Akár ötmilliárd forintot is bukhat egy centiméter miatt a 21 éves fiatalember

Ki lehet az 1/1-es? Ki a legjobb támadó és a legjobb védő? Miért számít az évezredben unikumnak a friss Heisman-győztes? És főleg, hogy mennyit jelenthet egy centi?! Péntek hajnalra számos kérdésre választ kapunk.

A magyar idő szerint 2 órakor kezdődő draft első körét az Aréna4 internetes felületén, a Net4+-on élőben közvetítik.

A leendő 1/1-es: Cam Ward, irányító (Miami)

A 2021-es idényben még 12–5-ös mérleggel rájátszásba jutó, és ott csak a későbbi Super Bowl-résztvevő Cincinnati Bengalstól 19–16-ra kikapó Tennessee Titans két középszerű (7–10, 6–11) év után 2024-ben a liga legrosszabb csapata lett 3–14-es mérlegével, és mivel az irányítókérdés nem megoldott a csapatnál, gyakorlatilag biztosra vehető az első választás posztja.

És igazából a személye is.

Cam Ward útja nem volt kikövezve az 1/1-ig. A középiskolában még végzősként is alig 12 passzkísérlet jutott neki, ezért nem is hívták nagy egyetemek, így elfogadta az Incarnate Word hívását, ahol a koronavírus-járvány miatti rövidített idényben már mutatott életjeleket, másodévesként pedig rengeteg kockázatos dobást is bevállalva 47 TD-vel és 4648 yarddal vezette a csapatát. Követte is edzőjét az első osztályba, de a Washingtonnál jóval rizikókerülőbb volt a játéka, mielőtt a 2024-es idény előtt a Miamihez transzferelt, ahol korábbi felszabadult játékával csillogott, 4313 yarddal, 39 TD-passzal, és emellett csak hét interceptionnel negyedik helyen zárta a Heisman-szavazást.

A mérete néhány csapatot elrettenthetne, de a 187 centis magassága azért már a bőven elfogadható kategóriába esik, az információk feldolgozásában és a döntéshozatalban viszont még javulást várnak tőle a profik között, hogy az igazán kiváló passzmesterek között emlegethessék egy napon.

Futottak még: A coloradói Shedeur Sanders az év elején meg harcban volt az 1/1-es helyért, de lassan már az első körből is kicsúszik a szakértői rangsorokban a „halhatatlan” Deion Sanders fia. Aztán persze az sem kizárt, hogy a top 3-ban mégis elviszi egy irányítóra vadászó csapat (Browns, Giants), hiszen ez az a poszt, aminél nem létezik olyan, hogy valakit túl korán választanak ki.

A legjobb játékos: Travis Hunter, elkapó+cornerback (Colorado) – top 3

Valójában a friss Heisman-győztessel illene kezdeni, hiszen Travis Hunter olyan bravúrt tud felmutatni, amire az évezredben nem volt még példa: egyszerre teljesített kiemelkedően támadóként (92 elkapásból 1152 yard [6. legtöbb], 14 TD [2.], egy futott TD) ÉS védőként (15 levédekezett passzal és négy interceptionnel a Big 12 konferenciában az év védője is lett). 

Mivel napjainkban minden a specializálódás felé megy, nem véletlenül tartja magát a mondás, hogy aki mindenhez ért, az semmit sem tud igazán. No, éppen ezért döbbenetes, amit Hunternél láthatunk, hiszen Sanders kedvenc célpontját tartják a draftra jelentkezők közül a legjobb elkapó tehetségnek ÉS(!) a legjobb cornerbacknek is.

A profik között ezt a megduplázott terhelést aligha lehet tartani, de az őt kiválasztó csapat személyétől függően lehet kiváló támadó, aki időnként a védelembe is beugrik, vagy talán a liga legjobb emberfogója, aki különleges helyzetekben a támadóknál is feltűnhet. Mérete alapján (184 cm/85 kg) talán ez utóbbi út lehet a célravezető, de nála a határ tényleg csak a csillagos ég.

A legjobb támadó: Ashton Jeanty, futó (Boise State) – top 10

És ha nincs Hunter, akkor alighanem Jeanty kapta volna a legértékesebb egyetemi játékosnak járó díjat – de még így is sokak felháborodását kiváltotta, hogy „csak” a második lett (2231–2017 volt a pontokban kifejezett végeredmény, a harmadik Dillon Gabriel 516-ot, az 1/1-es várományos Ward 229 pontot kapott).

