A súlylökés 193 centis királynője a legnagyobb vad

2014.06.22. 14:23
Új-Zélandon a rögbi számít nemzeti sportnak, és ha Amerika-kupa van, akkor a vitorlázásért őrülnek meg, de az ország ikonja mégiscsak egy atléta lehetne. A súlylökő Valerie Adams hihetetlen sorozatot produkált, ötven egymás utáni versenyen győzött. A New York-i Gyémánt Ligán érte el a jubileumot.

Az új-zélandi atléta minden idők egyik legnagyobb súlylökője, nyert két olimpiát, négy szabadtéri és három fedettpályás világbajnokságot, és korábbról van egy-egy ezüstje is a vb-ről. A négy egymás után szerzett vb-cím abszolút rekord az atlétikában. Nem csak a nagy világversenyekre hegyezi ki a formáját, nem engedi meg magának azt sem, hogy a kisebbeken vereséget szenvedjen.

„Tudom, hogy én vagyok a vad, és vadásznak rám, de az a sport. Addig tart ez, amíg nem sikerül nekik, próbálkoznak és próbálnak elcsípni" – nyilatkozta az akkor még csak 44 győzelemnél járó Adams, akit úgy tűnik, nem nyomaszt nagyon ez a sorozat. Ő maga is kiemeli, sikereit annak is köszönheti, hogy mentálisan is nagyon erős, nem pánikol be versenyeken sem.

Utoljára hivatalosan 2010 augusztusában kapott ki, azóta uralja a női súlylökést. A londoni olimpián nem állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára, de később kiderült, hogy az őt legyőző fehérorosz Nadzeja Osztapcsuk doppingolt, így utólag Adams kapta meg az első helyet. Sokáig azonban vigasztalhatatlannak tűnt, nagyon haragudott a fehéroroszra, hogy megfosztotta őt az önfeledt ünneplés pillanataitól. Ekkor támadt az az ötlete egy bokszpromóternek, hogy a két, még a férfiaknál is nehézsúlyúnak számító atlétanő ringben rendezze le nézeteltérésüket. Persze Adams nem állt le bohóckodni.

Az viszont kétségtelen, hogy méreteinek is köszönheti sikereit, a 120 kilós 193 centis Adams kimagaslik a mezőnyből, de sok versenytársától eltérően meglepően jól kidolgozott izomzattal rendelkezik. Adams azonban egy kicsit sem lóg ki a családból, 17 testvére és féltestvére is elég magas, a fiúk átlagmagassága 206, a lányoké 183 centiméter. Talán nem véletlen, hogy egyik féltestvére kosárlabdában is sokra vitte, a 213 centiméteres Steven Funaki Adams az NBA-s Oklahoma City Thunderban játszik.

Az új-zélandi lány is imádta a kosárlabdát, de egy iskolai versenyen neki is muszáj volt atlétikai versenyen is elindulnia, ekkor fedezte fel későbbi edzője, Kirsten Hellier. A diszkosz- és kalapácsvetést is kipróbáló 13 éves lánnyal még csak fél éve dolgozott, amikor Adams kijutott első ifjúsági világbajnokságra. Ekkor még nem jött el az ő ideje, csak tizedik lett, de két év múlva, 2011-ben már korosztályos világbajnok lett, éppen Budapesten.

„Kirsten gerelyhajító volt, korábbi országos bajnok, aki ugyan tudta a súlylökés alapjait, de a részletekkel nem volt tisztában. Míg én tanultam súlylökést, addig ő azon volt, hogyan váljon jobb edzővé. Ezt próbáltuk, azt próbáltuk, addig próbálgattuk az új módszereket, míg megtaláltuk azt, amelyik működik. Igazából egy kísérleti nyúl voltam” - írta önéletrajzi könyvében Adams.

Edzőjével való kapcsolata sokáig nagyon bensőséges volt, mikor Adams elveszítette édesanyját, Hellierékhez költözött be, akik szinte saját lányukként nevelték. Adams 2000-ben anyja halálos ágya mellől nézte a sydney-i olimpiát, és akkor elhatározta, hogy egyszer ő is ilyen kiugró sikert fog elérni, mint az olimpiai bajnokok.

Folyamatosan fejlődött, junior-vb-t is nyert, 2004-ben olimpián is debütált, egy héttel vakbélműtétje után nyolcadik lett, és 19,29 méteres lökéssel már országos csúcstartó is lett ugyanabban az évben. 2005-ben újra egyéni legjobbat lökött, és ezzel második lett a világbajnokságon. Két év múlva már favoritként érkezett a vb-re, és nagy csatában, az utolsó sorozatban dobta le, Osztapcsukot. Pedig ez nem is az ő stílusa, Adams az első sorozatokra próbál mindig a legjobban rákoncentrálni, és akkorát dobni, amekkorát csak tud, általában nem az utolsó kísérletére gyűjti az erejét. 2008-ban is egy fehérorosszal küzdött az olimpián, de ismét ő győzött. 2009-ben újabb világbajnokságot nyert, majd a következő évben komoly krízisként élte meg, hogy 11 év után elváltak útjaik Helliertől. Svájcba költözött és Jean-Pierre Eggerrel kezdett együtt dolgozni. Ez nem okozott törést karrierjében, újabb világbajnoki és olimpia bajnoki címeket szerzett.

A 2014-es szezonnak nem futott neki túl nagy reményekkel, az előző szezon végén, a térdét és a bokáját is megműtette, de fényesen sikerült a visszatérése. Márciusban Sopotban újra fedettpályás világbajnok lett, és aztán, ha meg is szorongatták, mint Michelle Carter New Yorkbam, a Gyémánt Ligában is bizonyította, nem véletlenül nevezik a súlylökés királynőjének.

„Azt tűztem ki, hogy veretlen maradjak, amíg csak lehetséges, meglátjuk, meddig tudok ezért küzdeni. Valaki megkérdezte, azt, hogy a győzelem betege vagyok-e. Természetesen nem, ha az lennék, már rég abbahagytam volna. Csak arra törekszem, hogy jó legyek, amennyire csak tudok, nemcsak magamért, hanem a hazámért is.”

Az atlétikát nemcsak azért imádja, mert sikereket ér el benne, úgy érzi a sport mentette meg akkor is, mikor meghalt édesanyja, elvált férjétől, a diszkoszvető Bernard Vilitől, vagy amikor 11 év után otthagyta a pótanyjának tekintett Helliert.

Adams már mindent megnyert, amit csak lehetett, de a világrekord nem az övé, 21,24 méterrel elég messze is van tőle. A rekordot Natalija Liszovszkaja tartja 22 méter 63 centiméterrel. Az 1987-es eredmény persze minimum gyanús, a doppingolásban ekkor volt a szteroidozás nagy korszaka. Nem véletlen, hogy a ranglistán Adams előtt állók közül ekkor érték el a kiugró eredményeket. „Az a célom, hogy a legjobb Valerie legyek, az a Valerie, aki legmesszebbre lök. Sajnos a súlylökésé egyike azoknak a rekordoknak, amelyek 1987-ben kerültek be a könyvekbe, és még nagyon hosszú ideig ott is lesz."