Azzal, hogy a múlt hétvégén Tom Brady és a New England Patriots megverte a Denver Broncost, jelenleg egy csapat sincs, amelyik ellen vesztes lenne a mérlege, legalább a .500-at hozza mindenki ellen, de többségében inkább mindenkit ver.

Ez persze nem is akkora meglepetés Bradytől, ha figyelembe vesszük, hogy az alapszakaszban 155-47 a mérlege, hiszen ennyi vereségen nehéz úgy osztozni, hogy abból több legyen, mint nyert meccsből.

Hét csapat, az Atlanta Falcons, a Chicago Bears, a Jacksonville Jaguars, a Minnesota Vikings (4-09, a Dallas Cowboys, a Philadelphia Eagles és a Tampa Bay Buccanneers (3-0) még egyszer sem tudott nyerni Brady ellen, de olyan csapatból is csak kilenc van, ami egynél többször meg tudta verni őt, ami egészen elképesztő mutató. Ezek közül három (Buffalo Bills, New York Jets, Miami Dolphins) a Patriots csoportjában van, eddig 25 lehetőségük volt Brady ellen, úgyhogy ebben sincs meglepetés, a többi az Indianapolis Colts, a Pittsburgh Steelers, a Kansas City Chiefs, a San Diego Chargers, a Denver Broncos és a Carolina Panthers.

Idén ráadásul már nem is változhat a mostani helyzet, mert nem játszik a Patriots olyan csapat ellen, amivel szemben 50 százalékra állna Brady.

A nagy rivális Peyton Manningnek öt csapat ellen, míg Brett Farve-nak például hét ellen van negatív mérlege. Igaz, ők elmondhatják magukról, hogy mind a 32 csapatot megverték az NFL-ben, ezt Brady csak akkor tudná utánuk csinálni, ha eligazolna – amire jelenleg semmi jel nem utal.

A hagyományok miatt csoportrangadónak indult a hétfő hajnali Green Bay Packers–Chicago Bears az NFL-ben, de már az első félidőben csúnya alázás lett belőle.

Ehhez kellett az, hogy a Packers-irányító Aaron Rodgers úgy játszon az első félidőben, mint előtte még csak egyetlen játékos a liga történetében: 6 touchdown-passzt osztott ki (eddig Daryle Lamonica tartotta a rekordot egyedül), összesen 315 yardot passzolt két negyed alatt, volt közöttük egy 40 és egy 73 yardos is Jordy Nelsonnak. A hat TD-passz közül a leglátványosabb talán az volt, amit Randall Cobbnak adott, elkapója egy kézzel kapta el a labdát.

Ezek után a félidőben úgy állt a meccs, hogy 42-0-ra vezetett a Green Bay, a második félidőt már le sem kellett volna játszani. A mérkőzés azért végigment, de Rodgers például már alig képett pályára, a csereirányító Matt Flynn kapott szerepet. Aztán a harmadik negyedben jött az újabb megalázó jelenet, a punteruk nem tudta elrúgni a labdát, a Packerstől Jarrett Boykin simán odaért, még vetődnie sem kellett, egyszerűen eltalpalta a labdát a Chicago-játékos elől, ilyet se nagyon látni.

A Green Bay a második félidőben még szerzett egy touchdownt két mezőnygól mellett, a vége 55-14-es kiütés lett. Rodgersnek meg lehetett volna a hetedik touchdown-passza is a mérkőzésen, ezzel rekordot állított volna be. Végül nem jött össze, így is élete egyik legjobb teljesítményét hozta össze a széthulló Bears ellen, a chicagóiaknál az utolsó negyedben már le is hozták Jay Cutler quarterbacket. A pihenő hétről érkező chicagóiaknál nemrég balhé volt egy hazai vereség után az öltözőben, edzőjük most elismerte a vereség után, egyszerűen nem elég jók ehhez a szinthez az utóbbi hetekben.

A Packers viszont így sem vezeti a csoportját, a Detroit Lions előzi, Matt Staffordék nagy nehezen lenyomták a Miami Dolphinst, és megszerezték hetedik győzelmüket a szezonban. Döcögősen indult a Denver Broncos meccse az eddig nyeretlen Oakland Raiders ellen, az elején két interceptionje is volt Peyton Manning irányítónak, ezt úgy javította ki, hogy utána dobott öt touchdown-passzt. 

A harmadik negyedben harmincegy pontos vezetésnél úgy tűnt, hogy a Broncos-csereirányítója, Brock Osweiler is lehetőséget kap, ment is hogy felvegye, a sisakját, aztán amikor visszafordult látta, hogy Manning kocog vissza a folytatáshoz, ki is akadt a pálya szélén.  

A vége 42-17-es denveri győzelem lett, az Oaklandnek meglett kilencedik veresége, száguldanak a történelmi 0-16-os mérleg felé. Reménytelen volt a vasárnap esti teljesítményük is, támadásban Derek Carr irányítónak 47 próbálkozásából jött össze 192 yard, a futójáték gyakorlatilag nem létezett, 30 yardot pakoltak fel a táblára, a védelem pedig a jó kezdés után összezuhant. 

A forduló meglepetése a Pittsburgh Steelers veresége volt. És nem is azért, mert Ben Roethlisberger zseniálisan játszott legutóbbi két meccsén, miközben kiosztott tizenkét touchdown-passzt, hanem azért, mert attól a New York Jetstől kaptak ki, amely az idén is közröhej, eddig csak egyszer tudtak nyerni. A Jets már az első félidőben elment 17-0-ra, Roethlisbergeréknek komoly gondjaik voltak a támadásokkal, végül a New York-iak Michael Vick vezetésével 20-13-ra nyertek. 

Eredmények:

Green Bay Packers–Chicago Bears 55–14 

New Orleans Saints–San Francisco 49ers 24–27

New York Jets–Pittsburgh Steelers 20–13 

Oakland Raiders–Denver Broncos 17–41

Buffalo Bills–Kansas City Chiefs 13–17 

Detroit Lions–Miami Dolphins 20–16 

Tampa Bay Buccaneers–Atlanta Falcons 17–27 

Jacksonville Jaguars–Dallas Cowboys 17–31

Baltimore Ravens–Tennessee Titans 21–7

Arizona Cardinals–St. Louis Rams 31–14

Seattle Seahawks–New York Giants 38–17

Pár hete az NFL-ben az újonc Sammy Watkins túl korán örült a touchdownjának, és néhány yarddal az endzone előtt szerelték, bukta a touchdownt. Na, ennél most ezerszer rosszabbul járt az egyetemi bajnokságban tizenhetedik kiemelt Utah Utes elkapója, Kaelin Clay, aki egy 79 yardos touchdownt viccelt el a negyedik Oregon Ducks ellen. 

Ráadásul őt nem is szerelték, hanem egyszerűen túl korán örült, és az endzone előtt eleresztette a labdát. Miközben a közvetítésben már 13-0-t mutatott az állás a TD miatt, a nézők pedig ünnepeltek, az oregonosok kis lökdösődés után felkapták a még mindig játékban lévő labdát, és a másik oldalon touchdownt csináltak belőle, így két touchdownnyi különbség helyett az extra pont után egyenlő lett az állás.

Az nem derült ki, hogy a Utah edzője mit mondott Claynek a történtek után, mindenesetre az elkapó tisztában volt azzal, hogy mekkora baromságot csinált, a kispadon próbált elrejtőzni a világ elől.

A meccset 51-27-re nyerte meg az Oregon. 

Múlt héten még november első napján voltak a meccsek, simán lehet, hogy pár csapatnak fel sem tűnt, hogy már nem október volt, most viszont már nincs kegyelem, megkezdődött az a hónap, ami A COLLEGE FOCI.

6-tól kezdésnek Baylor-Oklahoma, a 10. és 15. kiemelt között. Kell ennél jobb? A hazaiak már kiszálltak a Big12-címért menő harcból, legalábbis nagyon úgy tűnik, de ha már így alakult, beleköphetnek a Baylor levesébe is. A bukiknál a Sooners van előrébb 6 ponttal, ami reális is lehet, mert a Baylor idén nem utazott annyira jól. A végeredményt persze nem ilyen könnyű megjósolni, de elnézve a két csapatot idáig, simán lehet, hogy 40 pont, vagy annál is több kell majd a győzelemhez bármelyik oldalnak.

