győzelmet ünnepelhetett. A kiváló szakember egy év szünet után az egyetemi amerikaifutball-ligában (NCAA) tért vissza, a North Carolina trénere lett, és mint ilyen, igyekszik kivenni a részét a tehetségek toborzásából is. 

A legnagyobb középiskolai tehetségeket már jóval az érettségi előtt igyekeznek megkörnyékezni a programok, és most pont ez a helyzet állt elő a győri nevelésű Varga Botond esetében. Érdeklődtünk is a fiatal magyar sportolónál, hogyan kell elképzelni egy ilyen „udvarlást”, de kérdésünkre gyorsan leszögezte, hogy ez még csak a tapogatózó fázis:

Jelenleg még nem nagyon beszélhetnek velünk, mivel ez csak azok számára engedélyezett, akik már legalább a harmadik évüket töltik a középiskolában, ami nekem csak a következő lesz még. Úgyhogy igazából most itt nem is beszélhetünk győzködésről, csak próbálta kicsit felvázolni, hogy miért jó ez a suli, milyen lehetőségeket ajánlhat egy fiatalnak. Mondta, hogy nagyon jó színvonalú oktatás zajlik a North Carolina Egyetemen, továbbá remek helyen van, csodálatos a campus, szóval nem a fociprogrammal akart »elcsábítani«

– felelte az Index érdeklődésére Varga Botond.

Küzdősportok és néptánc után viszi „keringőre” a védőket

Vannak családok, ahol eleve elrendeltetettnek tűnik, hogy a gyermek sportolói útra lépjen, Vargáéknál azonban nem a felmenők és rokonok ez irányú szeretete jelentette a kiindulási alapot. Az persze nem meglepő, hogy nem az idehaza még mindig rétegsportnak számító amerikai futball jelentette az első állomást, és még igazából az sem, hogy az ennek egyik előszobájának tekinthető küzdősportok felé orientálódott. A részletezésnél azonban feltűnik egy elsőre meglepő aktivitás is:

– elevenítette fel a kezdeteket Varga Botond, ez pedig a jelenlegi hatalmas termetéből adódóan egyből hozta magával a következő kérdésünket...

„Én már 6 évesen is voltam olyan 50 kilogramm, szóval már akkor egy kicsit nagyobbnak számítottam, amikor néptáncoltam, de akkoriban még nem voltam kirívó a mezőnyből. Alapjáraton persze mindig egy picivel nagyobb voltam a társaimnál, de emlékeim szerint 13 éves korom körül jött az az ugrás, aminél azt láttam, hogy rendben, akkor egy »kicsivel« nagyobb leszek.”

Varga Botond 2007. július 29-én, Győrben született, így egyrészt hamarosan eléri a felnőttkor határát, másrészt rögvest adódott is számára lehetőség, hogy kipróbálja az amerikai futballt a városban, a helyi Sharks színeiben.

„A csapatnál játszó Baldauf Attila jött az iskolába toborozni, és én rajta keresztül ismerkedtem meg ezzel a játékkal” – emlékezett vissza, majd kitért arra is, hogy mikor érezte azt, hogy ez lehet a neki való sport.

Gyakorlatilag rögvest a legelején. Alig egy hete jártam edzésre, amikor éreztem, hogy »ez így annyira nem rossz«. Persze, az is tetszett, hogy lehetett másokat lökdösni anélkül, hogy bajba kerülnék, és minden extra energiámat le tudtam adni

– mondta, gyorsan hozzátéve, hogy egyáltalán nem számított rossz gyereknek, szimplán a fiatal srácokra jellemző túlcsorduló energia jellemezte őt is.

Fiatalon majdnem elhagyta a sportágat, Beethovennel és Mozarttal nyugtatja magát

A sportágat ugyan rögvest a szívébe zárta, de még így is közel állt ahhoz, hogy végül ne ott kössön ki. Egyszer bizony komolyan gondolt arra, hogy eddig, és ne tovább, itt a vége az egésznek.

„Tizenhárom-tizennégy éves lehettem, amikor eltörtem a kezem, és eleinte nem nagyon akartam visszamenni. Elgondolkodtam azon, hogy heti négyszer edzek két órán át, és mellette alig vagy éppen egyáltalán nincs másra időm. De aztán végül valahogy mégiscsak visszataláltam.”

