A Fehér Kenyai a világ tetejére tör

Wanders JulienH-RAK19
2019.02.18. 23:04
A hosszútávfutást az elmúlt évtizedekben a kelet-afrikai születésű atléták uralják, ötezer métertől maratonig adják a világ legjobbjait, néhány példa viszont azt mutatja, hogy megtörhető a dominanciájuk. Csak éppen úgy kell élni és edzeni, ahogyan ők teszik. A félmaraton és a tíz kilométer friss Európa-rekordere, az 5 kilométer világcsúcstartója, a svájci Julien Wanders tinédzserként döntött úgy, hogy „kenyaivá" válik, hogy a legjobb lehessen.

A 22 éves Wanders nem nyert még igazán nagy versenyt, nincs dobogója világversenyről, de az utóbbi hónapokban mutatott teljesítménye alapján nagy karrier vár rá. A svájci atléta először októberben döntötte meg a 10 kilométer (nem pálya-, hanem utcai) rekordját, majd december 30-án 27 perc 25 másodpercre javította a csúcsot.

a pályán sokszoros világbajnok és olimpia bajnok Mo Farah idejét múlta felül az Emirátusokban, ezt követte az 5 kilométeres utcai futásban felállított világcsúcsa Monacóban. A világ leggyorsabbjai még nincsenek számára elérhető közelségben, de elég sok kenyaival, etióppal már most felveszi a versenyt. Részben azért, mert megpróbál hozzájuk hasonlóvá válni.

„Ez egy különös élet, de hát egy kicsit őrültnek kell lenned ahhoz, hogy jó futó legyél. Minden sportban a legjobbak kellenek, hogy inspiráljanak, és az atlétikában a kenyaiak és az etiópok a legjobbak, tehát a legjobb ide jönni hozzájuk, megnézni, mit csinálnak, és megtanulni, hogyan válhatsz bajnokká" – mondta tavaly a Spikes-nak adott interjújában.

Gyerekkorában is futott a svájci, de nem voltak nagy sikerei, a 2013-as belgrádi mezeifutó-Eb-n kattant át benne valami, és elhatározta, hogy profi lesz. Ezután még jobban odafigyelt magára, a táplálkozásra, a pihenésre és az edzéseire. Elhivatottságát jelzi, hogy egyik középiskolai záródolgozatát arról írta, hogy miért dominálnak a kenyaiak a hosszútávfutásban.

Az iskola befejezése után már csak a futásra akart koncentrálni,

18 évesen úgy döntött, hogy nem felvételizik egyetemre, inkább Kenyába megy.

Azt mondta, a szüleit nem sokkolta a bejelentése, tudták, hogy nem lehet megállítani.

Wanders egyedül utazott el az egyik nagy magaslati edzőközpontba, a 2400 méteren lévő Itenbe. Először csak bő egy hónapot volt ott, eléggé megszenvedett az új ingerekkel. Azt mondta, sokszor a könnyű futásokon is kínlódott, és ugyan voltak jó napjai, nem tudta állandósítani a formáját. Túl is hajtotta magát, de érezte, hogy jó úton jár, így szinte azonnal tervezte is visszatérését Kenyába. Azóta már a második otthona a kelet-afrikai ország. Az elmúlt években általában májustól szeptemberig tartózkodott a faluban, ahol egy kis házat bérelt magának.

Bár Itenben készül sok nagy sztár, mint a maraton-világcsúcstartó Eliud Kipchoge, Wanders nem velük edz, hanem olyan kevéssé ismert futókkal, akik az ő szintjén vannak, 61-62 perces félmaratonistákkal. Amolyan vezéri szerepre is tört, de idegenként is elfogadták. Bár sokkal lazább az afrikai mentalitás, ő európaiként azért a tervezettségről és szervezettségről nem mond le. Hetente 12-13 edzése van, ezek alatt 160-180 kilométert teljesít a futó, aki már a Fehér kenyai becenevet is megkapta.

Az edzésterveket svájci trénere, Marco Jäger írja, akivel telefonon és Whatsappon tartja a kapcsolatot. Wanders genfi, de ha hazatér Svájcba, akkor ideje nagy részét St. Moritzban tölti, hogy 1800 méter felett edzhessen.

A magaslat nyilvánvaló élettani előnye mellett Wanders szerint a csapatmunkában rejlik a kenyai futók sikeressége.

A sok hasonló képességű atléta inspirálja és felfelé húzza egymást.

„És akkor ott van még a kenyaiak mentalitása. Ők nem félnek keményen edzeni, nem is gondolkodnak arról, mi az az edzés. A futás nagyon egyszerű, és ez segít abban, hogy ne gondold túl. Azt hiszem, a legtöbb európai nem edz elég keményen, és túl sokat gondolkodik a regeneráción" – beszélt az előnyökről. Wanders elég hasonló gondolatokat fogalmazott meg, mint Renato Canova, aki a legjobb európai születésű maratonistát, a szintén afrikai életet követő Sondre Norstad Moent edzi.

Az utóbbi években egyre több futó próbál afrikai lenni, már nemcsak pár hetes edzőtáborokat töltenek el magaslaton, hanem gyakorlatilag ott is élnek. Az új-zélandi ikerpár, Zane és Jake Robertson is 17 évesen telepedett le Kenyában, ahol sokat fejlődve egész jó eredményeket értek el. Több országos csúcsot futottak, Zane az egyórás határon belülre került félmaratonon. Többeknél bevált tehát a formula,

amiért egy életet be kell áldozni.

A kemény edzések mellett Wanders életvitele is közrejátszik az előrelépésben. Puritán és stresszmentes életet él, Svájchoz képest elég olcsót is. Csak a futásra kell koncentrálnia, az edzések között eszik, pihen és alszik. Már jobban is szeret Kenyában élni, egy dolog hiányzik neki: a svájci étcsokoládé.

Wanders azért kritizál is, szerinte a kenyaiak azért kapnak ki gyakran a versenyek hajráiban, mert nem végeznek elég gyorsasági munkát és erőfejlesztő edzést. Ő ezekre is hangsúlyt fektet, így még inkább versenyképes lehet.

2018 egyértelműen az ő éve volt, szinte minden távon megjavította egyéni legjobbját, a félmaraton-világbajnokságról elhozott egy nyolcadik helyet. A mezőnyről elég sokat elmond, hogy az első húszban Wanders volt az egyetlen nem afrikai születésű futó.

Az még nem világos, hogy mi lesz Wanders igazi távja, jelenleg 1500 métertől félmaratonig versenyez, de lehet, hogy majd ő is maratonon lesz igazán jó. Azt mondta, 2020-ig, a tokiói olimpiáig elsősorban pályaversenyzőként tekint magára, utána képzelhető el, hogy megpróbálkozik a maratonnal is.

Wanders nemcsak Európa-rekorder lett félmaratonon, hanem minden idők legjobb nem afrikai futója is ezen a távon.

 „Ezt nem is tudtam, ez jó dolog, de nem igazán érdekel. A világ leggyorsabbja akarok lenni, ez a következő célom" – mondta versenye után, amikor szembesítették eredményével. A félmaraton csúcsa azért még messze van tőle, közel egy percet kéne javítania, hogy elérje az 58:18-at.

De az eltökéltséggel, ami benne van, képes lehet elérni.

(Borítókép: Julien Wanders. Fotó: Ras Al Khaimah Half Marathon)