Jó, hogy újra látunk

Nincs nagy matek az első három helyezett között az egyetemi bajnokságban, nyertek a hétvégén, és ha nyernek a saját főcsoportdöntőjükben is, akkor maradnak is a Playoffban.

Az Alabama a valaha volt legtöbb pontot hozó Iron Bowlban 55-44-re verte az Auburnt, tuti, hogy marad az első helyen.

Az Oregon szétverte a Civil Warban az Oregon State-et, de a 47-19 sem lesz elég ahhoz, hogy megelőzzék a Crimson Tide-ot.

A Forida State megint szenvedett, de megint nyert, bár egyre kevésbé meggyőzőek ezek a winek. 24-19 lett a vége a Florida ellen, Jameis Winston négy interceptiont dobott (hármat már az első negyedben), a Florida elrontott két mezőnygólt, úgyhogy tényleg nagyon rezgett a léc, de még mindig nem akar leesni.

Köszönjük, majd értesítjük

Eddig a Mississippi State volt a negyedik, ám miután kikaptak 31-17-re az Ole Miss Rebelstől, simán kirepülhetnek az első 10-ből is. Az ő vereségüknek legjobban a TCU és a Baylor örülhet, mindkettő nyert a héten, és mivel az Ohio State jövője kérdéses az idei másik QB-sérülés miatt, könnyen lehet, hogy a Big 12 viszi a negyedik helyet majd.

A Baylor verte idény közben a TCU-t, vagyis akár előnyben is lehetnek, de ahhoz meggyőzően kell verniük a 9-2-es Kansas State-et, hogy biztosan előzzenek, mert a TCU vélhetően agyonveri majd az Iowa State-et, amíg rajtuk kívül mindenki más főcsoportdöntőzik.

Az Ohio State helyzete már érdekesebb, azt ugyanis rohadtul nem lehet tudni, mit reagál a Playoff Committee arra, hogy a harmadik számú QB-jukkal kell folytatniuk a szezon legfontosabb részét. Az ugyanis eléggé durva lenne, ha Cardale Jonesszal is vernék a Wisconsint a Big10 döntőben, nem sok csapat van az országban, ami a harmadik QB-jával bajnok tudna lenni, de pont ez mínuszpont is lehet ellenük, hiszen miért küldjenek be a Playoffba egy láthatóan meggyengült csapatot, amikor a TCU király lenne Trevone Boykinnal. A Baylort direkt nem említettük, Bryce Petty agyrázkódást szenvedett a Texas Tech ellen, a szereplése kérdéses a jövő héten a Kansas State ellen, ezen pedig megint csak sok múlhat.

Viszlát jövőre

Az eddigi 8. UCLA elszállt a Stanford ellen, ahogy a 9. Georgia a Georgia Tech ellen, ők nagyon mélyre visszaeshetnek, mert utánuk szép győzelmek jöttek sorban.

A Michigan State 34-10-re verte a Penn State-et, de ez már senkit nem érdekel, ezzel csak az dőlt el, hogy Szilveszterkor jöhet egy vidám meccs nekik.

Az Arizona viszont ugorhat egy kisebbet azzal, hogy 42-35-re verte az ASU-t és ezzel bekerült a Pac12-döntőbe. Addig pedig még ne is szaladjunk el, hogy mi lenne, ha a Zona ott is nyerne, mert két hét alatt így simán esélyes lehetne a 4. helyre még úgy is, ha nem botlik előttük senki.

A Kansas State a várakozásoknak megfelelően agyonverte a Kansast (51-13), de a Baylor jön nekik, úgyhogy majd utána nézzük meg, mi van velük. A 13. Arizona State-et a Wildcats intézte el, a Wisconsin meg nagyon köhögősen verte a Minnesotát a Big10-döntőért, úgyhogy őket se koronázzuk meg. Az Auburn nagyon küzdött a Bama ellen, de elbukott, őket előzi majd biztos a Georgia Tech a 16. helyről, de ezek már csak formaságok, tovább nem is mennénk lefelé, mert minek.

Inkább nézzük, mi jön a hétvégén, mert az is nagyon fontos lesz. Merthogy ugye jönnek a főcsoportdöntők és egyéb maradék meccsek, amiből már csak háromnak nincs konkrét időpontja. Haladjunk sorban a CBS által várható AP Top10-csapatokra fókuszálva.

Pénteken (szombaton hajnalban) jön majd az Arizona Wildcats és az Oregon Ducks között a Pac12 döntője. Az Oregon idén csak egyszer kapott ki, igen, kitaláltátok, az Arizona ellen, úgyhogy már most imádjuk ezt a párharcot. Ritka, hogy a Ducks egy szezonban kétszer kikapjon valakitől, sok esély nincs is erre, de ne írjuk le a Zonát, ami októberben 208 yardot futott az Oregon védelme ellen, és azóta csak még jobb lett a futójátékuk, miközben az Oregon (főleg passz elleni) védelme csak rosszabb lett.

Pont emiatt lehet halálos a Zona: 10 percig húzzák a drive-okat az Oregon ellen, majd Mariotának ennyi pihenő után kellene Flash-módba kapcsolva felpörgetnie mindenkit, ami tök nehéz, de hát a fő Heisman-esélyesnek meg kell tudnia csinálnia ezt is. A tavalyi és az idei Zona-győzelem alatt legalább 33 percet volt náluk a labda, ez a plusz 6-8 perc pedig pont az, ami kell ahhoz, hogy megverjék a Ducksot, úgyhogy még az Oregon Playoff-helye is elveszhet.

Szombaton aztán jön a brutál hajtás. Még nincs hivatalos kezdési időpontja a Kansas St.-Baylornak, de az biztos, hogy a Baylornak jó 20 ponttal kéne nyernie, ha meg akarja előzni a TCU-t, ami 6-tól sima esélyes az Iowa St. Cyclones ellen.

Ugyancsak nem tudjuk, mikor kezdi meg a sorban már nagyjából 200. szenvedését az FSU, az ellenfél viszont a Georgia Tech lesz, méghozzá Georgiában. A Yellow Jackets védelme nagyon jó volt a Bulldogs ellen, de mint azt a Florida ellen is láthattuk, néha négy labdaszerzés is kevés a Seminoles és Winston ellen. Az FSU idegenbe megy, megint jön egy hét, amin végig kritizálni fogják őket, vélhetően későre teszi a GA Tech, hogy a figyelem is még nagyobb legyen. Ha nekik sem sikerül, semmi sem ment meg minket, hogy a harmatgyenge FSU ott legyen a legjobb négyben.

Este 10-től lesz a Mizzourinál az SEC-döntő az Alabama ellen. Nick Sabanék tényleg a jelen korszak legjobb csapata, bárkit, bárhol agyon tudnak verni. A Mizzou védelme ugyan jó, de a Bama offense Top10-es országosan, a Tigers támadósora pedig messze nincs ott, ahol az Auburné, és hát velük is mi lett. A Bama viszi az első helyet, ha nem, az a világ meglepetése.

A Big10-bajnokavató marad a végére, hajnali 2:17-kor lesz majd a Wisconsin-Ohio State. A Badgers csak és kizárólag Melvin Gordonra épít, aki korunk egyik legjobb RB-je, nincs kérdés. Nagyjából azonos erőben lehetnek, ezt a Minnesota elleni meccsen mérhetjük le: a Bucks 31-24-re, a Wisconsin 34-24-re verte őket. Csakhogy a Buckeyesnak JT Barrett nélkül kell készülnie, Cardale Jones miatt pedig le kell majd butítani az offense-t. Sokkal több futás lesz majd, nem mintha bánnák, de emiatt elég csúf lesz a meccs, good old fashioned running game mindkét oldalon.

De ezekről a döntőkről még írunk majd részletesebben a héten úgyis.

Vasárnap este RG3 már csak csere lesz a Washington Redskinsnél, vagyis sorban a második szezon ér véget úgy náluk, hogy a padra küldik, és már a vezetőedző Jay Gruden szerint is könnyedén megtarthatja az állását a helyén Colt McCoy, vagyis lehet, hogy hivatalosan is vége az RG3-korszaknak a fővárosban.

A 2012-es draft szenzációja volt, amikor a Washington Redskins tulajdonképpen hívott egy all-int és a fél államot odaadta a St. Louis Ramsnek a Baylor irányítójáért, RG3-ért. Akkor a Colts vitte az első helyen Andrew Luckot, ebben nem volt semmi meglepetés, mint ahogy abban sem, hogy a Rams kapva kapott az alkalmon, hogy vaklicitet tarthat a Baylor QB-jára, nekik ugyanis nem kellett irányító két évvel Sam Bradford kiválasztása után.

A trade már akkor is "boom or bustnak" nézett ki, de hogy mennyire az lett, az igazából csak idén derült ki. Első blikkre ugyanis a Rams kapott három első (2012-14) és egy második körös (2012) választási jogot, ami magában is sok, csakhogy ők addig forgatták ezt, amíg a négy helyett végül nyolc játékost csináltak belőle.

Nézzük is meg részletesen, hogy ki mit kapott az üzletből.