Alternatív terv lehet a 17. Georgia, ami a Kentuckyhoz megy. A hazaiak 5-1-gyel kezdtek, majd megzuhantak, mert már 5-4-gyel állnak, és még csak most jön a sorsolásuk neheze. De a Georgia is hullámvasúton van idén, szóval bármi lehet, néha ide is érdemes átkapcsolni.

A második sávban már nincs bocsánat, 2,5 olyan meccs jön, hogy na. A 8. Notre Dame újabb komoly teszt előtt áll, a 11. Arizona State-hez mennek, és ha úgy játszanak, ahogy az FSU ellen, nem lehet gond a túrából. Csakhogy az ASU vezeti a Pac-12 déli részét, ráadásul Taylor Kelly irányító is kezd visszatérni a sérüléséből, szóval nekik sem kell aggódniuk.

A Texas A&M ugyan már kiesett a kiemeltek közül, de azért ne hagyjuk figyelmen kívül az Auburn elleni meccsüket. Nyilván a Tigers az esélyes, már csak az alapján is, amit Nick Marshall művelt az Ole Miss védelmével, amihez képest az Aggies secondaryje inkább egy oviscsoport benyomását kelti, úgyhogy nagy napja lehet a Tigers-QB-nak. Az Aggiesnek ez már a most vagy soha kategória, egy nagy győzelem és elindulhatnak fölfelé, vagy marad a zuhanás.

A West Virginiával múlt héten elbánt a TCU, ezzel szinte biztos, hogy elszálltak a Big12-döntős reményeik, de nincs is jobb alany arra, hogy kitöltsék a dühüket, mint a Texas, már ha fel tudják tüzelni magukat. Akiben viszont előtör a szadista énje, az kapcsoljon a Mississippi State élőben közvetített 3,5 órás edzésére a UT Martin ellen, ahol Dak Prescotték élő tackle dummiek ellen nyomják majd. Vagy a cheerleadereik, ők is nyernének simán.

És akkor jöhat a hajnal kettő, amikor szét kell szakadni. Az Ohio State megpróbál visszavágni a Michigan State-nek East Lansingben a tavalyi Big10-döntőért, ami nem kis kihívás lesz az ország egyik legjobb védelme ellen.

Alapból ez sem lenne kis meccs (az OSU a 13. az MSU a 7.), csakhogy van ennél nagyobb is, méghozzá kettő is. Az Alabama ugyanis az LSU-hoz megy, ez a 4. és a 14. meccse, na meg egy óriási rivális-meccs, Death Valleyben, és még a Playoffra is komoly kihatása lesz a végeredménynek. Az LSU szeptember óta iszonyatosan sokat fejlődött, a Bama is összekapta magát az Ole Miss elleni vereség után. Ez maga az SEC, nincs kifogás, nézni kell. 

Meg közben a Kansas State-TCU meccset is, két top10-es találkozik, naná. A TCU idén Trevone Boykin vezérletével szárnyal, ha most is nyernek, és nem mondjuk a védelem húzza ki a szarból az irányítót, akkor odatehetjük őt is Prescott mellé a Heisman-esélyesek közé simán. A KSU az idei zombi, egyszerűen nem lehet kinyírni őket, mindig visszatérnek valahogy a meccsbe, de vajon nagy falat lesz-e a TCU nekik?

Oh, és akkor még van egy Oregon-Utah, ami kb. ezeknek a meccseknek a félidejében indul majd. A Utah-nak volt idén pár jó meccse, de lehet, hogy az Oregon sebességével nem bírnak majd el. A legnagyobb esélyük abban van, ha megpróbálják lelassítani a Ducksot, mert 30 pont fölé érve nincs esélyük a győzelemre. A két fal erős a Utesnál, szóval megvan az esélyük, de mivel hajnali 4kor indul és még amerikai idő szerint is éjfél után ér véget, amikor már sokan nem nézik, elszabadulhat a pokol is, mint az ilyen meccseknél szokás.

Itt az itiner

18.00 Baylor Bears-Oklahoma Sooners
18.00 Georgia Bulldogs-Kentucky Wildcats
21.30 Notre Dame Fighting Irish-Arizona State Sun Devils
21.30 Texas A&M Aggies-Auburn Tigers
02.00 Alabama Crimson Tide-LSU Tigers
02.00 Ohio State Buckeyes-Michigan State Spartans
02.00 Kansas State Wildcats-TCU Horned Frogs
04.00 Oregon Ducks-Utah Utes

A 2014-es idény felénél 0-8-as mérleggel áll az Oakland Raiders, ami felveti a kérdést: lehet-e belőlük az NFL történetének második csapata, ami győzelem nélkül fejezi be a 16 meccses szezont?

Az első és idáig egyetlen ugyebár a Detriot Lions volt még 2008-ban. Akkor Rod Marinelli volt a vezetőedzőjük, nagy meglepetésre meg is tartották végig, de a GM Matt Millent már a negyedik héten, a bye weekjük alatt lapátra tették.

A Raidersnél idén fordított a helyzet, a GM Reggie McKenzie helye nagyjából biztos, viszont Dennis Allen helyett már Tony Sparano vezeti a csapatot – nem nagyobb sikerrel, mert vele is 0-4 a mérleg. A Lions akkor négy irányítót (Jon Kitna, Dan Orlovsky Daunte Culpepper és Drew Stanton) használt el, a Raidersnél most nincs ekkora pánik, kitartanak a frissen drafolt Derek Carr mellett, Matt McGloin is csak akkor állt be, amikor Carr megsérült.

Az állandóság miatt a fejlődés is látható rajtuk, az első fordulóban 19-14-re kikaptak a most 1-8-cal álló, azóta csak vereséget szenvedő New York Jetstől, míg azóta meglehetősen szoros meccset tudtak játszania New England Patriots (16-9), a San Diego Chargers (31-28) és a címvédő Seattle Seahawks (30-24) ellen is.

Ezek miatt bizakodhatnak, mert ha ilyen csapatok ellen képesek időről időre szoros meccset játszani, akkor elkerülhetik a 0-16-os végzetüket, viszont a folytatás nem hogy nem kedvező, de még most tisztességesen álló csapatnak is kihívás lenne, hiszen a Football Outsiders szerint a legkeményebb további sorsolásuk nekik van. Merthogy ez a sor vár rájuk (zárójelben a csapat mostani mérlege):

• vs Denver Broncos (6-2)
• at San Diego Chargers (5-4)
• vs Kansas City Chiefs (5-3)
• at St. Louis Rams (3-5)
• vs San Francisco 49ers (4-4)
• at Kansas City Chiefs (5-3)
• vs Buffalo Bills (5-3)
• at Denver Broncos (6-2)

Vagyis csak egy olyan csapattal találkoznak, amelyik jelenleg negatív mérleggel áll. Viszont a Seattle elleni szoros meccs – egy utolsó negyedes, elrontott onside kickre voltak az egyenlítés lehetőségétől – lendületet adhat nekik, mint tavaly a Tampának. Egy éve ugyanis, pont a kilencedik héten a 0-8-cal álló Buccanneers úgy kapott ki 27-24-re a Seattle-től, hogy annak 21 pontos hajrá kellett a fordításhoz. Utána viszont 4-4-gyel fejezte be a Tampa Bay a szezont.

Csakhogy nekik a bullying botrány közepén járó Miami, illetve a 2-7-es Falcons jött soron, az jóval könnyebb menet, mint otthon Peyton Manning és idegenben Philip Rivers a saját bye weekje után. És nagyon a 3-5-ös Ramst se várhatják, hiszen ők a Seahawksnak és a 49ersnek is odacsaptak mostanság, tehát őket sem könnyű verni.

De tavaly a Bucs mellett a Jaguars is 0-8-cal kezdett, aztán némileg összeszedte magát, ahogy a 2012-ben a 0-5-tel kezdő Browns, vagy éppen 2011-ben a Colts, ami a SuckForLuck évet indította egy erős 0-13-mal, hogy aztán 2-14-gyel majdnem lemaradjanak a következő Peyton Manningről.

A numberfire.com statisztikai számításai szerint még mindig van esélyük 2,4 győzelemre, tehát elkerülhetik a mélypontot, de hogy ki ellen lesz meg az az 1-2 győzelem, azt most nehéz elképzelni.

