Pukkadjon meg a szponzor ott, ahol van, inkább nem indul a vb-n

2015.08.14. 09:19
Minden sportoló arra vágyik, hogy ott legyen a világversenyeken. A 800 méteres síkfutásban versenyző Nick Symmonds is azért dolgozott két éven keresztül, hogy elinduljon a pekingi világbajnokságon, de mégsem lesz ott. Azért tették ki a csapatból, mert nem hajlandó állandóan az Egyesült Államok válogatottjának főszponzorát reklámozni, és a saját támogatójának is adna felületet.

Nick Symmonds vb-ezüstérmes futó, a londoni olimpián ötödik lett, olyan eredményei vannak tehát, amivel az amerikai piacon könnyen talál magának egyéni szponzort.

A futót a Brooks támogatja, míg az USA válogatottjával a Nike kötött szerződést. A válogatott atlétáknak tehát Nike mezben kell versenyezniük a világbajnokságon. Ezt az amerikai atlétikai szövetség (USATF) biztosítja, a vb előtt minden válogatottal külön szerződést kötnek. Aki nem írja alá, nem lehet tagja a csapatnak.

A megállapodásban többek között kötelezettséget vállalnak az atléták, hogy Nike cuccokban versenyeznek, és minden, a vb-hez kapcsolódó eseményen a szponzor ruháit hordják.

Az éremesélyes Symmonds ezt a szerződést nem írta alá, mert úgy érzi, ha nem reklámozhatja saját szponzorát, ezzel megsértik a jogait.

Egész egyszerűen nem adhatsz monopóliumot egyetlen cégnek, így aztán  várhatjuk, hogy egészséges és életképes legyen a sportunk. Ez addig nem fog megváltozni, míg valaki nem áll ki ez ellen. Sajnálatos, hogy ez most éppen én vagyok

– nyilatkozta Symmonds, akit sokan támogatásukról biztosítottak.

Az USATF azt írta közleményében, hogy mindig megpróbálják az sportolók egyéni érdekeit is szem előtt tartani, de vannak olyan helyzetek, amikor ez egész egyszerűen nem működik. Hiába van például Stephen Currynek és LeBron Jamesnek saját szponzora, az NBA döntőjében mindketten adidast viseltek.

Symmonds azzal még egyet is ért, hogy verseny közben Nike-t kell viselnie, de szerinte az USATF túlszabályozza a kérdést, szinte nincs a létézésének olyan pillanata, amit ne hivatalos megjelenésnek gondolna szövetség. A szponzormezeket eredményhirdetéskor, verseny közben, bemelegítéskor és a sajtótájékoztatókon is hordani kell.

Symmonds azt is nehezményezi, hogy nem sokat látnak abból a pénzből, amit a Nike ad a szövetségnek. Az atlétáknak csak 8 százalék jár az összegből, míg az előbb emlegetett NBA-sek szerinte közel a pénz felét eltehetik.

Symmonds nem egyszerű eset, 2014-ben például a fedettpályás világbajnokságon vonták kérdőre az USATF emberei, hogy miért Brooks mezben kávézgat. A futó akkor azt mondta, hogy ő nem szerződött, és nem gondolja, hogy a kávézás olyan hivatalos megjelenésnek számítana, amin neki válogatott mezben kell lennie.

A futó máskor is megfricskázta már a szövetséget. Nem lehet más szponzor a mezen, csak a Nike? Az sem volt neki baj, talált magán szabad felületet, így egyéni szponzorait, hol a vállán, hol a bicepszén reklámozta ideiglenes tetoválás formájában. Symmonds a honlapján szereplő életrajzában is azt írja, küldetésként fogja fel, hogy megtörje a szövetség monopóliumát, és segítse az atlétákat egyéni támogatókhoz jutni.

Symmonds hajlandó egyezkedni,  szerinte egyszerűen csak újra kéne szövegezni a szerződést, és a USATF-nak belemenni abba, hogy az atléták 50 százalékot kapjanak a Nike pénzéből.