Utólag nézve remek döntést hozott, ez már érintettként Varga Botond is belátja. Mielőtt nagyon elmerengenénk a jövőn, még inkább kicsit a múltban maradtunk, hogy megtudakoljuk: érzett-e bármikor versenydrukkot, és hogy ezen hogyan sikerült túllendülnie? A válaszból pedig villámgyorsan világossá vált, hogy ez egyáltalán nem egy lezárt történet:

Ó, persze, ez az érzés még mindig jelentkezik, minden meccs előtt kicsit túlizgulom magam. Ennek legyűrése érdekében én a kezdés előtt csak bent ülök az öltözőben, és Beethovent meg Mozartot hallgatok fejhallgatón keresztül egyedül, nyugiban

– avatott be minket a rituáléjába.

Míg másoknak egy-egy megméretés előtt arra van szükségük, hogy felpörgessék magukat, Varga inkább próbálja visszafogni magát, mert elmondása szerint látványos különbséget lehet észrevenni a játékában, ha kicsit túlságosan fel van spannolva.

„Ha nagyon felpörgök, akkor nem úgy játszom, ahogyan arra képes lennék. Ha nyugodt vagyok, meg minden tiszta, akkor sokkal jobban teljesítek, úgyhogy ezért is hallgatok klasszikus zenét” – tette hozzá.

Nem gond a kiemelkedő magassága, és ha van ideje megindulni, akkor retteghetnek a védők

A két évvel ezelőtti beiratkozása során még „csak” 200 centis és 127 kilós sportoló eredetileg a támadó- és a védőfalban felváltva játszott, de az idő múlásával egyre inkább egyértelművé vált a lehetséges karrieríve, és most már „az esetek 99 százalékában” a támadók között szerepel, csak nagyon elvétve ugrik be a védelembe.

Még az NFL-ben sem gyakori, hogy valaki ilyen magassággal szerepeljen hatékonyan, de amikor ez a téma szóba jön, már vágja is rá sorban az ellenpéldákat, akik sikerrel jártak. Kiemelve a Detroitnál lévő Dan Skippert (211 cm) vagy épp a Philadelphiával februárban Super Bowlt nyerő Jordan Mailatát (203 cm), akik tömegre (150 és 166 kg) még jóval nagyobbak is, ráadásul az itt problémát okozó súlypont kérdése sem lehet gond.

Én mindig mélyebben játszok, mint a védők, úgyhogy teljesen mindegy, milyen »pici«, ha én alá tudok menni. De még ha hasonlóan alacsony súlypontú védőről is van szó, aki megvan, mondjuk, 120-130 kiló, én abban a pillanatban, hogy a labda elindul, megindulok felé, onnantól meg mindegy. Ha adsz nekem két másodpercet, hogy felgyorsuljak, onnantól teljesen mindegy, hogy mi van

 – folytatta, és nem lehetett nem kihallani a hangjából, hogy mennyire élvezi, ha látja az ellenfél szemében a rettegést.

Posztját illetően jobb oldali tackle-ről beszélünk az esetében – a támadófal jobb szélén játszó amerikai futballista, akinek az irányító megvédése mellett különösen nagy szerepe van a futójáték során a labdás embere előtti út „ledózerolásában”.

Nem is tagadja, hogy ez utóbbi feladat áll leginkább közel a szívéhez:

Igen, a futójátékot jobban szeretem. Az nekem jobb móka. Amikor ránézek a védőfalemberre velem szemben, és látom rajta, hogy tudja, hogy én megyek, és azt, hogy nem tud ellene mit tenni, azért az nem rossz

– mondta „hallható mosollyal”.

Győri légiós, bécsi tábor, massachusettsi középiskola

Az amerikai lehetőség kapcsán elmesélte, hogy már 14 éves korában jelezték neki a győrieknél lévő tengerentúli edzők, hogy „megérett” a feladatra. Jó bulinak gondolta a lehetőséget, és kezdte kutatni a megoldást, hogyan próbálhatná ki magát az Atlanti-óceán másik felén, a sportág bölcsőjében.