/1960 óta a Lions hírhedt 0-16-os szezonja mellett volt három másik csapat is, ami nyeretlenül zárt: az 1960-ban a ligához csatlakozó, ezáltal nagyon gyenge keretű Cowboys (0-11-1), az 1976-os Buccaneers (0-14), és az 1982-es Colts (0-8-1), de ezek nem a jelenlegi, 16 mérkőzéses alapszakaszban voltak./

Nem nagyon kellene ilyen videókat mutogatni, de sajnos most muszáj, hogy el lehessen helyezni a történetben. Nagyjából két éve Tennessee elleni meccs második negyedében a South Carolina futójátékosa, Marcus Lattimore kapta a labdát egy futójátéknál négy perccel a szünet előtt, ketten is szerelték, és csak akkor lehetett látni, hogy pontosan mi történt, amikor földet ért.

A térde olyan szögben állt, amiben nem kéne, Lattimore pedig sokkot kapott a fájdalomtól, az érkező orvosi stáb le is fogta, hogy inkább ne lássa, mi történt a lábával. A videót tényleg csak azt nézze meg, aki bírja az ilyesmit.

Egyértelmű volt, hogy Lattimore karrierje veszélybe került, szanaszét szakadtak a térdszalagjai, majdnem egy évvel azután, hogy a másik térde is szétment. Tulajdonképpen már az is nagy szám volt, hogy abból visszatért, és egyre jobb formába lendült. A sérülés után kritizálták az edzői stábot, hogy túlhajszolták a running backet, mondjuk miért ne használták volna túl, amikor a csapat egyik ásza volt, akit tényleg korszakos tehetségnek tartottak. A szezon elején úgy jósolták, hogy a 2013-as draft első körében fogják elvinni, ilyen azért nem túl gyakori manapság, ha egy futójátékosról van szó.

Lattimore sokak kedvence volt a SEC-ben, nagyon lehetett szeretni a játékát, küzdeni tudását, már első évében megkapta a konferencia legjobb újoncának járó címet. Spurrier edző mindenesetre optimista volt a horrorsérülés után, azt jósolta, hogy legjobbja vissza fog térni a pályára. 

A sérülés után néhány hónappal Lattimore úgy döntött, hogy benevez a draftra, bármi is lesz. Kissé meglepőnek tűnt a bejelentés akkor, de az orvosai optimisták voltak, azt mondták, hogy ilyen gyógyulást csak nagyon keveset láttak, térde rohamtempóban javul, és még csak december volt. 

Márciusban már részt vett a South Carolina Pro Day-en, ahol a teremben ováció fogadta, könnyített feladatokat végzett, az viszont megjósolhatatlan volt, hogy elviszi-e valaki a 2013-as NFL-drafton néhány héttel később, mert óriási rizikónak számított, bármennyire is tehetséges. Végül a rengeteg pickkel rendelkező San Francisco 49ers drafolta a negyedik körben, jó helyre került. 

Világos volt, hogy az első évében nem fog játszani, inkább arról fog szólni az idénye, hogy utolérje magát, és megerősítse a térdét. Aztán a második szezonban, néhány hete végre történt valami. A 49ers október végén aktiválta Lattimore-t, csatlakozott a csapat edzéseihez, egy háromhetes nagyterhelést akartak neki adni, mintha edzőtáborban lenne, többit meg majd meglátják. Jim Harbaugh már éppen azt tervezte, hogy hamarosan a kontakt-gyakorlatokba is bedobja. 

De sajnos nem úgy alakult a dolog, ahogy tervezték. Néhány napja kiszivárgott a hír, Lattimore operált térde sajogni kezdett a terhelés miatt már az első napok edzései után. Szerda este a huszonhárom éves játékos közleményt adott ki, bejelentette a visszavonulását. Nem lesz csodavisszatérés, újabb nagy történet, amiről majd az ESPN csinál egy dokumentumfilmet, hiába szorítottak neki rengetegen, a profi karrier nem sikerült. 

A South Carolina egyetemen tárt karokkal várják, úgyhogy most az jön, hogy befejezi a tanulmányait, és az sem kizárt, hogy az egyetemi futballcsapat stábjában is munkát kap. Legalábbis Steve Spurrier vezetőedző erről beszélt szerda este, van hely az edzői csapatban, akár az egyetem sportprogramjának vezetésében is szerepet kaphat. Ja, és folytatja az alapítványával is a munkát, hogy otthon, South Carolina államban fiatal sportolóknak segítsen kitörni, és megvalósítani az álmaikat.

A Washington kaotikus szezonjának újabb adaléka volt a hétvégén, hogy egyre komolyabb bizalmi válság tombol az Redskins-öltözőben a hírek szerint. És akkor még ott vannak a tüntető indiánok is, de őket most hagyjuk.

Az egész azzal indult, hogy az épphogy felépült RG III Vikings elleni beállítása fentről jövő utasítás volt állítólag, többen morogtak is emiatt, aztán kiszivárgott, hogy a sokat sérült irányítónak nem sok reszpektje maradt a csapaton belül, több csapattársától elidegenedett - ezeket a híreszteléseket gyorsan igyekeztek cáfolni a klubnál.

Ettől függetlenül egyre inkább úgy tűnik, hogy a probléma létezik, nincs igazi vezére a csapatnak, ez pedig fordulóról-fordulóra károsabb hatással van a teljesítményre is. És hiába állítja  Jay Gruden, hogy Griffin azért nem tudott interjút adni a múlt héten az öltözőben, mert a csapattársak a médiajelenlét miatt hangoskodtak szándékosan, hasonlót azért elég nehéz elképzelni mondjuk egy denveri öltözőben. Nyilván nem ül mindenki kussban ott sem, ha épp Peyton Manning beszél a sajtóval, de azért az elég szokatlan jelenet lenne, hogy többen körbeveszik, és direkt hangosan poénkodni kezdenek. 

A Washington Post friss riportja szerint is egészen óriási a hatalmi vákuum, ráadásul RG III-nek nincs meg az a személyisége, amivel igazi vezér tudna lenni. Semmi bajunk amúgy az irányítóval, de a közösségi médiás megnyilvánulásai meg interjúi alapján tényleg lehet abban valami, hogy nem egy született vezér.

Persze ebben az egésznek szerepe van egy 2013. január 6-ai meccsnek, amikor a Wild Card-hétvégén az újonc Griffin által vezetett Redskins egy negyed után 14-0-ra vezetett a Seattle Seahawks ellen. Aztán Griffin sérült térddel is a pályán maradt, Mike Shanahan főedző megengedte neki, majd az utolsó negyedben elszakadt a térdszalagja. Ott kezdődött az a kálvária, ami nemcsak testileg, hanem lelkileg is megviselte Griffint, ez egyértelmű volt a szezon elején is a játékát látva. 

Ilyenkor jöhetnének képbe a veteránok, akiknek megvan a rutinjuk és a respektjük is a csapatnál, csakhogy a pletykák szerint a ők is egyre inkább beleszarnak az egészbe, mind az edzéseken, mind a csapattalálkozókon. 

A Redskins három győzelemmel és a hat vereséggel áll a bajnokságban, ezt a szezont is lehet lassan kukázni.  

Az NFL egyik legnagyobb sztárja, Adrian Peterson megúszta a börtönbüntetést gyermekbántalmazási ügyében, de az NFL-karrierjét még így is nagyon nehéz lesz megmenteni.

Sok minden elromlott a New York Giants kedd hajnali meccsén az Indianapolis Colts ellen, de edzőjük, Tom Coughlin produkcióját nem lehet felülmúlni. 

Az első negyedben úgy tűnt, hogy a coltsos Coby Fleener egy akciónál elvesztette egy labdát a földre érkezéskor, úgyhogy Coughlin edző úgy döntött, bedobja a piros zászlót, hogy a bírók újranézzék az esetet. Coughlin a zoknijában tartotta a zászlót, ha szükség lenne rá, de mire lehajolt, és előkotorta, az Indianapolis-irányítója, Andrew Luck elindította a játékot. Az üresen maradt Fleenerhez passzolt, aki meg is csinálta a touchdownt. Az ESPN fotóján jól lehet látni, hogy az edző még a zoknijában kotorászik, amikor már Fleener elindul az endzone felé.

Not quick enough Tom Coughlin, have to get that challenge flag out sooner!! #MNF pic.twitter.com/849AhZi5og

— ESPN Monday Night (@ESPNMondayNight) 2014. november 4.

Mivel az akció elkezdődött, Coughlin hiába dobta be a zászlót, a touchdownt megadták. Az csak később derült ki, hogy Fleener a kérdéses akciónál sem vesztette el a labdát, úgyhogy a challenge nem jött volna be, de talán a Colts sem szerzett volna gyors touchdownt. Coughlinnak amúgy se megy valami jól a challenge-elés, a legutóbbi nyolcat elbukta. 

