Kótai az első menetben megelőző ütéseinek köszönhetően némiképp fölénybe került, de az igen kellemetlen stílusban bunyózó - folyamatosan ment előre - ír riválisa a következő két menetben átvette az irányítást. Roche kemény ütései közül kettőt is beszedett Kótai, az előzetes tervekkel szemben keveset mozgott, otthagyta a fejét, bizonytalanságát pedig jól használta ki ellenfele.
A negyedik menet döntetlen körüli eredményt hozott, és ekkor repedt fel Roche szemhéja. Kótai stílust váltott, elmozgásai sikerültek, az ütései is pontosak voltak, a tőle megszokott "luftok" ezúttal elmaradtak.
A hatodik három percben először állították meg a küzdelmet, mert az orvos megtekintette az ír sérülését. Hamarosan padlóra is került Roche, de a mérkőzésvezető nem számolt rá, mert Kótai alkarja is segített a földrevitelben.
A nyolcadik menettől még nagyobb fölénybe került a magyar bunyós, a tizenegyedikben aztán véget vetett az összecsapásnak, de előtte meleg pillanatokat kellett átélnie, mégha ártatlan is volt.
Történt, hogy állj után - vétlenül - megütötte ellenfelét, aki erre nagyon sportszerűen nem játszott rá, nem számoltatta ki magát, így Kótai megmenekült a leléptetéstől. (Ha Roche-ot kiszámolják, akkor Kótait a szabályok értelmében leléptetik, igaz a bíró sem állt feladata magaslatán.)
Néhány másodperc múlva egy szép kombináció után újra padlóra került az ír bunyós, akit szemlátomást megviselt az ütés, a mérkőzésvezető így beszüntette a párharcot. Kótai ezzel másodszor is megvédte világbajnoki övét.