Griffin lényegében messiásként érkezett a Redskinshez, ami nem is csoda, hiszen a Baylornál annyi rekordot tart, amennyit lusták vagyunk felsorolni. Kapott egy négyéves, 21,119 milliós szerződést (ami jövőre jár le), az első szezonja pedig fantasztikusra sikerült: 15 meccsen kezdett, 9-szer nyert, 3200 yardot passzolt, 815-öt futott, csinált összesen 27 TD-t, ami mellett az 5 interceptiont és a 12 fumble-t (ebből csak kettőt vesztett el) is elnézték neki, hiszen rájátszásba vitte a csapatot, ő maga pedig az év támadó újonca lett, no meg Pro Bowler.

A rájátszás első meccsén viszont szétment a térde, abból a sérülésből pedig a mai napig nem épült fel rendesen. Tavaly csak 13 meccsen játszott, a Washington 3-13-mal zárt, idén pedig öt meccsel és egy győzelemmel vége is lehet a szezonjának.

És kik kerültek a Ramshez? A 2012-es drafton Michael Brockers, Janoris Jenkins, Isaiah Pead és az azóta már elküldött Rokevious Watkins, 2013-ban Alec Ogletree, Stedman Bailey és Zac Stacy, idén pedig Greg Robinson lett a játékosuk.

Brockers, Jenkins és Ogletree fontos kezdők a védelemben, Robinson azonnal kezdő lett a fal bal oldalán, Stacy a második számú futójuk, Bailey az elkapóknak segít be, és bár Sam Bradford sérülése miatt idén esélyük sem volt a rájátszásba jutásra, van 5-7 olyan játékosuk, akik akár 5-10 évig a csapat segítségére lehetnek. Ez nagyjából akkora győzelem a Ramsnek, mint a Herschel Walker-trade volt a Cowboysnak.

Washingtonban pedig pont a körítés hiányzik RG3 mellől, mindent odaadtak érte, így nem volt kiből csapatot építeni a helyén.

A Redskinsnek májusig lesz ideje arra, hogy eldöntse, élnek-e az ötödik éves opcióval RG3 esetében. Ez a 10 legjobban kereső irányító bérének átlagát jelentené 2016-ra, ami nem kevés pénz.

Ha nem marasztalják, egy újabb trade-del valamennyit kaphatnának érte, még ha nem is sokat. Oaklandben, Tennessee-ben, a Jetsnél, a Billsnél és Tampában mindig kell irányító, RG3 pedig egy megfelelően felépített csapatban jó lehet, de csak rengeteg munka után. A térd- és bokasérülései miatt a lábmunkája és a dobómozdulata is sokat romlott, ráadásul ezek a döntéseire és az önbizalmára is rányomták a bélyegüket, így vélhetően senki nem fogja rá építeni a jövőjét.

Az egyetemi bajnokság alapszakaszának utolsó fordulójáig kellett böjtölni az idény egyik legnagyobb touchdownjáig, amit az Ole Miss Rebels futójátékosa mutatott be. 

Jaylen Walton mindezt ráadásul az állami rivális, a bajnokságban negyedik kiemelt Mississippi State elleni szombat éjszakai derbin csinálta meg. 

Az utolsó negyedben, miután megvolt a labda, irányt váltott, ezzel kapásból kibillentett több Miss State-védőt, majd bevágott a sűrűjébe, sorra vétették el a szereléseket az ellenfel védői, egészen pontosan hat játékos közül lőtt ki úgy, hogy az egyik védőnek még neki is ütközött, neki ideje sem volt regálni. Ezután pedig már nem volt megállás, 91 yardot rohant az ellenfél endzone-jáig. 

A szurkolók reakciója is sokat elmond a jelenetről, sokan hitetlenkedve fogták a fejüket, hogy mit láttak. A touchdownnal 14 pontosra nőtt a hazai pályán játszó Ole Miss előnye. 

A folytatásban egy trükkös játékból benyomott még egy touchdownt a 19. kiemelt Rebels, ezzel bebiztosították a győzelmet, és mivel élcsapatot vertek, jó nagyot léphetnek majd előre, a Mississippi State meg valószínűleg bukta a négycsapatos rájátszást a vereség miatt. 

A mérkőzést 31-17-re nyerte meg az Ole Miss, melynek a védelme is nagyot játszott a meccsen. 

Az egyetemi amerikaifutball első osztályában összesen 149 már véget ért, illetve többnyire jelenleg is tartó ún. rivalry game van (amik két csapat között mennek), ezek közül 70-nek van saját trófeája, amit mindig a győztes visz haza magával.

Ez viszont ne tévesszen sem senkit, nem mindig az a legkomolyabb párharc, aminek külön neve is van. Erre talán legszebb példa az Ohio State, aminek az Illinois-jal van közös kupája Illibuck néven (már 89 éve), mégis a Michigan elleni mérkőzés az, ami mindennél fontosabb.

Idén például annyira, hogy a héten minden 'M' betűt leragasztottak a Buckeyes columbusi campusán, sőt, egy rövid időre az a (hamis) pletyka is elterjedt, hogy az Ohio Stadium felirat két utolsó betűjét is leszedik a jövő hétig, merthogy az a University of Michigan rövidítése is egyben.

Erre nem került sor, az viszont már évek óta bevett hagyomány, hogy az Ohio State környékéről nem említik a Michigant néven, vagy csak azok, vagy a That Team Up North néven foglalkoznak velük, néha pedig az M betűket is kihagyják a hivatalos közleményekből.

A párharc 1897 óta megy, a kezdetektől meglehetősen indulatos volt, a pokol viszont 1969-ben szabadult el, amikor a UM az Ohio State-es Woody Hayes padavanját, Bo Schembechlert nevezte ki vezetőedzőnek. Ezt a 10 éves háború követte, de ez igazából sosem ért véget. 1918 óta évente találkoznak, 1935 óta ez a két csapat szezonzárója (három kivétellel), a legutóbbi 14-ből pedig 11 az Ohio State-é volt, úgyhogy lenne miért törlesztenie az idén is gyengélkedő Wolverinesnek.

Hayesről egyébként azt tartják, hogy 1968-ban, amikor a TD után 48-14-re vezettek és kétpontost hívott be, arra kérdésre, hogy miért megy két pontra, csak annyit felelt: Mert háromért nem lehet menni. Ennyire utálta a Michigant, és az Ohio State-en tanuló Urban Meyer legalább ennyire komolyan veszi a meccset. Idén például azt mondta, hogy ha valaki bunyózni mer, mint tavaly, azt még az államból is kivágja.

Ennél is régebbi már az a Minnesota-Wisconsin párharc, aminek általában nem sok jelentősége szokott lenni ilyenkor már. Idén viszont a Big10 nyugati csoportjáért is megy a Paul Bunyan's Axe-ért folyó küzdelem. 1890-ben találkoztak először, 1907 óta minden évben találkoztak, szóval itt is őrület várható. A balta egyébként, amellett, hogy be van festve, tökéletesen használható, bár a mérete miatt talán még JJ Watt sem tudna vele sokáig dolgozni.

De ne feledkezzünk meg az Oregon-Oregon State-ről sem, ami nemes egyszerűséggel csak a "The Civil War", vagyis A Polgárháború néven fut. Ősrégi az ellentét, az Oregon a városi, az Oregon State a vidéki oldal képviselője, tényleg úgy gyűlölik egymást, hogy megolvad a fél állam ilyenkor már 1894 óta. 1902-től csak három év maradt ki egymás ellen, de a Beavers mostanra eléggé lemaradt a Ducks mögött az örök mérlegben.

Seth Prince a The Oregonianben eszeveszett sztorikat szedett össze hat éve, köztük azt, ami 1954-ben esett meg. Kb. 50-60 oregoni diák kioltotta az Oregon State homecoming tábortüzét, de elkaptak közülük 15-20-at, akiket fogolyként őriztek, leborotválták a hajukat és a Beavers színeire, narancs-feketére festették őket, no meg befogták őket egy kis házimunkára. Amikor elengedték őket, egy táblát cipelve mehettek csak haza, amin az állt: "Egy hülye Kacsa vagyok." És hogy ezt mi követte? Az Oregon 33-14-re agyonverte az Oregon State-et abban az évben. 1959 óta van külön trófeájuk, a Platypus Trophy – ami ugye egy hód és egy kacsa gyönyörű szerelemgyereke, úgyhogy tökéletes választás igazából, úgyhogy nagy szerencse, hogy 40 év után végül egyszer előkerült a csúfság ahelyett, hogy végleg elveszett volna.

A Notre Dame-USC leginkább azért érdekes és különleges, mert tök messze van egymástól az országban a két egyetem, mégis hatalmas rivalizálás alakult ki köztük – és általában elég jók is szoktak lenni. Ennek csúcsa az 1920-30-as évek fordulója volt, amikor ennek a párharcnak a győztese lett végül a bajnok 1928-32 között. A legendás Joe Monatana például először a Trojans ellen kezdett egyetemi meccsen, elég komoly tehát az 1926-ban kezdődött párharc történelme. Ja, és a győztes ezt kapja (Jeweled Shillelagh a neve).