Fleener 77 elkapott yarddal zárt, Andrew Luck pedig zsinórban hetedik mérkőzésén passzolt 300 yard fölött, ezzel már Peyton Manning klubrekordját is megdöntötte. A Giantsnél Eli Manningnek a két touchdownpassza volt és 359 passzolt yardja, de ezek akkor jöttek, amikor már nagyjából mindegy volt, annyira vezettek a vendégek. A Colts 40-24-re nyerte meg a mérkőzést, ez volt a hatodik győzelmük három vereség mellett, a Giants 3-5-tel áll. 

Az irányítók kora miatt minden évben benne van, hogy az utolsó Peyton Manning–Tom Brady-meccset látjuk, a két klasszis harca mostanra legendás találkozókká vált az NFL-ben. Az ideit vasárnap este rendezték a New England Patriots otthonában, ahol a kezdés előtt néhány órával még többcentis hó állt a pályán, úgyhogy mindenki fel volt készülve arra, hogy a Philadelphia Eagles tavalyi havas, birkózós meccséhez hasonlóra van kilátás. 

A havazás viszont később elállt, a pályát gyönyörűen letakarították, az erős szél viszont maradt, és ez inkább a td-passzrekorder Peyton Manning játékán látszott meg, a denveri irányító két interceptiont is jegyzett, igaz ebből az egyik Wes Welker elkapó lelkén szárad. 

The @Patriots grounds crew might magicians. All of the snow is gone. pic.twitter.com/qTBLCV3MBO

— NFLonCBS (@NFLonCBS) 2014. november 2.

A másik oldalon viszont Tom Brady ugyanolyan penge formában játszott, ahogy az elmúlt hetekben: kiosztott négy touchdownt érő passzt, miközben összedobált 333 yardot, és egy interceptionje is volt. Nem csak Bradynek ment jól a Patriotsnál, a tight end Rob Gronkowski 105 elkapott yarddal zárt, az egyik elkapásában benne is volt minden klasszisa. 

Papíron a Denver Broncos védelme az egyik legjobban teljesítő a bajnokságban, a bajnokságot gyengén kezdő Patriots azonban egyértelműen jobb volt, 43-21-re lemosták a vendégeket, mostanra már nem nagyon van jobb csapat az AFC-ben Bradyéknél.

Az este másik nagy rangadója a Pittsburgh Steelers–Baltimore Ravens volt, nagyjából hasonló eredménnyel. Ben Roethlisberger zsinórban második meccsén zárt hat touchdown-passzal, ilyet előtte soha senki nem csinált, egészen félelmetes teljesítmény. A Steelers-irányító célpontjai is jó estét fogtak ki, a vége 43-23-as sima győzelem lett. 

A pittsburghiek még abból is jól jöttek ki, amikor elrontottak egy extrapont-kísérletet, a labdát tartó Brad Wing punter felkapta a labdát, körülnézett, és odadobta az üresen maradt Matt Spaethhez, úgyhogy végül egy sikeres kétpontos kísérlet lett a hibából. 

A szezon előtt a Steelerstől nem lehetett túl sokat várni, de lassan mindenkire rácáfolnak, hatodik győzelmük volt a vasárnap éjszakai.

Az sem volt semmi, ahogy a San Francisco 49ers elvesztette mérkőzését a St. Louis Rams ellen. Másodpercek voltak már csak a meccsből, 13-10-es Rams vezetésnél a 49ers támadhatott egy yardra az endzone-tól. Az lett volna a játék, hogy Colin Kaepernick irányító megpróbál berepülni, ám a Rams-védők visszaverték, és közben még a labdát is elvesztette, legalábbis a bírók fumble-t ítéltek. A visszajátszások alapján viszont minimum vitatható volt az ítéletnek az a része, hogy elvesztette a labdát, úgy tűnt, hogy már a földre érkezés után esett ki a kezéből. 

Kaepernicknek és falának pocsék estéje volt, a quarterbacket nyolcszor is a földbe döngölték a meccsen, a Rams pedig rövid időn belül második nagy győzelmét aratta, a címvédő Seattle Seahawks után a San Francisco 49erst idegenben kapták el. 

Eredmények:

New England Patriots–Denver Broncos 43–21

San Francisco 49ers–St. Louis Rams 10–13

Dallas Cowboys–Arizona Cardinals 17–28 

Seattle Seahawks–Oakland Raiders 30–24

Pittsburgh Steelers–Baltimore Ravens 43–23 

Cincinnati Bengals–Jacksonville Jaguars 33–23

Cleveland Browns–Tampa Bay Buccaneers 22–17 

Kansas City Chiefs–New York Jets 24–10 

Miami Dolphins–San Diego Chargers 37–0 

Minnesota Vikings–Washington Redskins 29–26 

Houston Texans–Philadelphia Eagles 21–31

Az egyetemi bajnokságban a rivális Maryland és a Penn State huszonegy év után találkozott ismét, a játékosok már a mérkőzés előtt tettek arról, hogy gyűlöletes legyen a hangulat a pályán. Először a melegítés közben akadtak össze, a dulakodás közben az egyik bíró arcába is belenyúlt egy vendégjátékos.

Ezután jött volna a csapatkapitányok közötti szokásos kézfogás a pénzfeldobás előtt, de a Marylandnél úgy gondolták, akkor lesznek igazán kemények, ha egyszerűen nem fognak kezet az ellenféllel. A bírók erre azonnal lecsaptak, és sportszerűtlen viselkedés miatt már a kezdés előtt adtak egy 15 yardos büntetést a Marylandnek, a kirúgást távolabbról végezhették el. 

A marylandesek taplósága nem indokolható, még ha a dulakodásban történt is valami, az amerikaifutballban nem nagyon látni ilyen sportszerűtlenséget, a Maryland programjának vezetője a mérkőzés után bocsánatot is kért a játékosok viselkedése miatt. Randy Edsall edző szintén sajnálkozott, ő nem tudott arról, hogy csapata mire készül, és azt javasolta, a jövőben koncentráljanak inkább a pályán történő rivalizálásra. A meccset meglepetésre az ő csapata nyerte meg 20-19-re. 

A két csapat közötti konfliktusba bejátszik az is, hogy egymás elől kapkodják el a tehetségeket, és az utóbbi években képtelenek voltak megegyezni abban, hogy hosszú idő után ismét megmérkőzzenek. Végül ez azzal oldódott meg, hogy a Marlyand az idén csatlakozott a Big Ten konferenciához, ahol a Penn State játszik, úgyhogy innentől minden évben találkoznak majd. 

Gyűlöletes dolog az óraátállítás óta, hogy sötétben kell hazamenni munkából, de van egyetlen szombat a college-szezonban, amikor ennek megvan az előnye is: mielőtt még az amerikaiak is órát állítanának november elején, korábban kezdhetünk neki a szokásos szombati maratonnak, öttől már elkezdődik a meccsdömping.

Mit öttől, fél öttől! A fegyveres erők harca jön, az Air Force az Armyval fog meccselni, a futójátékról fog szólni az idei találkozójuk is, a légierő az egyre bíztatóbb passzjátéka mellett a 12. az országban meccsenkénti futott átlagával, a hadsereg pedig az ötödik. Igaz utóbbinak van a gyengébb szezonja, a védelmükből eddig jóformán mindenki majmot csinált, ha beindul a szőnyegbombázás, akkor nem fogják megállítani az Air Force-t az idén sem.

Aki ennél komolyabb dolgokat akar látni öttől, annak azt tudjuk mondani, hogy nyugodjon le, és nézzen olyan csapatokat, akiket idén még nem látott. Például a 24. kiemelt Duke meccsét, amely múlt heti győzelmével már biztosan játszik Bowl-meccset, most a Pittsburgh jön nekik, izgalmas lehet a vége. A 23. East Carolina a Temple ellen menetelhet tovább. 

