A nők egymásnak adják a magyar klasszis riválisát

A formaidőzítés és az összpontosítás magasiskoláját mutatta be a tokiói olimpián a lengyel Wojciech Nowicki, aki az egyéni csúcsát 82,52 méterre javította, és megszerezte az aranyérmet a kalapácsvetők döntőjében. Ugyanitt honfitársa, a már ötszörös világbajnok Pawel Fajdek csak a harmadik helyig jutott, mert az ezüstöt a norvég Elvind Henriksen vette át. Nagy a valószínűsége annak, hogy az augusztusi budapesti világbajnokságon, mondhatni a nagy visszavágón ennek a technikás triónak a tagjai közül kerül ki a győztes.

Az pedig a magyar atlétika legszebb álmának a beteljesülését jelentené, ha a favoritok közé beékelődve az egyik érmet a szombathelyi Halász Bence szerezné meg.

Ennek már csak azért is van realitása, mert a 25 éves hazai reménység négy éve Dohában kiharcolt egy világbajnoki bronzérmet, tavaly pedig, a müncheni Európa-bajnokságon egyedül csak Nowicki tudta megelőzni.

A tokiói aranyérmes lengyel dobó szerdán ünnepelte a 34. születésnapját, és amint arról az SzPress Hírszolgálatnak beszámolt, ez a nap is csak a kemény munkáról szólt, véletlenül sem az önfeledt poharazgatásról.

Olimpia és Eb után világbajnokságot is nyerne

„Budapesten hatalmas csata alakulhat ki a világbajnoki győzelemért, aminek a kimenetelét most még nehéz megjósolni. Az aranyéremre többen is pályázunk, mindenki ezen a versenyen szeretné a legtöbbet kihozni magából, vállalva, hogy ezért már megint a lemondások rögös útját kell bejárnunk. Nem hinném, hogy Pawel Fajdek, Halász Bence és Elvind Henriksen kevesebbet tenne bele, mint én, aki évről évre emeli a mércét maga előtt” – nyilatkozta az olimpiai győztes, aki a 2015-ös, a 2017-es és a 2019-es világbajnokságon is harmadik lett, legutóbb tavaly Eugene-ben viszont már másodikként végzett Fajdek mögött, emellett két Európa-bajnokságon állhatott a dobogó legfelső fokára.

Arra a kérdésre, hogy mit jelent egy lengyel sportolónak Magyarországon versenyezni, a 128 kilós és 198 centiméter magas dobóóriás a következőt válaszolta.

„Mi magyar és lengyel atléták úgy tekintünk egymásra, mint a testvérek, amiben országaink történetének közös eseményei is szerepet játszanak. Jómagam nagyon örülök annak, hogy ismét magyar földön versenyezhetek, miután több alkalommal is elfogadtam a meghívást Székesfehérvárra, a Gyulai István Memorial Atlétikai Magyar Nagydíjra, és ott szép emlékekkel gazdagodtam.”

Nők veszik körül

Wojciech élversenyzői pályafutásának a különlegessége, hogy egymás után kétszer is edzőnőre bízta magát. Öt éven át Malwina Sobierajska tanácsaira hallgatott, akitől a tokiói olimpia után vette át az irányítást Joanna Fiodorow. Utóbbi szakemberrel a 2019-es dohai világbajnokságon még együtt versenyzett Nowicki, aki szerint ebben semmi különös nincs.

„Joanna és én hosszú évek óta ismerjük egymást, gyakran edzettünk és versenyeztünk együtt. Tokió után ő úgy gondolta, hogy nem megy tovább, én pedig arra jutottam, hogy újítani kell a munkámon, amihez edzőt is kell váltanom. Joanna segítségét kértem, ő pedig örömmel mondott igent. Nem baj, hogy egyidősek vagyunk, mert így könnyebben értünk szót egymással. Véleményünk az edzésmunkáról, a dobótechnikáról és fejlődésem lehetőségeiről megegyezik, nem kell gátakat ledönteni, és még magyarázkodni sem.”

Tenerifei gyakorlatozása után Dél-Afrikában, majd Törökországban folytatja a felkészülését, májustól kezdve pedig Lengyelországban. Több nemzetközi versenyen is kipróbálja majd magát a budapesti világbajnokság előtt, nem kizárt, hogy Magyarországon is megfordul.

„Bármikor kész vagyok kiállni Halász Bence ellen, akit a barátomnak tekintek, de csak addig, amíg a dobókörbe nem lépek, mert a versenyeken már a vetélytársam. Ami négy éve, a dohai világbajnokságon történt kettőnkkel, az számomra már csak történelem, amúgy meg én mindig csak előre tekintek, de ezzel szerintem Bence is így van.”

Nowicki és a felesége két kislányt nevelnek, még nem tudják, hogy ők is sportolók lesznek-e, vagy más foglalatosságban lelik örömüket.

„Amélia és Izabella túl fiatalok még ahhoz, hogy válaszút elé kerüljenek, ha majd elérkezik az idő, mi rájuk bízzuk a döntést” – hangsúlyozta a lengyel kalapácsvető, aki a budapesti világbajnokság színhelyét egyelőre csak a képekből ismeri, de várja már a napot, amikor a vadonatúj létesítmény küzdőterére léphet.