Will Muschamp az FSU elleni meccsel int búcsút a Floridának, ahol abban bíznak, hogy meg tudják verni a Playoff Top4-be nem annyira való Seminolest. A legutóbbi 25 meccs tökéletesen egyenlő, mert 12-12-1 a mérleg, igaz, a legutóbbi 19-ből 16 a Gatorsé volt. 1990-2000 között mindkét csapat top10-es rangsorral érkezett ehhez a meccshez. Sokáig a Florida volt a nagytestvér és az FSU a lesajnált kistesó, de lehet, hogy ez most egy pár évig fordítva marad... Bár 10 éve is így nézett ki, amikor a már kirúgott Ron Zook csapata 20-13-ra elverte a Top10-es FSU-t a 6-4-gyel álló Gatorsszel. Ha ismerős a felállás, az nem a véletlen műve.

Sokkal szórakoztatóbb lett az Alabama-Auburn, amióta a Tigers is rendesen összekapta magát, bár sok panaszra előtte sem nagyon volt ok. Pedig a Bama a Tennessee-vel, az Auburn pedig a Georgiával játszotta a legtöbb meccset, mégis a The Iron Bowl az, amit az egyik legdurvább párharcnak tartanak Amerika-szerte, az NCAA-ből kb. tényleg csak az Ohio State-Michigan említhető vele egy lapon.

1893-ban kezdték a mókát, 1907-ig 12-szer találkoztak, majd csak 1948-ban folytatták, azóta viszont őrület, ami megy: a legutóbbi 5 Iron Bowl győztese bent volt a BCS döntőben, úgyhogy csak ekkora meccsé nőtte ki magát. Idén az Auburn győzelme esetén nem biztos, hogy így lenne, de hát ez kit érdekel a Kick Six után egy évvel? A legszebb pedig az egészben az, hogy Alabamán belül tulajdonképpen egy komplett szociográfiai tanulmányt fel lehetne építeni erre a párharcra, amit az ESPN meg is tett a Roll Tide/War Eagle címre keresztelt 30 for 30 részben, ahol a semleges birminghami helyszíntől kezdve a politikai tölteten át az állam úthálózatáig mindent érintenek, és bármilyen furcsa, de ezeknek mind óriási szerepe van abban, hogy ez a két egyetem úgy utálja egymást, mint kevesek a Földön.

Az NFL-t vezető Roger Goodell állása is majdnem ráment néhány hónapja, hogy egymást érték az amerikaifutball-bajnokságban a családon belüli erőszakkal kapcsolatos botrányok, a lavinát még Ray Rice ügye indította el, aki tavasszal menyasszonyát eszméletlenre ütötte egy kaszinóban. 

Rice-ot meghatározatlan időre felfüggesztették a történtek miatt, de fellebbezett és pénteken a bíróság neki adott igazat, visszakapta a játékjogát, bármelyik csapat leigazolhatja. Már aki meg meri kockáztatni, Rice-tól ugyanis egyből megszabadult a Baltimore Ravens, amint komoly büntetést kapott, és a rossz híre árthatna a kluboknak is. Mégis lehet arról hallani, hogy az Indianapolis Coltsot érdekelné a játékos.

Sokkal valószínűbb azonban, hogy ebben a szezonban már senki nem fogja megszerezni, hamarosan vége az alapszakasznak amúgy is. 

Ha az ember az MIT, vagyis a Massachusetts Insititute of Technology (Massachusettsi Műszaki Egyetem) nevét hallja, azért vélhetően egy csapatnyi, a számokkal meglehetősen jól bánó, jólfésült, szemüveges, pulcsis srác ugrik be neki. Olyasmik, mint mondjuk Russell Crowe az Egy csodálatos elmében, csak félig annyira hibbantak.
Ez persze nem is annyira meglepő annál az egyetemnél, amiről 32 Nobel-díjas került ki, vagy amelyik négy asztronautát adott abból a tizenkettőből, akik jártak a Holdon az Apollo-program során.

Nos, az MIT zsenijei idén nemcsak az órákon teszik oda magukat, hanem a focipályán is. Az egyetem csapata, az Engineers már 1881-ben is létezett, de 20 évvel később úgy döntöttek a hallgatók, hogy inkább oszlassák fel az amerikaifoci-csapatot. Az újjáalakulásra 1978-ig kellett várni, de hivatalosan ez csak 1988-ban történt meg, amikor is csatlakoztak a harmadosztályhoz, ahol most is játszanak.

A következő 20 évben 64-115-1 vot a mérlegük Dwight Smith irányítása alatt, akit Chad Martinovich váltott, miután visszavonult. Martinovich pedig idén lényegében szó szerint csodát tett az Engineersszel, ami története első rájátszás-meccsét nyerte az előző hétvégén.

Azért beszélhetünk csodáról, mert az MIT-re senki nem sportolni vágyásból megy, ott tényleg a világ legokosabb embereit képzik. Ráadásul harmadosztályú egyetemként nem is adhatnak sportösztöndíjat, így az évente 18 ezernél is több jelentkezőből felvett nagyjából 1400 diák közül elég nehéz összekaparni bármilyen sportágban egy csapatra valót.

Martinovich viszont 40-ről 70-re növelte a meccsnapi rostert, miközben az irányítása alatt folyamatosan fejlődött a csapat: 2010-ben csak egy, 2011-ben már két meccset nyertek, utána már pozitív volt a mérlegük, tavaly pedig már 6-3-mal zártak.

Idén történetük során először verték meg az Endicott College-ot (34-29), majd a rájátszásban úgy mentették hosszabbításra a Husson University elleni mérkőzést, hogy 48 másodperccel a vége előtt még 3 pontos hátrányban voltak és már nem volt időkérésük.

Az ilyen helyzetekben jön jól, hogy tényleg mindenki zseni a csapatban. Peter Williams QB ugyanis egy olyan playt kapott a végére, amit négy nappal korábban, szerdán gyakoroltak először edzésen, meccsen pedig sosem vették még elő, mégis hibátlanul ment, Brad Goldsberry 29 yardos elkapása után pedig meg is csinálták az egyenlítést jelentő mezőnygólt, utána pedig a győztes TD-t is.

"Bármit megtaníthatunk nekik, minden playkódolást és jelzést megtanulnak, de még a teljesen új sémákat is, amiket lényegében azonnal felfognak" – mondja róluk Martinovich. De ez azért nem annyira meglepő, ha a középső linebacker egy gépészmérnök, a kezdő irányító rakétamérnök, a legjobb falemberük pedig biológiai mérnök.

Éppen ezért a naponta rendelkezésre álló 2 órás edzésidő előtt és után szinte azonnal a laptopjaikat bújják a játékosok, és nem az ellenfél játékát elemzik, hanem tanulmányokat írnak, prezentációkat csinálnak, hogy ne vágják ki őket az órákról a diploma előtt, ami után általában olyan állások várnak rájuk, ahol 100 ezer dollár a kezdő éves fizetés.

Előtte viszont még november 29-én jön a Wesley elleni második fordulós mérkőzés a rájátszásban (ez lényegében a negyeddöntő), és utána ki tudja még, meddig juthatnak el.

Úgy megyünk neki az idény utolsó igazi college hétvégéjének, hogy még ezer kérdés nyitott, ráadásul most jönnek a legnagyobb rivalizálások, ahhoz hasonló drámákra is lehet egy-két helyen számítani, mint a sokat emlegetett Iron Bowl tavalyi befejezése, ami egy életre a retinánkba égett. 

Sőt, az őrület már péntek este munkaidő után, hatkor elkezdődik, mondjuk egy Nebraska-Iowával. Néhány hete még úgy nézett ki, hogy a Nebraskából még akármi is lehet, aztán jött a Wisconsin elleni összeomlás, vagy inkább pusztítás, ahogy nézzük. A Big 10 nyugati csoportgyőzelme már elszállt mind az Iowának, mind a Nebraskának, a jó bowl-pozíció a tét inkább, aztán majd kiderül, hogy mi lesz Bo Pelinivel a szezon után. Szoros meccsnek néz ki mindenesetre.

húbaszki erősség: * *

Ha ez nem tetszik nézzük meg a szezonban egyszer a Veretlen Csapatot, Ami Senkit Nem érdekel, azaz a Marshallt, amely hiába áll 13-0-s mérleggel, nem nagyon szólhat bele a nagyok versenyébe. Ők a Western Kentucky ellen zárhatják le hibátlanul az idényt. 