Aztán fél kilenctől már beindul a műsor. A bizottság által egészen a 7. helyre repített TCU egy nagyon fontos találkozót játszik a West Virginiával. Mindkét csapat óriási önbizalomtunning után megy neki a meccsnek, a TCU a múlt héten feltörölte a padlót a Longhornsszal, 82-17-re nyertek, a West Virginia pedig a Baylort és az Oklahoma State-t is elintézte. Mindketten játszanak még a Kansasszel is, úgyhogy fordulópont lehet a rangadójuk a Big 12 szempontjából, és még szorosnak is ígérkezik, szerintünk Trevone Boykin megint ellenállhatatlan lesz, és megnyeri a TCU-nak. De ugyanígy féltől lesz egy jó kis SEC-meccs, a Georgia egyik nagy riválisával a Floridával találkozik. A Bulldogs a még mindig eltiltott Todd Gurley nélkül is robog, vezetik a SEC Eastet, míg a Gatorsnél végképp elegük lett a quarterback Jeff Driskelből, úgyhogy a true freshman Treon Harris fog kezdeni helyette. Will Muschamp egyre közelebb ahhoz, hogy kirúgják, a Georgia ehhez újabb lökést adhat, de nemcsak ezért érdemes figyelni őket, két hét múlva, az Auburn ellen eldől, vajon tényleg esélyesek-e a playoffra, ahogy egyre többen suttogják ezt róluk.

Mindenki az éjféli meccsre vár, ugyanis a 3. kiemelt Auburn csatája a 4. kiemelt Ole Miss ellen szintén szezonfordítónak lesz, és elképesztő izgalmas is. Az Auburn eddig mindenkinek bevitt legalább húsz pontot, az Ole Miss védelme pedig senkinek nem engedett még húsz pontnál többet az idényben, és ha vannak is sérültjeik a defense-ben, így sem kell aggódni értük. Az Auburnnél viszont vannak akadnak problémák a védelemben, a Miss State 38, a South Carolina 35 pontot szerzett ellenük a két legutóbbi meccsen. Az auburnös irányító Nick Marshall a konzisztensebb, Bo Wallace-ban inkább benne van, hogy megremeg, dráma lesz itt a végén, az biztos. Főleg úgy, hogy a tét is hatalmas, mindkét csapat egyszer kapott ki eddig, egy újabb vereséggel valószínűleg oda lehet a playoff, pedig mindkét csapatnak ott lenne a helye a végén a négyben. Ha tippelni kell, akkor Auburn. 

Hajnalban, azaz fél négytől Pac 12-rangadó jöhet levezetésnek, a 12. kiemelt Arizona a 22. UCLA-hoz megy, hangyányival talán a hazaiak az esélyesebbek, és akkor ott van még a Utah-Arizona State is, ami fél órával később kezdődik, és reggeli időre vége is. 

16.30: Army-Air Force
17.00: Pittsburgh-Duke
20.30: West Virginia-TCU
20.30: Georgia-Florida
00.00: Ole Miss-Auburn
03.30: UCLA-Arizona

Jason Money középiskolás quarterback kimaxolta az amerikaifutball-pályán elkövethető hülyeséget, az ő hibájából bukta el meccsét a csapata. 

A Spanish Fork Dons 14-11-re vezetett a Maple Mountain Golden Eagles ellen az állami bajnokságban, az órán még volt 3,7 másodperc, és negyedik kísérlet jött. Money megkapta a labdát, elkezdett kifelé szaladni, megvárta, amíg lepörög az óra - ilyen kevés időt nem művészet elfutkosni -, aztán megállt.

Ám az amerikaifutball nem olyan, mint mondjuk a kosárlabda, nem volt hátra ugyan több idő, de a játék még élt, és azt ilyenkor be lehet, pontosabban be kell fejezni akkor is, ha az óra már lepörgött. Ha csak letérdel, véget vet a játéknak, és nyertek.

Csakhogy ő semmit nem csinált, az ellenfél kiverte a kezéből a labdát, megszerezte, és győztes touchdownt csinált. Az irányító már csak az endzone-ban tudta leteríteni a győztes pontokat szerző ellenfelét. 

A Maple Mountain számára azért is volt óriási dolog a győzelem, mert ezzel jutottak be a rájátszásba, ahol majd az első kiemelttel játszanak. 

Money szerencséje, hogy ők már ettől a meccstől függetlenül, korábban kiestek, így hibájáért, illetve a vereségért nem kell komoly árat fizetniük.

Ugyanúgy tizenötösben játszik, mint Tim Tebow a Florida Gatorsban az egyetemi bajnokság alatt, fizikális adottságai is hasonlók, és már az NFL-es csapatok vezetői is Tebow-t látják benne. De hogy ez az elmúlt évek fényében mennyire jó előjel, az jövő ilyenkor már el is dőlhet.

Egyre valószínűbb, hogy Dak Prescott, az egyetemi bajnokságban első helyen kiemelt Mississippi State irányítója kapja majd az idei Heisman-trófeát, hacsak nem szalad bele valami katasztrófába a csapat a következő hetekben.

Prescottot már tavaly is Tebow-val és Cam Newtonnal egy lapon emlegették, de az idei, elsősorban földön nyújtott teljesítménye miatt most már rajta maradt a Tebow-stigma. Prescott egyébként nemrég elismerte, hogy a Tebow iránti tisztelet miatt választotta a 15-ös mezszámot, de csak néhány hete találkoztak először, az ESPN hozta őket egy műsorban.

Tebow utána le is nyilatkozta, lát hasonlóságokat kettejük között, a Miss State-irányító pedig valóban egy olyan vezérré nőtte ki magát, akiben megvan az az önbizalom, hogy a csapattársak bízzanak benne, pont, mint vele volt ez a Gatorsnél. 

A hasonlóság nem véletlen, mindkét irányító Dan Mullen edzőnél nőtt fel, Mullen offensive coordinator volt a Gatorsnál Tebow idejében, idén ötödik éve ő a Miss State főedzője, ő látta meg a Prescottban lévő irányítópotenciált, pedig sokan azt várták tight endként vetik majd be. Mullen futásorientált rendszerében ezért is tudtak virágozni mindketten, még úgyis, hogy nem tudnak úgy futni, mint ahogy mondjuk Johnny Manziel vagy az auburnös Nick Marshall megindul. Tebow-hoz hasonlóan Prescott is drabális, remek fizikummal rendellkező irányító, előbbi 191 centi és 105 kiló körül volt a legjobb korszakában, Prescott 188 centi és 104 kiló, és meg lehet nézni, milyen, amikor elindul.

Ilyen fizikummal nincs is beszarva a futásoknál, nem is különösebben félti magát, slideolni nem sokszor lehet látni, korábban játszott linebackert és running backet is, úgyhogy bátran megy bele az ütközésekbe. Futott yarodkban a hetedik legjobb az egész konferenciában, megelőzi az alabamás T.J. Yeldont is, csak a Kentucky elleni múlt heti győztes meccsen két touchdownt is rohant.

És akkor vannak még ilyen Heisman-momentumai is.

A passzjátékában olyan különösebben kiemelkedő nincsen, statisztikában nagyjából a SEC-es mezőnyközépmezőnyben van, 60,3%-os százalékos hatékonysággal dobál, idén tizenöt touchdown passza mellett volt öt interceptionje, ebből kettő az Auburn ellen megnyert meccsen. De azért gyengének mondani a passzjátékát nagy hülyeség lenne, egy NFL GM nemrég mondta azt NFL Medianak, az a jó Prescottban, hogy sok mindenben Tebow-ra emlékeztet, és még dobni is tud.

Hogy mindezzel mire menne a profiknál, az már más kérdés, Tebow sorsát mindenki ismeri, idén már tévés szakértőként dolgozik a SEC Networkön. Egyelőre az se biztos, hogy Prescott benevez a következő draftra, pár hete azt nyilatkozta, ha első körösnek jósolják, akkor dobbant. Az egy hónappal ezelőtti Dak Prescott talán még nem lett volna elsőkörös-jóslat, most viszont hétről-hétre meggyőzőbb, a szezon végén, egy Heismannal és egy bajnoki címmel a zsebben már egészen máshogy nézne ki a dolog.

Már a harmadik irányítóját fogyasztja a szezonban a Washington Redskins, ám a jelek szerint pont ez, illetve Colt McCoy érkezése kellett ahhoz, hogy kicsit felrázódjanak, a csere cseréje ugyanis, még ha hosszabbításban is, de megszakította a Dallas Cowboys hatmeccses győzelmi sorozatát a hétfő esti rangadón.

A Buffalo Bills elkapóját, Sammy Watkinst az elsők között draftolták tavasszal az NFL-be, eddig remekül is ment neki első szezonjában, szépen hozta a touchdownokat és a yardokat, vasárnap viszont megcsinálta azt, amitől minden edző és szurkoló kiborul. 