A zömök futó (174 cm/96 kg) az amerikai haditengerészet egyik főtisztjének fiaként a középiskolát Nápolyban kezdte meg, de már ott is ennek a sportágnak hódolt, akkor még eleinte irányítóként, de hamar kiderült, hogy melyik poszton várhat rá jövő. Hogy ilyen fényes, azt viszont még nem sokan sejtették – a Rivalsnél csupán kétcsillagos tehetség volt, de az ESPN-nél is csak három –, így a Boise State csapott le a játékjogára.

Első évében még megosztva kapta a labdákat George Holanival, az idény utolsó meccsén futott 178 yard sem akadályozta meg a csapatot, hogy szétosszák közöttük a feladatokat, de ekkor Jeanty 1347 yardjával már első számúnak számított, 569 elkapott yardjával pedig a komplett egyetemi liga második legjobb running backje volt (ehhez persze nem ártott, hogy anno irányító mellett még elkapót is játszott). Harmadévesként viszont jött a tarolás:

A játék minden elemében kiváló, csapattól és sémától függetlenül már az első évében NFL-sztár lehet – majdnem biztosan az is lesz, így pedig még a top 5-ös kiválasztása sem elképzelhetetlen, pedig ez nagyon nem az a poszt, amire manapság ennyit áldoznának a csapatok.

Futottak még: Az a kivételes helyzet állt elő, hogy a mostani felhozatalból akár két tight end is bekerülhet a tíz legjobb játékos közé – pedig ez sem éppen az a poszt, amire nagyon hamar le szoktak volna csapni a gárdák. A Penn State-ről érkező Tyler Warren (197 cm/116 kg) blokkolásban is elit és háromdownos veszélyt jelent, a michigani Colston Loveland (197 cm/112 kg) ugyanakkor célpontként még talán jobb is lehet, ha valaki nem a tradicionális szerepkörre keres embert. Az elkapók közül még az óriási termetű (193 cm/99 kg) arizonai Tetairoa McMillant kell kiemelni, aki a levegőben mindenkivel szemben „halálos fegyver”, de emellett az egyik legjobb a robbanékony (legalább 15 yard haladást eredményező) játékokban is.

A legjobb védő: Abdul Carter, irányítósiettető (Penn State) – top 4

Ha egy lábfejsérülés nem akadályozza meg a játékosbörze előtti felmérésben, még az 1/1-ről folytatott beszélgetésekben is előkerülhetne Carter neve, de így is esélytelennek látszik, hogy akár az ötödik választásig ne jelentse be a kiválasztását Roger Goodell, a liga első számú embere.

Az elképesztően atletikus passzsiettető már a legelső egyetemi pillanataiban letette névjegyét, amikor rögvest kiállították egy brutális megmozdulást követően, a játékát „letisztítva” pedig szimplán egy mindent elpusztító védelmi erővé vált. Már egy sorral a védővonal mögött, linebackerként is remekelt, szenzációs fizikai képességeinek köszönhetően a passz elleni védekezésben sem volt elveszve, aztán harmadik évére kirakták a fal szélére az irányítókat hajkurászni, és jött az igazi terror – 92,4-es PFF passzsiettetői értékével a draftosztály legjobbja volt.

Nagyon adja magát a liga egyik, ha nem a legjobb védőjévé váló Micah Parsonsszal való összehasonlítás, hiszen mindketten linebackerből lettek életveszélyes irányítósiettetők a Penn State-nél, és épp Carter örökölte meg a hozzá (191 cm/113 kg) hasonló felépítéssel bíró Parsons (191 cm/111 kg) 11-es mezszámát is.

Futottak még: A Carternél valamivel kisebb (185 cm/110 kg) Jalon Walker még szélesebb skálán mozgott a georgiai védelemben, remek futballösztöneinek köszönhetően belső linebackertől kezdve a sor bármelyik posztjára beilleszthető, vagy igazából bárhová, ahonnan az irányítót rohamozni kell. Mérete miatt ugyanakkor kevesebb sémában jelenthet biztos beválást az ő szerepeltetése a szakértők szerint.

A legjobb támadófalember: Will Campbell, offensive tackle/guard (LSU) – top 5/top 10

Ezen a poszton a csapatok megfigyelőinél sem egyértelmű a helyzet, a legnagyobb kérdést az jelenti, hogy Will Campbell (198 cm/145 kg) karhossza mennyiben gátolja meg, hogy a támadófal legértékesebb posztján, bal oldali tackle-ként játszhasson. A lélektani minimális határ 33 inchben, nagyjából 84 centiben szokták meghúzni, de inkább 34 (86,5 cm) inchnél kezdődnek a profi ligában az offensive tackle-ök, márpedig az LSU kiválósága még előbbitől is elmaradt a draft előtti felmérőn (83 cm), mielőtt az egyetemi mérésen a minimumot (84 cm) mérték nála.