Este fél kilenckor már egy másik rivalizálás kezdődik: a 17. kiemelt Missouri játszik az Arkansas-val, amely a múlt héten véget vetett az idei Ole Miss-szezon érdemi részének egy könnyed 30-0-val. Csakhogy a Mizzou egészen más felfogásban megy majd neki a meccsnek, ugyanis ők vezetik a SEC-ben a keleti csoportot, a seggükben a Georgiával, úgyhogy óriási a tét. Jó szórakozás lesz, egy Missouri Tigers-sikerrel a végén, akik így az idén is SEC-döntőbe mennek majd. Ez nem semmi, főleg úgy, hogy ez a második évük délkeleten. 

húbaszki erősség: * * *

Egy órára rá fél tíztől pörgünk tovább, mert jön az arizonai derbi, ráadásul mindkét csapat rankingelt. A hazai pályán játszó Arizona a 11., míg az Arizona State a 13., de ami ennél is fontosabb: mindketten esélyesek még arra, hogy behúzzák a PAC 12-ben a déli csoportot, ami ugye egyúttal PAC 12-döntőt is jelentene. Na ez a nem mindegy, pláne, hogy ez egy utálattal teli rivalizálás egyben. Az ASU támadójátékáról szuperlatívuszokban lehetett beszélni egész idényben. a másik oldalon pedig rengeteg múlhat azon, hogy az újonc Anu Solomon egészséges-e. Persze figyelniük kell a velük egyidőben zajló Stanford-UCLA-ra is, mert a Bruins ugyanolyan mérleggel áll, mint a két arizonai csapat. Durva lesz, ami itt fog történni éjjel egyig. 

húbaszki erősség: * * * * *

Éjjel kettőtől még el lehet nézni a virginiai rangadóra. A Virginia és a Virginia Tech-meccse után nagyon nagyot kell majd aludni, mert szombat este hattól elkezdődik a másnap reggelig tartó thriller. Először is ott van a georgiai gyűlölethullám: a 16. Georgie Tech megy a 9. kiemelt Georgia ellen. A Georgia Tech Yellow Jackets már behúzta az ACC-ben a csoportgyőzelmet, jövő héten az FSU vár rájuk az ACC-döntőben, míg a Bulldogsnak a SEC keleti csoportja a tét, persze ehhez az kell, hogy a Missouri ne nyerjen pénteken. Ellenfelüknek hosszú idő után most talán tényleg reális esélye van arra, hogy elkapja a nagy riválist, a rushing offense negyedik az országban, ennek ellenére Todd Gurley nélkül is nagyobb az esély a Georgia győzelmére. Alternatívaként az Ohio State-Michigan-rivalizálást tudjuk még ajánlani. 

húbaszki erősség: * * *

Kicsit tanácstalanok vagyunk, mert szombat este fél tíztől valahogy meg kellene állítani az időt, vagy különböző idősíkokban mozogni. Ugyanis fél tíztől például a Florida Gators játszik a 3. Florida State Universityvel. Van még valaki, aki a legjobb négyben szeretné látni Jameis Winstonékat? Valószínűleg elég kevesen, úgyhogy most mindenki abban reménykedik, hogy a Gators a leköszönő Will Muschamppal megállítja az FSU-t, amely így repülne a rájátszásból is. A Florida State legutóbb a Gatorstől kapott ki, akkor is Muschamp volt az edző. De azért legyünk realisták, hiába rezgett a léc hetek óta az FSU-nál, van olyan minőségbeli különbség, hogy Winstonék lehozzák ezt a meccset: a QB már számtalanszor megmentette őket az idén. Ha mégis kikapnak, elkezdődik az őskáosz a következő órákban. És még kampány is indult, hogy ez történjen. 

húbaszki erősség: * * * *

Merthogy ugyanígy fél tíztől kezdődik az Egg Bowl, a két mississippi-i csapattal. A Mississippi State-t szépen lassan a negyedik helyre rangsorolta vissza a bizottság az Alabama elleni vereség óta, részben jogosan, de ennek most az lett az eredménye, hogy a rájátszásuk és a SEC-konferenciadöntő múlik a szezon utolsó meccsén. Ha az Ole Miss elveri őket, vagy nem elég meggyőzően hozzák a derbit, akkor a bizottság szívbaj nélkül berak valakit a helyükre, mondjuk a Baylort. Vagy az Ohiót, esetleg a TCU-t. Az Ole Miss viszont a legutóbbi három konferencián belüli mérkőzését elvesztette, ellenben Dak Prescotték sem azok a félelmetes ellenfelek, mint néhány hete. Igazából bármi lehet, de biztos, hogy hihetetlen küzdelmet láthatunk majd.

húbaszki erősség: * * * *

Mellesleg eközben megy majd USC-Notre Dame, Baylor-Texas Tech, Kansas-Kansas State és egy Wisconsin-Minnesota is, ami már csak azért is fontos, mert a Big 10-ben a nyugati csoportról dönthet. Szólni fog a Jump Around a minnesotai stadionban, őrjöngeni fog a lelátó.

Szóval van miből válogatni, majd éjjel 01.45-kor jön az a mérkőzés, amiért a legtöbb amerikaifutball kedvelő évente egyszer college footballt néz. Az Iron Bowl. 

Olyan biztosan nem lesz, mint a tavalyi Iron Bowl, sőt, igazából egyetlen college meccs sem lesz olyan drámai, mint amikor Chris Davis a 0 másodperccel az órán visszahordta az Alabama mezőnygólját. Tét az idén is van, még ha az Auburn ki is pukkadt a Texas A&M és a Georgia ellen, és visszacsúszott a 15. helyre. Tavaly sem adtak sok esélyt nekik, aztán láthatjuk, mi lett a vége. Ugyanakkor az Alabama a legjobb csapat az országban: ezt az elmúlt egy hónapban bizonyították, de képzeljük csak el, mi lenne itt, ha nyerne az Auburn és kikapna mondjuk a Mississippi State is. Kicsi ennek a valószínűsége, mármint az Alabama-vereségnek, de ez az Iron Bowl, a college-szezon legnagyobb meccse. 

húbaszki erősség: * * * * *

Pac 12-ben is lesz néznivaló közben, az Oregon és Marcus Mariota még egyszer erődemonstrálhat a Pac 12-döntő előtt, ahol az állami rivális Oregon State lesz az ellenfél éjjel kettőtől. Az lenne a világ meglepetése, ha a 2. kiemelt csapat kikapna, de ne aggódjon senki, nem fog. Aztán pedig valószínűleg a Pac 12-t is behúzzák, de az már egy másik történet és egy másik hétvégén; addig épp elég lesz ezt a két napot kipihenni. 

húbaszki erősség: * * 

Pénteki program
18.00: Iowa-Nebraska
18.00: Marshall-Western Kentucky
20.30: Missouri-Arkansas
21.30: Arizona-Arizona State
02.00: Virginia Tech-Virginia

Szombati program
18.00: Georgia-Georgia Tech
21.30: Ole Miss-Mississippi State
21.30: Florida State-Florida
21.30: Wisconsin-Minnesota
21.30: USC-Notre Dame
01.15: Alabama-Auburn
02.00: Oregon State-Oregon

Három mérkőzést is rendeztek az NFL-ben hálaadás napján, mindegyik csoportrangadó volt, nem mindenhol született papírforma eredmény. 

Kivéve persze a Philadelphia Eaglest és Chip Kellyt, legalábbis az elmúlt napok legviccesebb nyilatkozata szerint. Nick Aliotti, az Oregon korábbi defense coordinatora szerint ugyanis a Cowboys, a Giants és a Redskins is megkörnyékezte egy remek állással a már visszavonult edzőt, hogy segítsen nekik megállítani Kelly zone read option támadójátékát.

Vagyis Jason Garrett, Tom Coughlin és Jay Gruden mind úgy gondolták, hogy a Kelly-féle támadójáték annyira misztikus, felfoghatatlan és rózsaszín unikornisokkal a szivárványon megcsinálható, hogy azt csak és kizárólag a Ducksnál 1999-től DC-ként dolgozó Nick Aliotti tudja megállítani – főleg, hogy Kelly csak 2007-ben került a csapathoz.

Aliotti a The Oregoniannak beszélt az ügyről, illetve arról, hogy a három csapat rendszeresen hívogatta az Eagles elleni meccse előtt, hogy megkérdezze, ez és az pontosan hogy is működik élesben. Aliotti persze mindenkinek nemet mondott, ez pedig meg is látszik az Eagles mérlegén, mert 2-ből 2-t nyertek eddig a csoportellenfeleikkel szemben.

Ma a hálaadásnapi maratonon pont csoportrangadó jön, a Cowboys meg az Eagleshöz, és talán még van idejük megkérdezni a Philly cheerleaderjeit, hogyan is működik a zone read option.

Ha valaki legalább annyira érdeklődne Kelly offense-e iránt, mint Grudenék, és szintén süket fülekre talál Aliottinál, azoknak ajánlunk pár olvasnivalót.

• A Fishduck csak a Ducksot elemzi éjjel-nappal.
• Chris Brown cikkét a Grantlanden.
• Chris Brown egyéb cikkeit Kellyről a saját oldalán.

 (Hasonló helyzet egyébként a magyar amerikai futball életében is volt már, amikor az edzőképzésen azért tértek ki külön a spread option elleni védelem alapvetéseire, mert az ország egyik legjobb csapata azt játszotta, és hogy nehogy véletlenül ne tudjon mindenki felkészülni belőle kisebb vagy nagyobb sikerrel.)

Régóta nem hallottunk a NFL legnagyobbnak kikiáltott üdvöskéjéről, Johnny Footballról, sem a pályán, sem azon kívül nem láthattuk mostanság. Csakhogy Menziel durván másfél napja újra bajba keveredett, állítólag saját rajongóját ütötte vagy ütette le Cleveland belvárosában, a "the 9" nevű épületkomplexumhoz tartozó, Marriott hotel lobbijában.

A pontos történtek egyelőre tisztázatlanok, sem a rendőrség, sem a Browns nem adott ki hivatalos közleményt, csak a szenvedő fél beszámolójára hagyatkozthatunk, miközben Johnny természetesen hallgat.