A New York Jets elleni meccs második negyedében 3rd downnál egy hosszú passzt kapott el az ellenfél térfelén. A passz remek volt, az elkapás is, a fiatal játékos rögtön el is kezdett ünnepelni, és ezzel bukta el a 87 yardos touchdownt, mert nagyjából öt yardra az endzone-tól szerelték, miközben ő a lelátóra mutogatott.  

Watkinsnak maradt a megaláztatás, de a Bills győzelme nem ezen múlt, 43-23-ra verték az egyre mélyebbre süllyedő Jetset, ahol Geno Smith kezdőirányítót másodjára ültették le a szezonban.

Nehéz lett volna Watkins hülyeségét felülmúlni, de a Chicago Bears egyik védőjének, Lamarr Houstonnak azért sikerült. Csapata éppen 25 pontos hátrányban volt a New England Patriots elleni meccsen, amikor a linebackernek sikerült földre vinnie az ellenfél újonc irányítóját,  Jimmy Garoppolót. Három perccel a vége előtt, és több mint három touchdownnyi hátrányban olyan különösebben ünnepelni való nem volt ebben, de Houston látványosan örült a dolognak, ennek az lett a vége, hogy földre érkezéskor megsérült.

A Patriots-szurkolók jót szórakoztak a történteken, Houston térde pedig megsérült, le kellett szállítani a pályáról. A végeredmény 51-23-as Patriots-győzelem lett. 

Voltak azért kevésbé röhejes teljesítmények is a vasárnapi meccseken. 

• A Pittsburgh Steelers–Indianapolis Coltson például a pittsburghi Ben Roethlisberger 522 yardot passzolt, és közben kiosztott 6 touchdown passzt is, ezzel klubrekorder lett, és az NFL történetében az első ember, akinek két 500 fölötti passzolt yardos meccse is van már. A másik oldalon a coltsos Andrew Luck is klubrekordot döntött, méghozzá Peyton Manningét, zsinórban hatodik meccsén passzolt 300 yard fölött.
• A New Orleans Saints feltámadt, és 44-23-ra megverte a Green Bay Packerst hétfőn hajnalban. Ez volt az NFL-ben mindössze a harmadik olyan meccs, ahol a csapatoknak egyszer sem kellett puntolniuk. A legutóbbi ilyen szeptemberben volt, az is egy Packers-mérkőzés volt, a Chicago Bears ellen. 
• A Houston Texans touchdowngyáros védője, J.J. Watt a földbe döngölte a Titansnél kezdő újoncot, Zach Mettenbergert, majd egy szelfizős mozdulattal szívatta, mert az irányító a mérkőzés előtt azzal volt elfoglalva, hogy közösségi oldalára öltözős szelfiket töltsön fel. A meccs után Watt annyit mondott, az NFL már nem a középiskola, reméli, Mettenberger tanult az esetből, és mostantól komolyan veszi a munkáját, ő biztosan nem szelfizéssel foglalkozott volna, ha először kezdőnek nevezik a profik között. 

A hétvége egyetemi amerikaifoci programja nem tartogat akkora királyságot, mint a múlt heti Notre Dame-FSU, sőt, csak két meccs lesz kiemelt csapatok között, ez azonban senkit ne tántorítson el a hajnalig való fennmaradástól, bőven lesz mit nézni így is.

Például már este 6-tól egyből a Texas-Kansas State-et, ahol az a ritka eset fordult elő, hogy a hazaiak a kiemeltek, ráadásul a Big 12 élén állnak. A Longhorns még nagyon messze a régi tündöklésétől, de talán a KSU-t meg bírják fogni, és ha nyernének, akkor még nagyobb lehetne a káosz a Big 12-ben.

21.30-tól már több jó meccs is lesz, köztük az első helyre repült Mississippi State-é, amely a Kentuckyhoz megy sima esélyesként. Dak Preskott a Heismanért is megy, szóval nem hibázhat, főleg azok után nem, hogy a KU védelme 295 passzolt yardot engedett Jeff Driskelnek, úgyhogy mészárlás várható.

Ebben a sávban lesz még a West Virginia és az Oklahoma State meccse, ami a vendégek Baylor elleni meglepetése után külön izgalmas lett, és a szebb napokat megélt Michigan-Michigan State rivalry meccs is befigyelhet, bár ezen inkább az lesz a kérdés, hogy a Wolverines szerez-e pontot egyáltalán.

És akkor jön az esti sor, ahol kezdhetünk a harmadik Ole Miss és az 24. LSU meccsével, ahol nyilván a vendégek a favoritok már csak a védelmük miatt is. Elverték az Alabamát, most meg jöhet az SEC másik nagyágyúja, ami idén azért botladozik. Az LSU csúnya szériába kezd ma, hiszen az Ole Miss után az Alabama, az Arkansas és a Texas A&M jön, egyiken sem spórolhatnak a következőre, így viszont kicsinálhatják magukat a végére.

Ekkor lesz a 20. USC és a meglepetésre 19. Utah mérkőzése is. A USC idén csinált már nagy dolgokat meg adott el sima meccseket is, míg a Utah Utes inkább az elvárásoktól fölfelé játszott. Bár nem kiütésekkel nyertek, de stabilan hozták a szintet szemben a hullámzó Trojansszel. A meccs legérdekesebb része Cody Kessler és hazai secondary párharca lesz.

18.00 Texas Longhorns - Kansas State Wildcats
21.30 Mississippi State Bulldogs - Kentucky Wildcats
01.15 Ole Miss Rebels - LSU Tigers
04.00 USC Trojans - Utah Utes

A brit kormány támogatná, hogy a tengerentúli profi amerikaifutball-ligában legyen egy londoni székhelyű csapat.

"Ez elsősorban a klubtulajdonosok és az NFL döntése, de én közöltem az NFL vezetőivel, hogy a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy ez megtörténjen, mert nagy lökést jelentene London számára" - mondta szerdán George Osborne brit pénzügyminiszter, miután tárgyalt az NFL illetékeseivel.

Mint azt már korábban megírtuk, többoldalú, intenzív spekuláció folyik egy esetleges régi-új Los Angeles-i NFL csapat létrejöttéről, a következő szezontól (vagy azutántól) kezdve. A Rams, a Raiders és a Chargers mind esélyes jelöltek (az első kettő leginkább), míg a Bills jelen állás szerint biztos nem befutó, legalábbis az új tulaj ígérete erre enged következtetni. Az pedig, hogy egy teljesen új, expansion team jöjjön létre LA-ben, ma liga szempontból valószínűtlen.

Ezeket a találgatásokat látszik alátamasztani az LA times cikke, miszerint az NFL már egy hivatalos piackutatást is tervezget. A potenciális Los Angeles-i nézőknél mérnék fel, pontosan milyen elvárásaik lennének, illetve, hogy ezekért az elvárásokért, mennyit lennének hajlandóak áldozni. Mindezt mintegy 2000  darab köríves e-mail kiküldésével abszolválnák.

Alapvetően három szempontra kiváncsiak az illetékesek: hány luxus páholy, klubtagság(i jegy), és szezonbérlet fogyna el, mivel, mint minden csapatnál, itt is a legfőbb szempont az állandóság és kiszámíthatóság lenne. És minnél nagyobb az adott piac, annál több a potenciális konstans érdeklődő, Los Angeles-ben ez nem lehet gond. A bökkenő csak az, hogy egy ekkora megavárosnak, miért nem sikerült egyetlen csapatát sem megtartania a múltban. És hogy vajon most sikerülni fog-e?   

DeMarco Murray, a Dallas Cowboys running backje a hétvégén csúcsot döntött azzal, hogy sorban hét, 100 yard fölötti mérkőzéssel kezdte a szezont. Az előző fordulóig a legendás Jim Brownnal tartották a csúcsot 6 ilyen meccsel, de utóbbi még az 1985-as szezonból.

Murray a hét meccsen 913 yardnál jár, ami kis túlzással másfélszer annyi, mint a második Arian Fosteré, aki 615 yardot futott eddig. Ennél viszont mindenképp durvább, hogy Murray egyedül többet futott idén, mint 28 csapat teljesítménye.

Bő 27 perc kellett ahhoz, hogy rendesen felpörögjön az NFL hétfő esti rangadója a Houston Texans és a Pittsburgh Steelers között, addig ugyanis simán kézben tartották a vendégek a mérkőzést, a legnagyobb izgalmat is csak az jelentette, hogy a hazaiak védője, Lawrence Timmons rövid időn belül többször is elhányta magát a pályán.

