Féltem elhinni, hogy bronzérmes vagyok, körbe kellett néznem

Baji Balázs hétfő este világbajnoki harmadik lett 110 méteres gátfutásban. Magyar sprinter még sosem járt ilyen magasságban, Baji is életében először futott vb-döntőt, amiben élt a lehetőséggel, de az azt megelőző két futásában is mindennek a helyére kellett kerülnie.

„Féltem hinni egyből annak az érzésnek, hogy bronzérmes vagyok, ezért is néztem körül a befutó végén, nem láttam a szélső pályán futókat, nem éreztem azt sem, merre volt Aries Merritt" – mondta Baji Balázs, aki a világbajnoki bronzzal 20 ezer dollárt is nyert.

A gátfutó tavaly Európa-bajnoki második volt, de korábbi három világbajnokságán és két olimpiáján nem volt ilyen sikeres, egyszer sem döntőzhetett.

„Az volt a fő célunk, hogy áttörjük ezt a gátat, végre döntőzzünk, ha már Rióban ez nem sikerült. Úgy alakult az egész szezon és a közvetlen felkészülés is, hogy a döntő reális lett. Fizikailag olyan formába került, hogy csak mentális feladattá vált" – mondta Baji edzője, ifj. Tomhauser István. 

„Ahogy menetelt szép sorjában, ahogy összeállt az egész mozgása, újabb célokat fogalmazhattunk meg, tényleg igaz az evés közben jön meg az étvágy mondás. A vb-n már mindenki nyitott könyv volt, könnyen össze tudtuk vetni az állapotát a riválisokkal, és már a bemelegítés is szép reményekre jogosította fel. Nyitott kérdéssé vált, hogy ki érhet oda a dobogóra” – mondta Tomhauser. 

Az edző a bemelegítés fontosságát is kiemelte, ugyan maga a futás 13 másodpercig tart, körülbelül kétórás melegítés előzi meg, ez komoly fizika előkészületet jelent, mert az atléták 40 percet a call-roomban töltenek, és ezalatt az idő alatt sem hűlhetnek ki. A futót erre a terhelésre is fel kell készíteni. 

A gátfutó az elődöntője után azt mondta, a döntőben már csak érezni akarja a pillanatot, a futók bemutatásánál is úgy tűnt, hogy valóban nem rakott magára a terhet. „Annyira talán nem voltam nyugodt, mint látszott kifelé, pattanásig feszültek az idegeim, de azzal önmagamat is nyugtattam, hogy kifelé magabiztosságot sugároztam.

Magabiztosabb voltam, mint bármikor, de a döntőbeli hibák azért a feszültségből eredtek. Az előfutamban és az elődöntőben nem volt kérdés, hogy továbbmegyek, ott sikerült is megőrizni a hidegvéremet.

A magyar atléta magabiztossága az ellenfeleknek is feltűnt. „A döntőben tapaszalt versenyzők vannak, senki nem árulja el a lelkében zajló dolgokat, de ahogy később Spiriev Attila elmondta, a bemelegítésnél a rivális versenyzők összenéztek az edzőikkel a hátam mögött, észrevették a jó formámat, és ki is mondták, hogy tartanak tőlem."

A civilben állatorvos Baji a döntőben az ötös pályára került, edzője aggódott is kicsit, hogy így nagy darálóba kerül, leginkább az olimpiai bajnok és most már világbajnok Omar McLeodtól féltette. „A legjobb versenyző, de ő vagy első vagy utolsó, képes tisztán is végigmenni, de sokat hibázni is, féltem, hogy Balázs előtt menve csúnyán rugdossa majd a gátakat, és az nagyon kellemetlen lesz. Szerencsére nem így történt. Ez is a helyén volt."

Már az elődöntőben is látszott, hogy milyen jól rajtol a magyar gátas, így tudta megverni 2012 olimpiai bajnokát, Aries Merrittet is, aztán a döntőben is jól jött ki a startgépből.

A szezon korábbi versenyei alapot adtak arra, hogy kicsit vagány legyek, hogy kieresszem az erőmet, hogy kirobbanjak a startgépből.

„Kell a jó reakcióidő is, de sokkal fontosabb, hogy találja el az első gátig tartó hét lépést. Parádés rajtja volt, ez korábban nem is mindig volt jellemző rá, különösebben nem mentünk rá erre a felkészülésnél, de most ez is a helyére került." – mondta a vb-bronzérmes edzője. 

A rajt mellett az utolsó 20 méter volt kulcsmomentum a vb-döntőben. „Nem volt hibátlan a futása, a második gátnál hibázott,  de a végét zseniálisan csinálta, a hideg fejnek és az összpontosításnak volt ez köszönhető."

A döntőben a mentális erő dönt, annyi a hibázási lehetőség ebben a helyzetben. Tudtam, hogy éremmel is járhat a futásom, benne volt a gondolataimban, de inkább csak álomként, nem akartam azzal nyomasztani magamat, csak a maximum kihajtására törekedtem

– mondta Baji. 

Edzője is úgy vélte, hogy lelkileg kellett nagyon jól kezelni a futását. „Az igazán nagy tét az elődöntő volt, a döntőben már felszabadult lehetett, nem volt rajta teher. Azt is jól csinálta, hogy a sodrásból visszafogta magát, a stadionnak és a döntőnek olyan atmoszférája van, ami ha elkap, akkor 110 százékra pörgeted magad, de görcsössé válsz. Ő most először futott döntőt, és ezt is jól megoldotta."

A Gyémánt Ligákon rendszeresen induló Baji már eddig sem volt ismeretlen atléta, de most a legnagyobbak közé emelkedhet. Ifj. Tomhauser István mondta, hogy

„Folyamatosan dolgozzuk fel az eseményeket, de nem áll meg az élet, pár nap lazítás után már újra edzünk. Balázs indul az Universiadén, és aztán is várnak még rá a versenyek, szeptemberben itthon is fut majd a Szuper Ligán." 

„Magasra tettem a lécet ezzel a bronzéremmel, de úgy érzem, ez erőforrás, motiváció lesz, nem pedig teher. Ilyen siker nem fog magától megismétlődni, ugyanúgy keményen kell dolgoznom kell tovább" – mondta Baji.