A 33 éves Chris Gonos pedig elég egyoldalúan látja a dolgot, szerinte csupán annyi történt, hogy a barátnőjével kiszúrták Johnny-t a hotel egyik liftjénél, ezután Gonos egy hangos felkiáltás kiséretében egy ölelést szeretett volna a játékostól, ehelyett azonban Johnny egyik embere arcon öklelte. Az ezt követő dulakodás során, a sértett mellett annak bátyja és egy biztonsági ember is kapott, sőt, elvileg még Menziel is. Egyébként a tesó, Gonos elmondasása szerint egy szabályos tackle-t hajtott végre a Browns irányítóján, ami szerinte olyan jól sikerült, hogy a pályán nemhogy sack, de még fumble is lehetett volna. További érdekesség, hogy a csetepatéba beleavatkozó biztonsági őr, Gonos szerint ezután úgy fogta le bátyját, hogy Johnny akadálytalanul ütlegelhesse. Innen is a "sucker punch" kitétel.

Hogy az esetnek milyen következményei lesznek, azt nem tudjuk, a kiérkező rendőrök mindenkit elengedtek, feljelentés eddig nem történt, a ligának pedig keményebb ügyei is vannak, ebbe biztos nem szólnak bele. Mindenesetre Pettine edző egyáltalán nem örült annak, hogy balhés irányítója a csavart dolláros szippantgatás és gumikacsázás után, most a szezon közben sem tér nyugovóra. Nem csak maga a tetlegesség, de elkövetésenek időpontja is aggasztja a főnökséget. Mint fogalmazott, "semmi jó nem történik éjfél után".     

Két meccset is rendeztek hétfőn este az NFL-ben, miután a Buffalo Bills az extrém hóhelyzet miatt nem tudta otthon lejátszani a New York Jets elleni mérkőzését. 

A találkozót Detroitba vitték, de így is 38-3-ra alázták meg az idén is rapszodikusan szereplő Jetset. Látványos elkapás erre a meccsre is jutott, a billses Robert Woods úgy csinált meg egy elkapást, hogy egy kézzel a sisakjához szorította a labdát, miután kiszabadult a védő szorításából.

Annyira azért nem volt látványos, mint a Giants-játékos Odell Beckham Jr.-é hétfő hajnalban, de ehhez is bravúr kellett. Woods 118 elkapott yarddal és egy touchdownnal zárta a meccset.

A másik hajnali mérkőzésen a New Orleans Saints fogadta otthon a Baltimore Ravenst, és két vereség után reménykedhettek abban, hogy végre sikerül egy győzelmet kicsikarniuk. De Justin Forsett futójátékos szétzilálta a hazaiak védelmét, összesen 182 yardot rohant össze, közben pedig szerzett két touchdownt is. 

A nyáron érkezett Steve Smith is csinált egy touchdownt, és ismét megmutatta, hogy nem érdemes vele keménykedni, a Saints safetyjével, Kenny Vaccaróval akadt össze, leverte a sisakját, aztán pillanatokon belül elszabadult a pokol. Többen is beszálltak a lökdösődésbe, az edzők se nagyon tudták szétszedni őket. 

Az utolsó negyedben 34-20-ra elment a Ravens egy Forsett touchdown után, innen nem is jöttek vissza a hazaiak, a vége 34-27 lett. A New Orleansnak mindössze négy győzelme van, de a playoff-rendszer miatt még így sem szálltak el, annyira gyenge a csoportjuk, hogy ezzel a mérleggel is vezetik.  

A napokban eldőlt, hogy a Minnesota Vikings sztárjátékosa, Adrian Peterson az idén már nem térhet vissza a pályára, játékospályafutása is veszélyben, miután felfüggesztett büntetést kapott, mert nyáron egy vesszővel sebesre verte gyerekét.

Peterson esküdözött, hogy soha többé nem csinál ilyet, és talán az lenne a legjobb, ha valahol máshol folytatná a pályafutását.

Mindenesetre a Minnesota Vikings csapatának kijutott balhékból bőven. Egy adatbázisban 2000 óta vezetik az NFL-játékosok bűnözési statisztikáit, ezek főleg a szezon után, még a komoly edzőtáborozás előtt szaladnak meg. 

Ez csak két szezon bűnözési statisztikája

A lajstromot az idény előtt még a Vikings vezette a Cincinnati Bengals előtt letartóztatásokban, azóta csak bővült a lista. Például:

• a Broncos safetyje, T.J. Ward például egy sztriptízbárban dobálózott pohárral a pincérnőre, aki rászólt
• a Chiefs cornerje, Sean Smith részegen karambolozott, egy jelzőtáblát sikerült eltalálnia az autójával
• a két Steelers-játékos, Le'veon Bell és LeGarrette Blount egy közúti ellenőrzés során fűvel bukott meg, az autóból áradt a marihuána szaga, Bell később azzal védekezett, nem tudta, hogy nem vezethet autót, ha be van szívva. Blount azóta már a csapatnál sincs.
• A ravenses Jimmy Smith-re éppen akkor találták rá a rendőrök, amikor egy nőt hánytatott egy bár vécéjében, azután, hogy közös fotót készítettek. Amikor a nő orvosi ellátást kapott, Smith nem volt hajlandó kimenni a mellékhelyiségből, háromszor kérték meg a rendőrök, hogy távozzon, de csak káromkodás volt a válasz, a negyedik felkérés után letartóztatták.
• és ott vannak a családon belüli erőszakok, Ray Rice, Adrian Peterson, Jonathan Dwyer és Greg Hardy esete akkora botrányt kavart, hogy abba majdnem az NFL-vezére is belebukott. 

Ha a csapatukat égető NFL-esek régebbi kalandjairól akar olvasni, akkor itt merülhet bele a témába. 

Az egyetemi bajnokságban a hétvége egyik nagy jelenete volt, amikor a Boise State a Wyoming elleni meccsük második negyedében biztos vezetésnél húzta elő a Statue of Liberty nevű playt. 

A kivitelezés tökéletesre sikerült, az ellenfél védelme megette, hogy Grant Hedrick irányító passzolni akar, miközben a másik kezében volt a labda, amit oda is nyomott egyik futójátékosának, ezzel egy újabb touchdownt szereztek. 

A poén az egészben, hogy a trükköt néhány éve pont ők tették legendássá. Az Oklahoma ellen játszottak a Fiesta Bowlban, szuperizgalmas volt, mert néhány másodperccel a hosszabbítás vége előtt egy touchdownnal feljöttek 41-42-re, de ahelyett, hogy extra ponttal egyenlítettek volna, rámentek a kétpontos kísérletre. És ekkor vállalta be Chris Peterson vezetőedző a Statue of Libertyt. Fiesta Bowl-győzelmet ért a dolog.

A győztes pontokat szerző Ian Johnsont annyira magával ragadták a történtek, hogy a meccs után a pályán azonnal megkérte barátnője kezét a kamerák előtt. 

Maga a play a legenda szerint még Amos Alonzo Staggtől származik, aki az 1900-as évek elején vetette be először, majd az 1949-es Rose Bowlon a Northwestern Wildcats ezzel verte a Californai Golden Bearst. Neve értelemszerűen a Szabadság-szobortól származik: optimális esetben az egyik kéz a magasban van, a másik meg a test mellett, a labdával.

A trükk később feltűnt még a Baltimore Colts és a Los Angeles Rams repertoárjában is a hetvenes években, a New Englands Patriots is megcsinálta a saját verzióját 2008-ban az NFL-ben. Ez tulajdonképpen egy reverse volt, hiszen futójáték helyett egy Tom Brady-passz következett a Jacksonville Jaguars ellen, ami itt is touchdownt ért. 

 De felbukkant már videojátékokban is, az NCAA 08-ban például az egyik választható trükkjátékként szerepelt. 

A New York Giants az első körben draftolta tavasszal az LSU elkapóját Odell Bekcham Jr.-t, aki az elmúlt hetekben összehozott néhány látványos elkapást, de amit hétfő hajnalban csinált, az még a sokéves rutinnal rendelkező profiktól is nagy szám lett volna, nemhogy egy újonctól. 

A 22 éves játékosnak már volt egy touchdownja a Cowboys elleni meccs első negyedében, aztán a második negyedben Eli Manning 43 yardos passzát a levegőben hátrafelé úszva, egy kézzel kapta le, ráadásul úgy, hogy előtte a Dallas egyik védője még szabálytalankodott is ellene, megrántotta a mezét - ezért repült a sárga zászló, de a touchdown érvényes volt. 

Beckham elkapása az év legjobbja lesz az idén, nehezen lehet elképzelni ennél látványosabbat, de nem túlzás azt állítani sem, hogy az utóbbi évek egyik legjobbja. Később ki is kockázták, látni lehetett, hogy esés közben két vagy három ujjával tartotta meg a labdát. A Giants hiába vezetett ezután 14-3-ra, a Dallas Cowboys összekapta magát a mérkőzés második félidejében, és 31-28-ra nyertek. 

A meccs után persze mindenki inkább Beckham bravúrjával volt elfoglalva, a szakértők minden idők egyik legnagyobb elkapásáról beszéltek, több játékos leborult előtte, még az NBA-s LeBron James is azt írta twitterén, hogy soha nem látott ilyet. 

