Hamed Botile ellen?

Paul Ingle IBF-világbajnok életveszélyes állapotáról persze nem Hamed tehetett: a Herceg őt még 1999 áprilisában ütötte ki. Nagy meccs volt, és bár Ingle jórészt alárendelt szerepet játszott, már az első menetben padlóra került, volt egy időszak, amikor Hamed látványosan nagy bajban volt - láthatóan nem sok hiányzott, hogy Ingle kiütéssel győzzön.

A Yorkshire-i Vadász

Ingle kóstol bele egy hercegi maflásba

Aztán persze Hamed győzött kiütéssel; az ilyen forgatókönyvű mérkőzések miatt is ő a világ messze legjobb súly/gázsi-arányú ökölvívója. Az angol Paul Ingle, akit Yorkshire-i Vadász becenéven ismer a bokszvilág, még egy emlékezetesen fordulatos meccset produkált, 2000-ben IBF-világbajnoki övét védte az amerikai Junior Jones ellen.

Junior Jones Hamedhez hasonló stílusú és a vézna Ingle-nél jóval keményebb kötésű bokszoló, igazán tekintélyes ütőerővel. Egyszer le is ütötte Ingle-t, a menet után az edzője Jonest a nyakába ugrába ünnepelte, hogy megvan, megvan, de Jones a fejét rázta: kurvára nincs meg. Igaza volt, Ingle néhány percen belül egyszerűen felőrölte, és kiütéssel győzött.

A Yorkshire Hunter következő címvédésekor az inkább szakmai körökben jegyzett, a nagyközönség előtt kevésbé ismert dél-afrikai Mbulelo Botile volt soron, akit a legtöbben esélytelennek tartottak. Még ,,Paul Ingle Will Hunt Again" feliratú pólókat is nyomtattak, Ingle pedig arról beszélt, hogy ha győz, szeretne ismét megmérkőzni Hameddel.

Botile ellen aztán nem voltak fordulatok: ritka az ennyire nyomasztóan egyoldalú címmérkőzés. Illetve, ha ilyen nagy az erőfölény, hamar vége van. Ingle azonban is nagy szívósságának, hihetetlen kondijának köszönhette sikereit - azt is a sikerek közé számítva, hogy Hamed ellen kis híján fordítani tudott. Botile ellen annyira kevés esénye volt, hogy hagyjuk a szóvirágokat: nulla.

A dél-afrikai nagyon erős, fizikailag nagyon felkészült, nagyon szívós, nem túl technikás és gyors, de azért jó iskolában tanult bokszolni - ha valaki ennyire rettenetesen erős, felesleges, hogy virtuóz legyen. Egy angol újságíró azzal kommentálta a meccset, hogy menetenként számba vette Paul Ingle kisebb-nagyobb sérüléseit: olvasni még durvább volt, mint látni. Ingle lábon hordott ki egy kiütést az elsőben, és padlóra került a tizedikben, de jókor jött a gong.

És az edző, Jeff Pollard kiküldte a tizenegyedikben, menjen, és üsse ki Botilét. Ingle pedig ment, csinálta a szokásos rengeteg elhajlásos mozgását, de már kissé bizonytalanul, ütni pedig már régóta nem ütött, legfeljebb bátortalanul szurkált. Botile pedig, ha már senki nem szakította félbe a meccset, kiütötte. Nem ütött nagyobbat, mint máskor - máskor is rettentő nagyokat ütött. Ingle megpróbált felállni, aztán hordágyon vitték el, és a kórházban azonnal végrehajtottak rajta egy életmentő műtétet: kivettek egy vérrögöt az agyából. Ezután hetekig kómában volt, aztán hetente jöttek a hírek, hogy kinyitotta a szemét, beszélni próbált, most már meg hogy végre tud beszélni, és segítséggel járni is. Ennek örült annyira Hamed, meg gyakorlatilag mindenki, a legjobban nyilván Botile, de őt senki sem kérdezte.

Hamed a Vadásznak ajánlja győzelmét

Naseem Hamed visszatérve a Közel-Keletről meg is látogatta Ingle-t, és mint mondta, szavakba sem tudja önteni, mit érez Ingle és családja iránt. Azt is mondta Ingle-nek, hogy Barrera után szeretne megmérkőzni Botilével.
- Megmondtam neki, hogy imádkoztunk érte. És hogy bokszolni akarok a sráccal, aki megvert, ki akarom ütni, és neked ajánlani azt a győzelmet, Paul - szólt a herceg.

Túl a nyilvánvalóan őszinte pátoszon nem árt megjegyezni, hogy az egyetlen, akit Ingle nyomorúságos állapota miatt jó alaposan ki kellene ütni, az maga az edzője, Jeff Pollard, amiért nem dobta be a törülközőt a tíz totálisan reménytelen menet után, és kis híján halálba küldte a Yorkshire-i Vadászt. Pollardnak olyasmikre volt gondja, hogy a meccs előtti sajtótájékoztatón egy szál tangában felugorjon az asztalra, és gay-chippendale jellegű táncot produkáljon az Alul semmi zenéjére, valamint hogy a meccs szüneteiben ne csöcsös csajok vigyék a menetszámtáblákat, hanem forrónadrágos, tányérsapkás, kigyúrt fiúk. Ezekért valóban megérdemelne egy kiemelt Tolerancia és Meleg Büszkeség díjat, de a további működése gyakorlatilag valami emberölési kísérletféle volt.

Mindegy is, Angliában nagy volt a botrány, még a parlamentben is elhangzott, hogy be kéne tiltani a profibokszot, ebből aztán szerencsére megint nem lett semmi. Arról sem tudok, hogy Jeff Pollard bármilyen szankcióban részesült volna, pedig az nem lenne hülyeség.

Hogy Hamed valóban megküzd-e Botilével, erősen kétlem, és az HBO helyében nem forszíroznám a dolgot, mert nem úgy néz ki, mint akit ki lehet ütni. Eddig egy veresége van: a harmatsúlyú világbajnoki címét sokak szerint azért vesztette el, mert teljesen ráment az erőnléte a fogyasztása. Most két súlycsoporttal feljebb van, egy deka felesleg nélkül.

Hamed-Barrera, Kokó-Diaz

Kovács 'Kokó' István

A lényeg, hogy Hamed legközelebb Barrera, Kokó pedig a New Yorkban élő dominikai Antonio ,,Chelo" Diaz ellen bokszol. Diazról szinte semmit nem bírtam megtudni, pedig több világszervezetnél is az első tízben van. A meccs tehát könnyen rázós is lehet, mert Kokónak minden ellenkező híresztelés dacára ilyen ellenfele még nem volt.

Többek között írtam egy latin-amerikai profibox-törzsasztal közönségének, akik azonnal válaszoltak, hogy persze, Diaz agyonveri Kokót, de egyetlen röpke keresztkérdésre kiderült, hogy se Diazt, se Kokót nem látták még bokszolni. A latin bokszfórumok erősen emlékeztetnek az Index drukkerkocsmájának kevésbé nívós pillanataira, csak ott a ,,mocskos Fradi-lila majmok"-disputa helyett a ,,köcsög mexikóiak-csíra puero ricóiak" a leggyakoribb témaválasztás. Egyszóval könnyen lehet, hogy érdekes meccs lesz, és megéri megnézni az RTL Klub szombat esti műsorát, egyébként is, Klicsko lesz a főműsor.