Ha lankad a motiváció, beállok, és lenyomhatnak

Az egyik első fecske még Oros Ferenc volt Katarban, otthon is nagyot alkotott, a száz méteren világbajnoki negyedik Kovács Attila edzője volt. Itt Talal Manszúrral  foglakozott, aki azóta is a legsikeresebb katari sprinter: Ázsiai Játékokat nyert, 60 méteren pedig harmadik lett a fedettpályás vb-n. Őt aztán külön választották a csoportjától, ezért kellett még egy edző a sprinterekhez, ez lett apu

– mondta Skoumal Péter. 

Apja, Skoumal András 1991 és 1995 között volt a katari szövetség edzője, Ázsiai Játékok-dobogós futók és junior Ázsia-bajnok sprinterek kerültek ki a keze alól. A serdülő fia pedig rácsodálkozott a világra. „Annyira más volt, mint az otthoni környezet, mindig új helyeket fedeztem fel, nem a sport volt, ami megragadott. Apu szenvedélyes horgász volt, járt ki a tengerre, így aztán én is horgász lettem. Nagyon tetszett ez a világ, már akkor elhatároztam, hogy visszatérek ide. Egy gyerekkori álmom teljesült, amikor ez sikerült is.”

A visszatérésre viszont körülbelül húsz évet kellett várnia, közben egy másik közel-keleti országot is megismerhetett, Skoumal András ugyanis 1998 és 2000 között Ománban dolgozott.

Péternek ekkor még javában tartott a versenyzői karrierje, mivel apja és anyja is a Testnevelési Főiskolán dolgozott atlétaedzőként, a pálya mellett nőtt fel, már gyerekként mindent kipróbált, amit csak tudott. A szüleivel a külföldi stadionokat is járta, a legendás götzisi többpróbaversenyen, Vanyek Zsuzsát látva, tízévesen döntötte el, hogy tízpróbázó lesz. Sikeres versenyzővé is vált, később tízpróbában és rúdugrásban is nyert magyar bajnokságot, távolugrásban és a 4x400 méteres váltóban is versenyzett. 

Edzői karrierje is elég hamar elkezdődött, 25 évesen már besegített tréningeknél, majd saját versenyzői is lettek. Dolgozott Dániában is, ott világbajnoki elődöntős 400 méteres gátfutót nevelt ki, majd legutoljára a székesfehérvári Alba Regia klubban volt utánpótlásedző, a rúdugró szakág vezetője. Egyszer, 2007-ben már pályázott az Aspire-hoz, de akkor nem sikerült felvételt nyernie.

Az Aspire-be itthon is sokan belefuthattak, sportcsatornák évekig adták az akadémia reklámját. Az intézmény azzal a céllal jött létre, hogy a lehető legmagasabb színvonalú sportolási és oktatási lehetőséget biztosítsa a katari fiataloknak. Évente 30-35 profi sportolót indítanak útnak. Hat fő sportága (atlétika, asztalitenisz, fallabda, futball, vívás, sportlövészet) van az akadémiának, de golfban, úszásban, tornában, teniszben és kézilabdában is van képzésük. A sportágak legtöbbje gyakorlatilag egy helyen elérhető, a Dómnak nevezett főépületben egy légtérben van számos sportpálya és edzőterem. Az edző- és tudományos stáb nemzetközi, körülbelül harminc országból vannak munkatársak. Skoumal ebbe a közegbe érkezett. 

„Tavaly végre összefutottak a szálak. Magyarországi edzőt valószínűleg nem kerestek volna, de a dániai tapasztalatom számított, edzőknél is szükség van a nemzetközi kapcsolatépítésre. Az akadémiánál komoly HR van, olyan, mint egy multi. Többkörös szűrés volt, de megegyeztek az elképzeléseink, az itteni edzők hasonló gondolkodásúak mint én. Egyből bedobtak a mély vízbe, de hamar felvettem a ritmust” – mondta Skoumal, aki egy éve van az akadémián, utánpótlásedzőként egy 14 fős csoportot vezet. 