A New England Patriots tovább száguld a bajnokságban, zsinórban hetedik mérkőzésüket nyerték meg. A Detroit ellen játszottak vasárnap, Tom Brady irányító pedig napra pontosan tizennégy évvel korábban mutatkozott be az NFL-ben, akkor is a Detroit Lions ellen lépett pályára, azt a mérkőzést 34-9-es arányban elvesztette a Patriots. Vasárnap este ugyanez az eredmény született, csak most a New England-iek nyertek 34-9-re.

Ott volt a csapatban az a LeGarrette Blount, akit a múlt héten még a Pittsburgh Steelerstől vágtak ki, mert meccs közben megsértődött, és hazament. Blount korábban Patriots-játékos volt, most egyből két touchdownnal tért vissza korábbi csapatához. 

Ennél már jóval szorosabb volt a Cleveland Browns meccse az Atlanta Falcons otthonában. A clevelandi Brian Hoyer háromszor is eladta a labdát, de Johnny Manziel ideje még így sem jött el, igaz, Hoyer nagyon odatette magát a meccs végén. 45 másodpercük maradt, hogy mezőnygól távolságba kerüljenek és megnyerjék a mérkőzést, a mezőnypozíciót végül 5 másodperccel a vége előtt sikerült megharcolni

A 37 yardos próbálkozást Billy Cundiff bevágta, úgyhogy nyert a Browns, amely 1994 óta nem állt ilyen jól, hét győztes meccsük van négy vereség mellett. 

Eredmények:

San Francisco 49ers–Washington Redskins 17–13

New York Giants–Dallas Cowboys 28–31 

New England Patriots–Detroit Lions 34–9

Atlanta Falcons–Cleveland Browns 24–26

Denver Broncos–Miami Dolphins 39–36

Chicago Bears–Tampa Bay Buccaneers 21–13

Houston Texans–Cincinnati Bengals 13–22

Indianapolis Colts–Jacksonville Jaguars 23–3

Minnesota Vikings–Green Bay Packers 21–24

Philadelphia Eagles–Tennessee Titans 43–24

San Diego Chargers–St. Louis Rams 27–24 

Seattle Seahawks–Arizona Cardinals 19–3

Annyi minden történt már az idei college-szezonban, hogy itt lenne az ideje hátradőlni és lazítani kicsit, békésen meginni egy-két sört, félig odaégetni a vacsorát. Még a szombati program is ezt helyezi kilátásba, de pont ilyenkor szoktak olyan eredmények születni, amikre aztán senki nem számít. 

Hat órakor a Big10-ben időzünk, a múltkor a Wisconsin által elpáholt 23. Nebraska próbálja tartani a lépést a nyugati elsőségért, az ellenfél a 25. helyen feltűnt Minnesota lesz, akik a múlt héten megszorongatták az Ohio State-et a hóviharban. Ameer Abdullah hozhatja a meccset, aztán a többi majd azon múlik, hogy a Wisconsin és Melvin Gordon mit csinál az Iowa ellen. 

Aztán 21.30-tól jön az Ole Miss, ami még mindig nem írta ki magát teljesen a rájátszásból, de ehhez előbb verni kell az Arkansas-t. Velük az idén már sok nagycsapatnak meggyűlt a baja, a Texas A&M-mel, az Alabamával és a Mississippi State-tel is partiban voltak, legutóbb pedig 17-0-ra legyalulták az LSU-t. Az Ole Miss védelmének simán hoznia kellene ezt a meccset, és ha nyernek, aztán pedig a Miss State-t verik, miközben az Auburn az Alabamát...na de előbb érjünk oda. 

Szintén 21.30-tól egy fontos meccs a Pac12-ben a 15. Arizona a 17. Utah-val találkozik a déli csoport káoszában, ahol ez a mérkőzés tovább növelheti a kavarodást. Hogy aztán mi jöhet, azt még megjósolni se nagyon lehet. 

Fél kettőtől irány a Big12, ahol a playoff felé kacsintgató 7. Baylor játszik az Oklahoma State-tel, és, hogy jó benyomást keltsenek a playoff-bizottságban, jó nagy verést kellene adni az ellenfélnek, hogy aztán előzni lehessen a TCU-t. Az OSU négyvereséges szopóágon van, elvileg minden adott Bryce Pettyéknek a győzelemhez. 

Éjjel kettőtől ismét a 9. UCLA a 19. USC-vel bonyolítja tovább az előbb már említett Pac12-es káoszt, jó kis rivalry, ahol a zsinórban négyet nyerő UCLA hazai pályán azért esélyesebbnek tűnik. Ráadásul a saját kezükben van a sorsuk, ami a szezon hajráját illeti, de egyik csapat sem játszott kiegyensúlyozottan ebben az idényben, szóval ki tudja. 

Az este és az éjszaka folyamán játszik még az Alabama, az Oregon, a Florida State és a Mississippi State is, de ha bármelyikük kikapna, akkor mindenki vegye be a szívgyógyszert és készüljön fel lélekben a jövő hévégi pokolra. 

18.00: Nebraska-Minnesota
18.00: Oklahoma-Kansas
21.30: Arkansas-Ole Miss
21.30: Utah-Arizona
01.30: Baylor-Oklahoma State
02.00: UCLA-USC

Bill Connelly az SBNationnél nagyon szeret számolgatni, mi pedig őt szeretjük ezért. Két fordulóval a vége előtt a Football Study Hall (FHS) számaira alapozva megnéztük, mi várható az öt legfontosabb főcsoportban és ez mit jelent a rájátszásra.

Néhány hete még úgy nézett ki, hogy a rémesen szereplő Oakland Raiders lesz az NFL történetének második csapata, amely 0-16-os mérleggel zárja az alapszakaszt, de péntek hajnalban váratlanul feltámadtak. 

A Kansas City Chiefs volt az ellenfél, a kansasiek védelme az egész meccsen nem engedett futott touchdownt az ellenfélnek, ehhez képest a raiderses Latavius Murray már az első negyedben beköszönt az endzone-ba, megvolt a hazaiaknak a vezetés.

De Murray-től az igazán nagy szám csak ezután jött, a második negyedben saját endzone-ja előtt kapta meg a labdát, középen utat talált magának, aztán rákapcsolt, és 90 yardot rohant, ezzel két touchdownnyira növelte csapata előnyét. A futásának volt olyan pontja, amikor 37 km/h-val száguldott, száz méteren azért nem tudna versenybe szállni, de ez így felszerelésben kiemelkedőnek számít az NFL-ben. 

A Raiders a folytatásban őrizte a vezetést, és amikor a végén egyre biztosabbá vált a szezon első győzelme, a Raiders-védelem annyira ünnepelt, hogy az edzőjüknek időt kellett kérni, nehogy offside-on maradjanak a tomboló játékosok. A végeredmény 24-20 lett az Oaklandnek. 

A Raiders a győzelem után 1-10-es mérleggel áll az NFL-ben, így továbbra is a Detroit Lions marad az egyetlen csapat a mostani rendszerben, melynek összejött a nyeretlen szezon, még 2008-ban csinálták meg ezt a bravúrt. Az oaklandieknek több mint egy évet kellett várniuk a győzelemre, tavaly november 17-én nyertek utoljára a bajnokságban, a Chiefs pedig sorozatban öt megnyert mérkőzés után kapott ki. 

A Raiders-edző Tony Sparano azt mondta a győzelem után, hogy nagyon büszke mindenkire, és mondta nekik, ha nem adják fel a harcot, előbb-utóbb csak történik valami szép a csapattal. 

Amikor 2009 februárjában Jason Brown, a Baltimore Ravens korábbi centere a St. Louis Ramshez látogatott, a legkeresettebb nem tackle falember volt a szabadügynökök között. Egy nap kellett hozzá mindössze, hogy megállapodjon a csapattal, az öt éves, 37,5 millió dolláros szerződés után pedig a liga akkori legjobban fizetett centere lett (a fizetésből 20 millió garanált volt).

Eredetileg tehát az előző szezon végéig maradt volna St. Louisban, de három év után, 2012-ben véget ért ramses karrierje. Brownnak sosem sikerült a 37 milliós fizetéshez méltóan játszania, a 2011-es szezonban hamar kispadra is tette Steve Spagnuolo, ám sérülések miatt végül visszakerült a kezdőbe, igaz, guardként.

A szezon utáni edzőváltás viszont már nem kegyelmezett neki, ő lett Jeff Fisher egyik első áldozata. Ezután a Panthersnél, a 49ersnél és a Ravensnél is próbálkozott, de senki nem igazolta le, így 29 évesen, amikor jó pár év karrier várhatott volna még rá, farmerkedni kezdett.

Visszament Észak-Karolinába (ott született és egyetemre is oda járt), vett egy 1000 angol hold területű földet, és elkezdte szorgosan nézegetni a Youtube-on, hogyan is kell földet művelni. Na persze nem mindent onnan tanult meg, a helyi farmerektől is sokat kérdezett, az azóta eltelt bő 2,5 év alatt pedig odáig jutott, hogy öt angol holdon 45 tonna édesburgonyát takarított be.

A farm neve egyébként First Fruits Farm, Brown pedig minden terményből az első aratást az éhezőknek adja, így a 45 tonna édesburgonyát is, írja a Fox, ami azt is megtudta a korábbi centertől, hogy Isten inspirálta, hogy farmer legyen, jelenlegi munkaköre pedig sokkal jobban kitölti az életét, mint a centerkedés.