A múlt héten még meglepő volt Percy Harvin jetsessé válása, mára inkább csak simán érthető. Harvinről már college évei alatt tudni lehetett, hogy problémás, és pályafutásának Minnesota-i szakaszát sem kell ecsetelni (bár konkrét részletek nem nagyon láttak napvilágot), mostanra viszont több forrásból is egyértelművé vált, a bajnok Seattle-nek miért vált túl nagy teherré.

Pedig elég sokat adtak érte annak idején (egy-egy első, harmadik és hetedik körös draft jogot), nem is beszélve arról a 19 millió dollárról, amit kipengettek neki 8 aktív mérkőzésre. Cserébe Harvin nem sokat produkált, bármennyire is páratlan tehetség (szélső elkapó-futó hibridként totális mismatch az egész ligának), az eredmények egyértelműen hiányoztak, a balhék viszont nem. 

A dolog még a tavalyi Super Bowllal kezdődött, pontosabban az az előtt történtekkel. Akit érdekelnek a részletek, az lényegileg tekintse meg a győztes csapatfotón Golden Tate szeme alatt a monoklit. Aztán volt még egy verekedés a szintén wide receiver Doug Baldwinnal, ez már az idei előszezonban, állítólag az utóbbi állán egy vágás is keletkezett. Baldwin egyébként eddig egyedüli érintett játékosként ismerte el a történteket, más tagad (például Thomas és Sherman), hallgat vagy épp mellébeszél, mint Pete Caroll. Russel Wilson pedig pszichológusként lépett fel az ügyben, ő állította, segített volna Harvinnak, de a csapat másként gondolta. Wilson saját bevallása szerint korábban hasonló (dühkitöréses) problémákkal küzdött, emellett nem győzi bizonygatni, hogy kettőjük között minden rendben volt. 

Ennek ellentmond az a tény, ami Harvin vesztét is jelentette, ha nem is közvetlenül. Ugyanis az NFL-ben a verekedések (vagy éppen a nő- és gyermekverések) nem ritkák, főleg nem saját csapaton belül, és főleg nem a preseason alatt. Ezek az ügyek bármennyire is visszatetszést keltenek a normális nézőkben és a közvélemény számára, mondhatni hétköznapiak. És a liga, ha csak egy módja van rá, eltussolja, eltűri azokat. Ebben a konkrét esetben is, ha igazak a pletykák, Goodelléknek már rég be kellett volna avatkozniuk. 

De nem tették, és az ügy nem is ezen áll, vagy bukik. Mivel a helyzet akkor válik tarthatatlanná, amikor az illető játékos már a csapatstratégiát sérti, és ez a lényeg Harvinnál is. Történt ugyanis, hogy Percy gondolt egyet meccs közben, lecserélte magát a pályáról, aztán pedig nem volt hajlandó visszamenni, még Caroll kérésére sem. Ezt megtette a 49ers ellen az előszezonban, majd egy hete ismét, a Dallas elleni vereségnél. Ezután fogyott el a türelem. A Seattle-i vezetőség érthetően úgy gondolta, épp eleget fizettek az óvodáért. 

Ami a Jets-et és Rex Ryanéket illeti, nekik sok vesztenivalójuk nincs (most se lesz playoff), Harvin pénze kifizetve, ha nem válik be (ami igen valószínű), akkor Percy ismét repül, de akkor már az NFL-ből, végleg. Részükről maximum néhány játékos arca bánja az ügyletet.    

Sajnos nem csodáról, de még csak az amerikai futball történetének legfogalmatlanabb bíróiról sincs szó a North Greenville University meccse kapcsán, ahol Nelson Hughes irányító saját passzából szerzett TD-t, hanem arról, hogy a QB passzába beleért egy ellenfél, így teljesen jogosan vitte végig majdnem a félpályától saját labdáját.

A Crusaders azért persze kihozta a maximumot az eredményközlésből, saját honlapjukon büszkén hirdették a második negyed elején történt TD-ről, hogy Hughesé volt az elkapás Hughes passzából, és hát tulajdonképpen nem is hazudtak.

Amellett, hogy valóban a szinte lehetetlen csinálta meg az irányító, valószínűleg minden idők egyik legtöbb pontot hozó fantasy-playét is szállította a Mars Hill Lions ellen. Mégsem örülhettek a végén, mert a Mars Hill 30-27-re behúzta a meccset, csoda ide vagy oda.

A Dallas Cowboys elleni hazai vereség után a St. Louis Rams otthonában is csak szenvedett az NFL-ben címvédő Seattle Seahawks, ráadásul a szezon eddigi legnagyobb szívatását is benyelték az első félidőben. 

A seattle-iek puntoltak, a Rams speciális csapatából Tavon Austin több csapattársával kiment a pálya egyik szélére, úgy tett, mintha össze akarná szedni a labdát, úgyhogy a Seahawks-játékosok elkezdtek abba az irányba rohanni, hogy időben szereljék. Ekkor jött a meglepetés, ugyanis szépen megetették őket, mert a labda a pálya másik oldalán hullott Stedman Bailey kezei közé, és mivel azt az oldalt nem védekezték le a seahawksosok, ezért viszonylag zavartalanul rohanhatott az ellenfél endzone-jáig. Még a mérkőzést közvetítő amerikai riporterek sem tudták egy darabig, hol van a labda, a kamerák is lemaradtak. 

A Seahawks-edző Pete Carroll reklamált, szerinte a Ramsnél jelezték, nem akarják visszahordani a labdát, de a bíró nem így gondolta, és megadta a touchdownt, ezzel vezetett a Rams 21-3-ra. 

A végén feljött a Seahawks két pontra, de az utolsó percekben még egy trükköt meglépett a Rams. A punter Johnny Hekker punt helyett passzolt, meglett a first down, támadhattak tovább, és meg is nyerték a meccset 28-26-ra. 

A Green Bay Packers–Carolina Panthersen le kellett küldeni a pályáról a vendégek linebackerét, Luke Kuechlyt, mert odacsapott az egyik bírónak, nem biztos, hogy neki szánta. Nem ezen múlt, Aaron Rodgersék nagyon megverték őket, 38-17 lett a vége, az irányító pedig továbbra is fantasztikus formában játszik.

Az éjszakai rangadón a Denver Broncos fogadta a San Francisco 49erst, és a hazaiak NFL-legenda irányítója, Peyton Manning megdöntötte az NFL egyik legnagyobb rekordját. Brett Favre eddig 508 touchdownt érő passzal vezette a bajnokság örökranglisáját, ezt döntötte most meg a 38 éves Manning, aki négyet is kiosztott a San Francisco 49ers ellen 42-17-re megnyert bajnokin. A mérkőzésen óriási ünneplést csaptak, Brett Favre twitteren gratulált az irányítónak, aki most 510 TD-passznál tart, de a szezon végéig erre még bőven ráhúzhat.  

A szezon eddigi meglepetéscsapata, a Dallas Cowboys folytatta a jó szereplést, a New York Giants ellen zsinórban hatodik mérkőzésüket nyerték meg, 31-21 volt a végeredmény. 

Az egyetemi amerikaifutball-bajnokságban a California Golden Bears a UCLA Bruinsszal meccselt szombat este, amikor az utolsó negyedben egy súlyos sérülés miatt kellett leállítani a találkozót.

A UCLA 36-34-ra vezetett, egy kirúgás után a Golden Bears játékosa, Trevor Davis próbálkozott meg egy visszahordással, de a húszyardos vonalnál földre vitték, a UCLA-s Charles Dawson térde pedig eltalálta a sisakját. A lassításon látni lehetett, hogy a sisak megcsavarodott, Davis nem is tudott felkelni, a földön maradt. 

A sérült amerikaifutballistát azonnal ápolni kezdték, de egy darabig megmozdítani sem merték. A csapattársai térdre ereszkedve várták a híreket, a stadionban pedig csend volt, mindenki attól tartott, hogy Davisnek komoly baja van, esetleg megbénult. 

Cal players wait quietly while injured teammate Trevor Davis is attended to by medical staff. pic.twitter.com/wawaqFb8VJ

— Jeff Faraudo (@JeffFaraudo) 2014. október 18.

Itt az újabb college szombat, ami teljesen felboríthat mindent. Nem árt hozzászokni, hogy most már az összes ilyen lesz, akármennyire is unalmas erről olvasni. Aki komolyan gondolja a dolgot, az öt előtt nem megy aludni, úgyhogy koffeinből érdemes lesz betárazni. 

