Nándor
8 °C
23 °C
Index - In English In English Eng

Dubaj világsztárt csinál a fiatal futókból

2014.01.24. 16:30

A maratoni futásról sokáig tartotta magát az a nézet, hogy nem a fiatalok sportja, hanem azoké a harminc feletti atlétáké, akik elég rutinosak és bírják a szenvedést. Ez a tétel az utóbbi években megdőlni látszik, a dubaji maratont egy 19 éves nyerte elképesztően jó idővel.

Az etióp Tsegaye Mekonnen élete első maratonját futotta, nem aprózta el, 2:04:32-es ideje versenycsúcs lett, és a táv örökranglistáján a 14. legjobb eredmény. Mekonnentől nem lehetett számítani ilyen kiugró eredményre, 2012-ben még ötezres futó volt, a junior vb-n is csak ötödik lett. Tavaly már félmaratonnal próbálkozott, akkor is az Egyesült Arab Emírségekben versenyzett, de 1:02:53-jával csak 14. lett a mezőnyben. Ebből az időből sem lehetett várni, hogy maratonon 2:05 alá tud kerülni.

Egy év alatt azonban rengeteget fejlődött, elbírta a mezőny által diktált iramot, ami még 10 kilométernél is világcsúcs-részidőn belül volt, ha nem lassul a tempó, 2:02:38-nál értek volna célba. Ez majd egy perccel erősebb idő Wilson Kipsang 2:03:23-as világrekordjánál. Ezt a tempót nem tarthatták Mekonnenék, visszalassultak, de a félmaratoni ideje így is közel perccel volt jobb egyéni csúcsánál. 35 kilométernél már csak Markos Geneti és Mekonnen bírta a tempót, de egy kilométerrel később az újonc robbantott, és iramváltásával megtörte honfitársát. A célba már 41 másodperces előnnyel érkezett. „ A verseny első felében sokszor váltottunk tempót, elég kemény volt, de amikor egyenletes volt a tempó, úgy gondoltam, tudok én ennél gyorsabban is futni" – nyilatkozta a nem hivatalos junior világrekordot teljesítő tinédzser, aki a legnagyobbak közé emelkedhet győzelmével. 

Példa már van előtte, tavaly is debütáló és fiatalnak számító versenyző nyert Dubajban. A 23 éves Lelisa Desisa is bizonyította, hogy nem egyszeri kiugró eredményről volt szó esetében. Az etióp májusban megnyerte a rossz emlékű Boston Marathont, majd augusztusban a világbajnokságon is második tudott lenni. A londoni olimpiai győzelmekor az ugandai Stephen Kiprotich is 23, a négy évvel korábban nyerő Samuel Wanjiru pedig 22 éves volt.

A trend, hogy a gyorsaságukat vesztő pályaversenyzők hosszabb távok felé fordulnak, és próbálnak ott jó eredményeket elérni. A tízezren korábban világcsúcstartó Haile Gebrselassienek ez be is jött, maratonon is világcsúcstartó lett, de az ő példáját követheti a mostani tízezres rekorder Kenenisa Bekele is. Tavasszal Párizsban debütál maratonon, míg az öt- és tízezer méteren olimpiai és világbajnok Mo Farah Londonban fut majd először 42 kilométeres versenyt. 

A világcsúcsjavításra eddig az őszi, berlini maraton tűnt optimálisnak, de az évről-évre remek időket produkáló dubaji verseny is célpont lehet ezután a rekordjavításra. Bár az igazán nagy nevek eddig hiányoztak róla, a tavalyi minden idők legerősebb versenye lett, öten futottak 2:05-ön belül.

Hogy a rendkívül gyors pályát meddig hagyják ki a legjobbnak számító versenyzők, az nyilván nem a pénzen múlik. Az emírségekben tényleg stratégiai ágazat a sport, most is adtak 200 ezer dollárt a győztesnek, és nyilván ki tudják fizetni akár Patrick Makau, akár Kipsang, akár Geoffrey Mutai rajtpénzét, hogy csak néhányat említsünk a legnagyobbak közül.

A dubaji verseny legnagyobb baja, hogy túl korán van, a tavaszi szezon március közepétől május közepéig tart, maratonspecialisták ekkorra időzítik a formájukat. Többek között ekkor rendezik a bostoni vagy a londoni maratont is. A legjobb futók ezekre a versenyekre szerződnek le, már csak azért is, mert a külön is díjazott World Major Marathon Series állomásai is. Ha Dubaj tényleg igazi sztárokat akar, akkor új helyet kell keresnie a versenynaptárban, de ha marad sztárcsináló szerepben, azzal sem járunk rosszul.