"Amikor látod, ahogy előbukkannak a földből, az a legszebb dolog, amit valaha is láthatsz" – mondta Brown.

Nem a korábbi center az egyetlen, aki milliókat hagyott az NFL-ben, John Moffitt, a Broncos falembere szezon közben vonult vissza, míg tavasszal a Steelers futója, Rashard Mendenhall döntött úgy, hogy a testi épségét választja a pénz helyett.

Jelenleg a vizsgálati szakaszban tart az a per, melyet 500 korábbi NFL-játékos indított a szövetség ellen, mert az ellenőrizetlen gyógyszerezés miatt maradandó egészségkárosodást szenvedtek.

A 2000-es évek közepéig visszanyúló vádak miatt most a DEA (Drug Enforcement Administration, Kábítószer-ellenes Hivatal) átfogó nyomozásba kezdett az NFL-csapatoknál, hogy jelenleg mekkora körültekintéssel kezelik a komoly függőséget is kiváltható fájdalomcsillapítókat, például a Vicodint, a Percocetet, vagy az Oxycontint.

Elég nehéz lenne vasárnap este  óta J.J. Wattnál népszerűbb dolgot találni az interneten NFL-témában, a Houston Texans defensive endje megszerezte a szezonban negyedik touchdownját. Később egy clevelandi fumble után a labdára is lecsapott, ezen kívül volt még négy tackle-je - elég jó estét zárt a 23-7-ra megnyert meccsel. De nemcsak ezért lett nagyon népszerű az utóbbi hónapokban. 

Most összeszedtük néhány pontban, hogyan lett az NFL legmenőbb dolga a Texans sztárvédője. 

Kiguglizta, mit vesznek a gazdag emberek

Amikor a nyáron J.J.Wattal 100 millió dollár értékű szerződést kötött a Houston Texans, akkor a játékosnak ki kellett gugliznia, hogy mit is szoktak vásárolni a gazdag emberek, ugyanis fogalma sem volt, hogyan kell költekezni - legalábbis ezt mesélte egy interjúban. Hamarosan azért bevállalt egy nagyobb kiadást, édesanyja születésnapjára vett egy autót, már nagyon régóta meg akarta lepni őt egy autóval.

Pizzát sütött és kézbesített jótékonyságból

Sok másik NFL-játékoshoz hasonlóan J.J. Watt is jótékonykodik, nemrég egy ilyen akció keretében sütött pizzát egy étteremben, hogy aztán házhoz is vigye a kaját. A bevétel tíz százaléka ment adományokra. Még az egyetemen megszerezte ehhez a kellő rutint, pizzafutárkodásból kereste meg a mellékest. "Egy ilyen  étteremben dolgoztam, kihordtam a kaját, felmostam, ma meg már az NFL-ben dolgozok. Nem semmi út volt" - mesélte akkor. Azért a pörgetést még gyakorolnia kell.

Helyre tette szelfikirály Mettenbergert

Amikor az NFL-újonc Zach Mettenbergert először nevezték kezdőirányítónak a Tennessee Titansban, akkor azzal ünnepelte meg, hogy a meccs előtti napokban szelfikkel árasztotta el a közösségi médiát. Ez nagyon nem tetszett Wattnak, aki sackelte is a fiatal játékost a meccsen, majd fölötte állva szelfizős mozdulattal trollkodott egy kicsit. A meccs után azt mondta, Mettenbergernek nem ártana felfogni, hogy ez már az NFL és nem a középiskola, úgyhogy üdvözli a show-ban. A Titans irányítója azt mondta, jót nevetett a dolgon, és Watt nagy játékos, akinek minden joga megvan, hogy véleményt formáljon, de ő csak dolgozik tovább.

Négy touchdownt szerzett eddig az idényben

És akkor jöjjön az, ami igazán emlékezetessé teszi Watt idényét, a védőként szerzett négy szerzett touchdown, ebből egy interceptionből, egyet egy fumble után, kettőt pedig úgy szerzett, hogy beállt a támadószekcióba egy-egy playnél. Watt a középiskolás csapatában és egy ideig még az egyetemen is tight endet játszott, utána lett belőle defensive end. 

Még a szezon elején az Oakland Raiders elleni meccs második negyedében felment egy támadáshoz, és Ryan Fritzpatrick passzát kapta el az endzone-ban, miután teljesen üresen maradt. 

Aztán a Cleveland Brown ellen megint beállt egy támadáshoz, mindenki sejthette, hogy mi fog következni, Watt mégis egy remek elkapással újabb touchdownt szerzett. Ez volt a negyedik, a statisztikából pedig sok mindent ki lehet hozni, ezzel a néggyel ugyanis olyan elkapósztárokat előz, mint DeSean Jackson, A.J. Green vagy Calvin Johnson. 

A Cowboys-irányító Tony Romo még októberben mondta azt Wattról, hogy a legjobb játékos, aki ellen az egész idényben pályára léptek. Watt jelenleg tényleg a legnagyobb szám az NFL-ben, minden esélye megvan, hogy ő legyen az MVP. 

Hivatalosan is bejelentette az NFL kedden, hogy a 2014-es szezon további részére Adrian Petersont, a Minnesota Vikings futójátékosát gyerekbántalmazás miatt eltiltotta.

Meglehetősen furcsára sikeredett az NFL hétfő esti rangadója, amin a Steelers tulajdonképpen két negyedet végiglazsált, igaz, a végén így is sikerült lehajrázniuk a Titanst.

Az Egyesült Államok Kábítószer-ellenes Hivatalának ügynökei szúrópróbaszerű ellenőrzést tartottak az NFL csapatainál a vasárnapi játéknapon. A DEA East Rutherfordban, a MetLife Stadiumban a San Francisco 49ers személyzetét, Washingtonban pedig a repülőtéren, a már hazafelé készülő Tampa Bay Buccaneers munkatársait vizsgálta át. Letartóztatások nem voltak az üggyel kapcsolatban.

Ezek az ellenőrzések annak a pernek a részei, amelyben több mint 1200 korábbi játékos szerepel felperesként az NFL-lel szemben. Állításuk szerint a csapatoknál ismeretlen eredetű vagy vényköteles gyógyszerekkel tömték őket, mit sem tudva arról, hogy azoknak milyen mellékhatásai lehetnek. (MTI)

Rob Gronkowski, a New England Patriots 120 kilós és közel 2 méter magas tight endje tovább folytatta fantasztikus idei formáját az Indianapolis Colts ellen is, bár amit művelt a hajnali rangadón, azt nem adja vissza a statisztika.

Már a szezon elején arról beszélgettünk, milyen jó lesz majd november 29-én az Iron Bowl, az év meccse, óriási tét satöbbi. Az Iron Bowlt még mindig nagyon várjuk, de szépen csöndben a november 15-ei Alabama-Mississippi State az év egyik legfontosabb meccsévé nőtte ki magát. De erről majd mindjárt részletesebben, mert szokás szerint hajnalig kell bírni az ébrenlétet ma is, a novemberi college már csak ilyen.

Reszketés

Az Ohio State szépen oson előre: már a 8. helyen állnak a Michigan State múlt heti elverése után, és ha a hattól kezdődő meccsen győznek a 25. kiemelt Minnesota ellen is, akkor a nehezét letudták a szezonra. A Buckeyes a Virginia Tech elleni vereség óta mindenkit bedarált, még ha óriási hó és súlyos mínuszok is lesznek, akkor is viszonylag simán hozniuk kell a találkozót. Ugyanígy hattól egy ACC-derbi, a Clemson a Georgia Tech ellen fog játszani, a csoportgyőzelem már elúszóban van nekik, de egy jó bowl-pozícióért szoros kis meccs várható. 

Kilenctől bele lehet nézni, ahogy a negyedik kiemelt TCU menetel tovább Trevone Boykin vezetésével. Most a Kansas lesz soron nekik, ám ekkor már gondolatban a 21.30-as Alabama-Mississippi State-n leszünk.

Őrület

Nem túl normális, de reggel nagyjából a második vagy a harmadik gondolatom ez a meccs volt - olyan lesz, mint egy megelőlegezett karácsonyi ajándék. Az 5. Alabama az 1. Mississippi State-nek az alacsonyabban rangsorolt csapat megy neki nagyobb esélyesként. Otthon játszanak, Nick Saban csapata az elmúlt években mindig brillírozott a magasabban rangsoroltak ellen, és nekik gyakorlatilag az életük múlik a derbin. Egy vereségük már volt az Ole Miss ellen, egy újabbal belezuhanhatnának a mögöttük tornyosuló káoszba úgy, hogy még az Iron Bowl is rájuk vár. A Miss State veretlen, de nekik sem mindegy hányadik helyen mennek neki a playoffnak, ráadásul nekik az Ole Miss jön majd utoljára. Dak Prescott eddigi legkeményebb próbája elé néz, most tényleg eldől, kijár-e neki a Heisman. A Mississippi State azt bizonyíthatja, tényleg nincs náluk jobb az országban, az Alabama pedig azt, hogy nincs kétség, nekik helyük van a playoffban. Óriási meccs lesz, másfél kiló hamburgerhúst gyúrtam be rá, csak győzzük megenni a nagy drámában. 