Este hattól a 11. helyen kiemelt Oklahoma a 14. Kansas State ellen kezdi a műsort, Előbbi a TCU elleni vereség után a Texas ellen sem volt túl meggyőző, a kansasiek pedig még mindig nem szálltak ki a BIG 12-ért folytatott versenyből. Ráadásul az egyetlen vereségüket az Auburn ellen szedték össze: hat ponttal kaptak ki Nick Marshalléktől. Az Oklahoma otthonában így sem lesz könnyű, de simán benne van, hogy elhozzák a győzelmet. Pályára lép a Baylor is hattól, amely a múlt héten a hétvége egyik legszórakoztatóbb meccsén verte a TCU-t 61-58-ra, ahol az utolsó negyedben még huszonegy pontos hátrányban voltak. A West Virginia otthonában nem olyan egyértelmű a dolog; a hazaiak csak az Alabamától és Auburntől kaptak ki eddig, jó kis meccs lesz ez is, a Baylornak pedig nyernie kell, ha bizonyítani akarja, hogy érdemes az első négy hely valamelyikére.

Na aztán 21:30-tól még nagyobb fordulatszámra kapcsolnak a dolgok. A 21. helyre visszacsúszott Texas A&M vendége az Alabama lesz. Mi lenne ebből a szezonból, ha az Alabama kikapna? Micsoda káosszá alakulhatna a folytatás! Na de maradjunk észnél. Nick Saban csapata a múlt héten nagy nehezen leverte az Arkansas-t, ebben nagy szerepe volt az ellenfél által kihagyott extra pontnak is. Aztán Saban edzőnek a meccs után leolvadt az agya, nagyon elege volt abból, hogy folyton azzal csesztetik őket, nem játszanak elég jól. A düh-hadjáratnak az Aggies ihatja meg a levét, ahol a védelem egyre inkább kezd megtörni. Pedig vannak gondok a Crimson Tide-nál is, elsősorban offense oldalon: ha Amari Coopert leveszi az ellenfél, mint azt tette az Arkansas, akkor döcögős lesz a szombat esti rangadójuk is. Ennek ellenére meglesz a meccs az Alabamának, aztán koncentrálhatnak a folytatásra, a Tennessee, az LSU, a Mississippi State és az Auburn is rájuk vár még. 

Félórval később kezdődik az Georgia vendégszereplése az Arkansas-nál, ez is érdekesnek ígérkezik, pláne, hogy a Bulldogs a múlt héten erődemonstrációt tartott, miszerint az eltiltott Todd Gurley nélkül is megy nekik: a Missourival törölték fel a pályát 34-0-ra. Az Arkansas ugyan utolsó a brutális SEC Westben, de ne vegyük őket félvállról: az Alabama ugye megszenvedett ellenük, az Aggies csak hosszabbításban nyomta le őket. És most végre bizonyítják is majd otthon, hogy érdemes rájuk figyelni. Meg fogják verni a Georgiát. 

Ugyanígy tíztől jön a TCU és az Oklahoma State meccse, előbbi a 12. kiemelt, utóbbi a 15. helyen áll, és a TCU ezen most javíthat, ha a Baylor elleni múltkori sokkból összeszedik magukat otthon, Trevone Boykinnal, aki mégsem sérült. 

Éjjel egytől a harmadik kiemelt Ole Miss a Tennessee fiatal csapatát fogadja otthon. Az eleje kicsit szenvedősnek ígérkezik, de az Ole Miss és védelme, a Landsharks a végére kivérezteti majd a vendégeket, úgyhogy Bo Wallace-ék 7-0-val várhatják a folytatást, ha minden a terv szerint megy. 

A nap rangadójára éjjel kettőig kell várni, két veretlen, 6-0-val álló csapattal. A most éppen autogrambalhéba keveredő Jameis "Rákláb" Winston valószínűleg játszani fog. Már írtunk a Florida State-Notre Dame-ről pénteken, ehhez még annyit, hogy a playoff szempontjából rettenetesen fontos mérkőzés jön. Ha a Notre Dame ki is kap, még versenyben maradhat az első négy helyért, az FSU-nak viszont végzetes lehet a dolog, mert a bizottság a menetrend erősségét is figyelembe veszi majd, amikor kialakítja a sorrendet. És hát Jameis Winstonéké nem a legerősebb, a Notre Dame az utolsó ranked ellenfelük.  Ha ezt kipihentük, akkor hajnalban el lehet majd menni aludni a 23. Stanford és a 17. Arizona meccsére.  

A Nortre Dame-Florida State párharc nem tekinthető klasszikus rivalizálásnak abban az értelemben, hogy mindössze 1981 óta játszanak egymás ellen és azóta is csak hét meccsük volt, az 1993-as meccsük miatt majdhogynem örök klasszikus marad ez a páros.

Akkor november 13-án a Fighting Irish a második, a Seminoles pedig az első kiemelt volt, mindkét egyetem abszolúte a csúcson volt. A Notre Dame hazai pályán nyerni tudott 31-24-re, az FSU-nál pedig szinte összeomlottak a vereségtől abban a hitben, hogy minden esélyük elszállt arra, hogy nagy döntőbe mehessenek. Aztán persze nem így lett, de erről mindjárt.

Előbb mindenképp nézzük meg Bob Costas 1993-as intróját a szupermeccs előttről, egészen fantasztikus, akkor mivel "tüzelték fel" a nézőket.

A meccset ugyan a Notre Dame nyerte, de hiába, mert az utolsó fordulóban elbukták a Holy Wart a Boston College ellen 39-41-re, ez pedig azt jelentette, hogy a mérkőzést a Burt Reynolds Hallban figyelő FSU játékosai készülhettek az Orange Bowlra, nem a Fighting Irish. Óriási buli indult ezzel Floridában, utána simán verték Újév napján a Nebraska Cornhuskerst (27-14).

1995-ben is mindkét csapat Top10-es volt, amikor találkoztak, a Notre Dame hatodik, az FSU nyolcadik helyen rangsorolva (mindkettő AP) jutott be az Orange-ba, illetve az már ugye 1996. január 1-én volt. A vége 31-26-os Seminoles-győzelem lett.

A következő meccsükön, 2002-ben is majdnem összejött a Top10-es csata, de az FSU csak a 11. volt, míg az ND ugyanúgy 6., mint hét évvel korábban. Sikerült a visszavágás a Fighting Irishnak, 34-24 lett a vége, azóta viszont sorban kettőt vesztettek, legutóbb 2011-ben.

És hogy idén mi lesz? Az FSU hiába jutott el veretlenül idáig, egyáltalán nem olyan meggyőzők, mint tavaly. Ráadásul Jameis Winstonnak meghallgatásra kell készülnie az újból megnyitott nemi erőszak miatt vád ügyében, bár ő úgy számol, hogy így is játszani fog szombaton. Ráadásul ő is előkerült abban az aláírás-balhéban, amiben a georgia-s Todd Gurley érintett, bár őt még nem nevezték meg konkrét gyanúsítottként, illetve hogy pénzt fogadott volna el az aláírásáért.

De még ha játszik is, ami elég valószínű, nem retteg tőlük senki. A szezonnyitón az Oklahoma State (37-31) is megizzasztotta őket, a North Carolina State ellen is nagy hajrá kellett a győzelemhez (56-41, de voltak 7-24-es hátrányban is), mint ahogy a Syracuse elleni 38-20 sem olyan meccs volt, mint amiket tavaly játszottak. (A Clemson elleni 23-17-et nem vesszük ide, mert azon nem játszott Winston.)

Persze a Notre Dame sem hibátlan 6-0-s mérleg ellenére, de a QB Everett Golson idénre rengeteget javult és a védülmük is rendesen összekapta magát. Hogy mennyire, az majd csak Rashad Greene ellen derül ki, akit nem lesz könnyű megállítani. Mindkét csapat inkább passzol, mint fut, vagyis nő a hibázási esély így.

A vártnál jóval izgalmasabb lett a hajnali New York Jets-New England Patriots a vendég Jets jó teljesítményének köszönhetően, így a mérkőzés egészen az utolsó másodpercekig nyílt maradt. Olyannyira, hogy az utolsó másodpercben, egy blokkolt mezőnygól döntött végül a Patriots javára, ami így megőrizte 27-25-ös előnyét.