Hogy mit jelenthet egy centiméter, azt hamarosan megtudhatjuk, hiszen a legerősebb egyetemi konferenciában (SEC) három éven át kiváló Campbell a legjobb védőket is sikeresen tudta kiváló lábmunkájának köszönhetően semlegesíteni, 558 passzjáték során csupán két sacket engedett, és a PFF passzblokkoló értékelése szerint mindhárom idényében 77-es osztályzat felett zárt. Mindez elit robbanékonysággal és sebességgel párosítva remek opciókat nyújt, és ha végül eggyel beljebb kell mennie a falban, minden bizonnyal ligaszinten is elit guard válhat belőle.

Will Campbell is a OT prospect in the 2025 draft class. He scored a 9.91 RAS out of a possible 10.00. This ranked 15 out of 1508 OT from 1987 to 2025.https://t.co/4rXjkuaTOT pic.twitter.com/vHw8SBKpR2

— Kent Lee Platte (@MathBomb) April 10, 2025

Ez a poszt ugyanakkor lényegesen kevesebbre értékelt, így minden azon múlik, hogy leendő csapata látja-e benne a kezdő LT-t. Ha igen, ne lepődjünk meg, ha már 1/4-nél, a New England Patriots-nál bemondják Campbell nevét.

Egyrészt mivel még ekkor is 24 millió körül keresne, sajnálni persze aligha kellene, és második szerződésével minden bizonnyal rögvest posztrekordot is dönthet majd, szóval aligha lesznek anyagi gondjai.

Futottak még: a Missouriban az előző idényben 90,6-os PFF-értékelést kapó Armand Membou (194 kg/151 kg) karhossza (85 cm) sok csapatnak szimpatikusabb lehet, és ugyancsak remek felmérőt produkált, de technikában nem olyan kiforrott, mint riválisa.

A legjobb védőfalember: Mason Graham, defensive tackle (Michigan) – top 8

A szakértők nagyon erősnek vélik az idei felhozatalt, így aki tömegre vágyik a védelem első sorában, az bőven találhat megfelelő tehetséget. De még közülük is kiemelkedik a Michigannel a 2023-as idényben bajnoki címet szerző Graham, aki rögvest első évétől kezdve a védelem pilléreként remekelt.

A korábbi kiváló birkózó elképesztően sokoldalú, kellően atletikus és hajlékony, hogy a legfürgébb támadófalemberek életét és megkeserítse, ugyanakkor elég nagy (191 cm/134 kg) és erős ahhoz is, hogy az izomkolosszusokkal szemben is óriási kihívást jelentsen.

A poszt tagjaira nem feltétlenül jellemző módon minden játékhelyzetben a pályán tartható (a legnagyobb nose tackle-ök az egyértelmű futószituációkban, a legkisebb irányítósiettető defensive tackle-ök pedig főleg a biztos passzszituációkban hasznosak), és a védőfalban gyakorlatilag bárhová be lehet állítani adott játékban, hogy felforgassa a támadófalat – és az irányítók és futók életét, persze.

A 2025-ös NFL Draft első körének választási sorrendje

1. Tennessee Titans (3–14)
2. Cleveland Browns (3–14)
3. New York Giants (3–14)
4. New England Patriots (4–13)
5. Jacksonville Jaguars (4–13)
6. Las Vegas Raiders (4–13)
7. New York Jets (5–12)
8. Carolina Panthers (5–12)
9. New Orleans Saints (5–12)
10. Chicago Bears (5–12)
11. San Francisco 49ers (6–11)
12. Dallas Cowboys (7–10)
13. Miami Dolphins (8–9)
14. Indianapolis Colts (8–9)
15. Atlanta Falcons (8–9)
16. Arizona Cardinals (8–9)
17. Cincinnati Bengals (9–8)
18. Seattle Seahawks (10–7)
19. Tampa Bay Buccaneers (10–7)
20. Denver Broncos (10–7)
21. Pittsburgh Steelers (10–7)
22. Los Angeles Chargers (11–6)
23. Green Bay Packers (11–6)
24. Minnesota Vikings (14–3)
25. Houston Texans (10–7)
26. Los Angeles Rams (10–7)
27. Baltimore Ravens (12–5)
28. Detroit Lions (15–2)
29. Washington Commanders (12–5)
30. Buffalo Bills (13–4)
31. Kansas City Chiefs (15–2)
32. Philadelphia Eagles (13–4)