Az Auburnnál nagyjából ugyanaz a helyzet, mint az Alabamánál. Ugyan múlt héten nagyon csúful kikaptak a papíron sokkal gyengébb, de ihletett formában játszó Aggies ellen, és ezzel a második vereségükkel elég komoly hátrányba kerültek a rájátszásért vívott csatában, még mindig létezik olyan forgatókönyv, hogy ott lesznek a négy kiemelt közt. Ehhez viszont meg kell verni azt a 15. helyen rangsorolt Georgia Bulldogst, ahol az eltiltásából visszatérő Todd Gurley halmozhatja majd yardokat a múlt héten finoman szólva is bénázó Auburn-védelem ellen. Elképesztően látványos meccsre számíthatunk: én picit a Georgiát érzem esélyesebbnek, de aki odavan a déli futballért, annak kötelező gyakorlat. Aki meg nem, az meg simán hülye. 

Gyűlölet

Éjjel kettőtől egy igazi floridai derbi, a 3. kiemelt Florida State University a Miami Hurricaneshez megy. És ha van esély arra, hogy Jameis Winstonék 22 találkozó óta tartó veretlenségi szériája megszakad, akkor ez az a meccs lesz. Jimbo Fisherrel még nem kapott ki az FSU a U-tól, de Winstonék csak arnyékuk tavalyi önmaguknak, igazából örülhetnek, hogy még mindig playoffos helyen vannak. Óriási rivalry lesz, nagy feszültséggel, nézni kell. 

Alternatívaként ott van a 17. LSU meccse az Arkansas ellen, aztán aki még bírja, az hajnali háromnegyed öttől nézze meg a hatodik kiemelt Arizone State-t legalább egyszer az idén, az Oregon State-t páholják majd el. 

18.00: Minnesota-Ohio State
18.00: Georgia Tech-Clemson
21.30: Alabama-Mississippi State
01.15: Georgia-Auburn
02.00: Miami-Florida State
04.45: Oregon State-Arizona State

A Pantherstől a Ravenshez került Steve Smith mondta azt a napokban, hogy a volt csapatától kapott búcsúpénzt arra használja majd, hogy a bye weeken nyaraljon egy jót a milliókból. Most néhány ex-NFL-es mesélt a Football by Footballnak, mivel is foglalják el magukat a pihenőhéten. Lespoilerezzük: nem edzik szét magukat.

A Giants négyszeres Pro Bowl-résztvevő guardja, Chris Snee szerint az a legjobb, ha a 7. és a 9. hét között jön a bye, pont ki lehet pihenni a fáradalmakat, az igazi szívás viszont, ha mondjuk az első hetekben marad ki egy hét, mert akkor még rengeteg ellenfél ellen kell pályára lépni a folytatásban. Ő arra koncentrál, hogy minél több időt töltsön a családjával és feltöltődjön, nincsenek bulik, ébresztőórát sem állít be. Idővel lecserélte a korábbi bye weekes edzős rutint is arra, hogy inkább a tévé előtt döglik vagy alszik egyet délután, mert ez inkább stresszmentes. Aztán szombat esténként leült egy jó college meccs elé, vasárnap viszont már az NFL-ről szólt minden, meccset nézett, aztán videózott a soronkövetkező ellenfélről. 

Az elkapó Drew Bennett nyolc évet töltött a ligában, szerinte nem játékosként el sem lehet képzelni, mennyire felszabadító, hogy az edzőközponttól, edzőktől és csapattársaktól el lehet szakadni rövid időre, néhány nap alatt teljesen feltöltődik, kicserélődik az ember. Akkor viszont komolyan el lehet cseszni a bye-t, ha valaki sérült, ugyanis kezelésekre, rehabilitációra kell járnia, szóval ugrott a móka. Éppen ezért a bye week előtti utolsó edzésen csoda történik, akik addig sántítottak, simán lenyomják a sprinteket, akiknek szétment a kezük, passzokat kapnak el. 

A Patriotsszal háromszoros Super Bowl-győztes Matt Chatham szinte mindent kipróbált a bye weekes levezetésre, amíg még játszott. Eleinte próbált utazgatni, haverokat látogatni, de az utazással túl sok idő telt el, mire eszmélt, már mehetett vissza az edzésekre. Egy idő után ez annyira az agyára ment, hogy az utolsó napokban már folyton az órát nézte, mennyit pihenhet még. Úgyhogy váltott, feleségével isten háta mögötti hoteleket kerestek fel New England környékén, "leginkább olyanokat, mint a Ragyogásban", hogy aztán ott kikapcsolódjanak. 

Amikora New York Jetshez került, azzal teltek a pihenőnapok, hogy elugrott Manhattanbe, éttermekbe, bárokba járt, szórakozott, kikapcsolódott. "A bye week szépsége, hogy megvolt a szabadságom és rugalmas volt az időbeosztásom, azt csinálhattam, amit akarok. Egy ilyen hihetetlen intenzív állás mellett pont ez volt az, amire szükségem volt" - foglalta össze. 

A hétvégén fejeződik be a hazai kiemelt amerikaifutball-bajnokság, jön a HFL-döntő, és az már szinte megszokott, hogy az egykori Budapest Wolves, ami ma már Docler Wolves, ott lesz az idény utolsó meccsén, az Újbuda Rebels viszont először játszik a címért. 

A Cowboys és a Rebels összefonódásából létrejött csapat az utolsó fordulóban esett be a döntőbe, megelőzve a tavalyi bajnok Budapest Hurricanest. A finálét az idén a BVSC stadionjában rendezik meg, a szervezők szerint egyszerűen kinőtték az eddig használt BKV-pályát.  Ez különösen két éve volt látványos, amikor sok száz méteres sorok álltak a Sport utcában jegyre várva, bent meg a kerítésekről is lógtak az emberek. Akkor nagyjából négyezer néző előtt nyert a Wolves, a sportág hazai történetének mérföldköve volt az esemény. 

Úgyhogy új helyszín kellett, a hazai szövetségi pedig bepróbálkozott több NB I.-es budapesti futballklubnál is, hogy kibéreljék a stadiont erre az eseményre, de általában a tárgyalásig sem jutottak el. Többen arra hivatkoztak, hogy a pálya gyepében olyan károk keletkeznének egy amerikaifutball-meccs után, hogy nem érné meg az egész. Más világ, de valami hasonló miatt panaszkodott a napokban Roy Hodgson angol szövetségi kapitány, miután a Wembley-ben vasárnap NFL-meccset rendeztek, a Dallas Cowboys legyalulta a Jacksonville Jaguarst. Csakhogy a héten egy angol futballválogatott meccs is lesz a stadionban, a szlovénok ellen, és Hodgson aggódott, milyen talajon kell majd játszaniuk, noha a gyepet nem különösebben károsítja jobban egy amerikaifutball-meccs, mint mondjuk egy futballmérkőzés, de ez itthon sem nagyon érdekli az üzemeltetőket. 

Két éve megtelt a BKV stadionja

Így lett végül a helyszín a BVSC stadionja, amit az utóbbi időben kipofoztak. A döntőre elővételben már elment kétezer jegy, a hazai szövetség négyezer körüli nézőszámra számít, ennél jóval többel reálisan azért nem lehet számolni, különben is csak hatezer nézőre van engedélyük. Mindenesetre az lassan kijelenthető, hogy az utóbbi években a hazai amerikaifutball nagydöntője nézőszámban beállt a 3-4-5 ezerre. Mostanság három NB I.-es futballmeccs vonz be ennyi embert. 

Idén annyiban is változott, a hazai amerikaifutball helyzete, hogy először kapott állami pénzt a sportág. A Magyar Olimpiai Bizottságtól nem olimpiai sportágként kapott 2,5 milliós támogatást a szövetség - ez amúgy nagyjából arra elég, hogy kisebb hírverést lehessen csinálni a hazai amerikaifutballnak. 

A szombati meccs sajtótájékoztatóján kiderült az is, hogy jövőre változik a kiemelt bajnokság lebonyolítása.  A szezont tavasszal zavarják majd le, tavasz végén, nyár elején pedig jöhet majd a döntő, ősszel a junior-bajnokságokra koncentrálnának, mert a piramisfelépítés itthon még nem nagyon van meg, azaz nincs még elegendő létszám az utánpótlásban. A tavaszi lebonyolítás annyiból nehezített pálya, hogy sem az NFL, sem az egyetemi bajnokság nem megy akkor Amerikában, ez a a sportág eladhatóságának nem a legjobb. 

Az Under Armour HFL-döntőben kettőtől kezd egymás ellen a Docler Wolves és az Újbuda Rebels. 

Alighanem Carson Palmer az NFL történetének egyik legszerencsétlenebb irányítója, ha nem játékosa is egyben, hiszen másodszor fordul elő vele, hogy egy komoly szerződéshosszabbítás után napokkal nagyon súlyos sérülést szenvedett.

Az eddig sem volt titok, hogy Chip Kelly irányítása alatt a Philadelphia Eagles támadói elképesztő tempóban támadnak, de a hétfő esti rangadón a Carolina Panthers ellen olyat csináltak, ami eddig soha, senkinek nem sikerült.