Bár Katar korábban honosított sportolókat, az Aspire alapvető célja, hogy a hazaiakból neveljen élsportolókat, bevándorlók nem is nagyon tudnak bekerülni az intézménybe. Toborzást az iskolákban tartanak, az atlétikához négy próbát kell teljesíteni, 300 gyerek kerül a második körbe, ahol újabb feladatokkal és protokollokkal szűrik őket, 70-80-an jutnak el a következő körig, ahol egy újabb rosta után 30-40-en maradnak, ők lehetnek akadémisták. A diákok egy részét kisbuszokkal hozzák-viszik, de bentlakásos részleg is van, négycsillagos hotelnek megfelelő szállást biztosítanak a sportolóknak. „Egyre növekvő nimbuszunk van, presztízs ide bekerülni, büszkén viselik az Aspire melegítőjét.”

Az Aspire technikai felszereltsége és sporttudományos háttere is a legmagasabb színvonalon van. Skoumal látja a változást, az ő gyerekkora óta nagyot változott Doha, a város is megújult, és a sportlétesítményeken is látszik az óriási fejlesztés.

A gyerekeket is folyamatosan monitorozzák, a különböző vizsgálatokkal is próbálják alátámasztani, hogy milyen számban lehetnek majd eredményesek, mennyire terhelhetőek. Az viszont nem cél, hogy mindenkiből élsportoló legyen. 

„Szigorú versenyelvárás nincs, csak az edzésmunka minőségi elvégzésére ösztönözzük a hallgatókat. Mivel még nőnek, változik a testük, és el is szaladhat velük a ló, nem is támasztunk nagy elvárásokat feléjük. Arra büszke vagyok, hogy sikerült megszerettetni a gyerekekkel az atlétikát, nincs lemorzsolódás. Szívesen jönnek, ma már cikinek érzik, ha kihagynak egy edzést. Abszolút formálhatóak és motiválhatóak.”

Azért elég sikeres az Aspire modellje, az Ázsia-bajnok futballválogatottba 7-8 játékost adtak, és például már a hazai atlétikai vb-n is indultak korábbi akadémisták. A magasugró Mutaz Essza Barsim pedig másodjára nyert vb-t, ő még olykor most is edz az Aspire létesítményeiben. „A világ egyik legkedvesebb fickója, itt is szokták néha látni edzésen, példaértékű sportoló nekik” – jegyezte meg Skoumal. Rajta kívül is sok sztáratléta is Dohában készül néhány hétig a kiváló létesítmények miatt. A rúdugrók közül Renaud Lavillenie, Piotr Lisek és Thiago Braz is az Aspire-on szokott technikázni. 

Skoumal olyan csoportot vezet, ahol még általános képzést kapnak a fiatalok, még nem specializálódnak igazán egyik versenyszámra sem, 16-17 éves korukban dőlhet el, merre indulnak el. „Heti nyolc edzésük van, elég színes programot állítunk össze nekik, nem akarjuk, hogy befásuljanak. Van úszás, labdajáték, erőnléti edzés is a programjukban, mentális tréningen is részt vesznek, minden versenyszámot kipróbálhatnak. Ha lankad a motiváció beállok, élvezik, hogy lenyomhatják az edzőt” – mondta Skoumal, aki hozzátette: ki nem mondott elvárás, hogy az edzők maguk is tréningezzenek úgy, hogy azt a diákok is lássák. „A versenyzést nehezen hagyom ott, imádom, persze sok dolog nem megy már 39 évesen, de egy csapatbajnokságon még ma is szívesen beállok ugrani.”

Katarban mindenki beszéli az angolt, a sok bevándorló miatt az az elsődleges érintkezési nyelv, az edzéseket is így vezetik. „Mindamellett nagyra értékelik, ha arabul szólalsz meg, az eredményes kommunikációhoz ez nélkülözhetetlen.”

A katari klíma az év felében nem igazán alkalmas szabadtéri edzésekre, a forróság és a pára megviseli a szervezetet, így a tréningek nagy részét légkondicionált termekben tartják. Novembertől márciusig viszont olyan, mintha állandóan meleg égövi edzőtáborban lennének. 

„Katar azért unalmas is, a gyerekek is mondják, néha ki kell szakadni, nincs olyan sok inger, arra rá lehet unni, hogy elmész egy fedett szánkópályára a plázába” – mondta Skoumal. A magyar szakember egy csapat gyereket már Székesfehérvárra is elhozott, akik a Balatonnal és a katari viszonyokhoz képest olcsó fagyival nem tudtak betelni. Így talán nemcsak saját, hanem már más gyerekkori álmát is megvalósította.