„A csapat védelmébe 2022-ben érkező Andrew Wallock jelezte, hogy van egy ismerőse a Gridiron Importsnál, és hogy Bécsben csinálnak egy tábort, menjek ki, nézzük meg, hogy mit mondanak. A tábor után feliratkoztam a honlapjukra, azon keresztül beszéltem edzőkkel Georgiából vagy éppen Texasból is, ezen a szervezeten keresztül jöttem ki végül Amerikába. A mostani vezetőedzőm, Jeff Moore volt az, aki meggyőzött, hogy jöjjek a Tabor Academyhez.”

Érdekesség, hogy az említett massachusettsi intézmény nem egészen háromnegyed órára fekszik Belichick korábbi sikereinek színhelyétől, Foxborough-tól...

Az angol nyelv elsajátítását már a győri amerikai edzőkkel közös munka is segítette, majd miután Székesfehérvárra ment iskolába, kiemelt mennyiségben – heti több mint húsz órát – tanulta a nyelvet.

Ismerős nem fogadta kint, bár a bécsi táborban találkozott másik fiatallal, aki rivális iskolában kötött ki. A beilleszkedéssel kapcsolatban pedig kiemelte, hogy ebben az intézményben mindenki távolról érkezik, legyen szó az Egyesült Államok más államairól vagy akár Kanadáról, így egyáltalán nem volt számára vészes ez a terület sem.

A kollégiumba konkrétan csak aludni jár – nemcsak a sportról szólnak a napok, de így is folyamatosan túlórázik

Akadnak még olyan sztereotípiák, hogy odakint minden sportoló kivételezett helyzetben lévőnek tűnik az iskolákban, ahol a jó játék a tanulmányi problémákat és kötelezettségeket is felülírja, de Varga Botond heti programjának leírása még csak véletlenül sem nevezhető lazának. Hamar kiderült az is, hogy miért szerette volna hétvégére időzíteni a beszélgetésünket.

Úgy néz ki a hetünk, hogy hétfőtől péntekig van suli, reggel 8.30-tól délután 3.15-ig, aztán 3.45-től nagyjából 6-ig edzések. Ezeken felül én még járok edzőterembe reggel és este is, a kollégiumba konkrétan csak aludni járok vissza, de nekem ezzel semmi gondom nincs. Én ezt így szeretem, kell nekem ez a stabilitás, hogy tudom, mikor mi jön. Itt nem nagyon számítanak arra, hogy bárki is menne reggel edzeni, így ezt 6 órakor kell, még a tanítás előtt. De nem vészes összeegyeztetni a tanulást a sportolással. Ha hajlandó vagy időt szánni arra, hogy tanulj, akkor menni fog. A gond azzal van, ha a tesztek előtti utolsó nap próbál valaki gyorsan felkészülni, mert akkor az biztosan nem jön össze. De ha hajlandó vagy beosztani az idődet, és tanulni, akkor nincs ezzel gond

– összegezte nekünk egy átlagos hétköznapi programját.

Az amerikai futball megnyithatja számára az ajtót a legnagyobb egyetemek sportösztöndíjaira, és ezt szeretné is kihasználni, hogy ha esetleg a sportággal kapcsolatos álmait nem is tudná megvalósítani később, akkor is olyan iskolába tudjon járni, ahol olyan oktatást kap, aminek köszönhetően a későbbiekben könnyebben boldogulhat az életben.

Hogy ez esetben milyen szakirány felé orientálódna, azt még nem tudja, de kapkodnia nem is kell, hiszen majd csak 2027 őszén kezdi meg az egyetemi tanulmányait.

Napról napra mindig egy kicsit jobbá válni – jövőre a posztja legjobbja akar lenni a ligában, csapatával pedig megvédené a bajnoki címet

Ha már a tanulmányokkal kapcsolatban egyelőre nincsenek is kikristályosodott tervei, az amerikai futballt illetően könnyebb meghatározni a célokat:

Alapvetően az lenne a tervem, hogy napról napra mindig legyek egy kicsit jobb, mint az előző napon voltam, és akkor az úgy elég lenne. A következő évre az a cél, hogy a posztomon én legyek a ligánk legjobb játékosa, és ne lehessen ezzel kapcsolatban kérdés, senki se mondhassa azt, hogy »nem, mert ő vagy ő talán még jobb nála is«.

A középiskolai szinten nyolc alapszakaszmeccs mellett egy döntőből áll az idény, a Tabor Academy pedig területi viszonylatban kifejezetten erősnek számít, hiszen Varga első évében második volt a gárda, a mostani idényben pedig bajnok lett – és hogy a hozzáállással nincs gond, azt a következő gondolata is jelzi:

„Jövőre pedig még jobbak leszünk” – mondta nevetve, hozzátéve, hogy szeretnék megvédeni a címüket.

Korosztályában poszttól függetlenül a harmadik legjobbnak vélik New Englandben

Amikor már bő két évvel a felsőoktatásba kerülés előtt több mint tíz egyetemről – köztük az egyetemi ligában (NCAA) első osztályúakból – keresik az embert, akkor adja magát a kérdés, hogy van-e esetleg olyan ajánlat, amire már most szívesen igent mondana.

„A legtöbb közülük remek suli, ahová szívesen is mennék, de ez annyira korai, hogy nem is gondoltam még bele, hová szeretnék betagozódni. Nem akarom, hogy a fejembe szálljon a dolog, és hatással legyen a játékomra, annyit nem ér. Szóval egyelőre ezen nem agyalok. Nyilván nagyon jó, hogy ezek a megkeresések jönnek, de még nem számít amúgy sem.”

Az egyetem előtt álló középiskolás tehetségeket a legnagyobb amerikai portálok csillagokkal rangsorolják, a legnagyobb reménységek neve mellé ötöt biggyesztenek oda, ezzel kapcsolatban érdeklődtünk, hogy a saját megítélésével kapcsolatban kapott-e már valami visszajelzést a megfigyelőktől.

Még nem töltöttem itt kint egy nyarat sem, így nem voltam táborokban sem, csillagokat nekem még nem adhattak. Idén viszont majd megyek, tehát ez valószínűleg változik. A nálunk a fal bal oldalán játszó másik srác négycsillagos tehetség, ebből kiindulva valahol én is ott lehetek szerintem a környékén. De erről egyelőre tényleg fogalmam sincs, először el kell menni a táborba, és majd utána kiderül. New Englandben most lettem a korosztályomban a harmadik legjobb játékos, minden pozíciót – védőket vagy például az irányítókat is – beleszámítva.

A suliválasztásában egyébiránt nem játszott szerepet a New England Patriots iránti rajongása – nem mellékesen a Green Bay Packers a kedvence –, a játékosok közül pedig a San Francisco 49erst erősítő Trent Williamset, valamint a már fentebb szóba hozott Jordan Mailatát említette követendő példaként.

A ligában korábban már számos legendás játékos vagy éppen edző volt magyar vagy magyar származású. Itt és most a teljesség igénye nélkül álljon példaként a rúgójátékot forradalmasító Pete Gogolák, a Jets ikonikus irányítója, Joe Namath, a Dolphins klasszis futója, Larry Csonka vagy épp a minden idők legtöbb győzelmével álló Don Shula neve, legutóbb pedig a temesvári születésű Meskó Zoltán sikereiért szoríthattunk kicsit a többiekénél is jobban.

A profi karrier Varga esetében egyelőre a nagyon távoli jövő. Erre még legalább hat évet kellene várnia, de természetesen a távlati célok között az NFL-t nevezi meg vágyként.

Ez lenne az elképzelés, de szerintem minden középiskolai játékosnak, sőt bárkinek, aki valaha amerikaifutball-labdát fogott, az az álma, hogy az NFL-ben szerepelhessen. Nyilván nekem is egy óriási vágyam, de ez még annyira nagyon messze van, hogy igazából bele sem tudok még gondolni

– zárta gondolatait a fiatal sportoló.

Varga feladata persze nem is az álmodozás, hanem a kemény munka, amivel megnyílhat számára az esély a legkiválóbbak közé bekerülni.

Addig is szívesen átvesszük tőle az álmodozás szerepkörét...

(Borítókép és fotók: Tabor Academy)