Mária
17 °C
29 °C

Nem akartam elhinni, hogy ez bennem van

2009.11.24. 10:39
„Persze, jöjjön Valujev meg a két Klicsko egyszerre, nem?” – viccelődött a cirkálósúly új bajnoka, Erdei Zsolt. A magyar öklöző nyolc kilóval nehezebb olasz riválisát hívta ki, és verte meg. Elvették a félnehézsúlyú címét, szerzett egy másikat. Fel akarta adni, és még mindig nem tudja, honnan merítette erejét.

„Itt állunk a dugóban Hannovernél a kis családommal, most tudunk nyugodtan beszélni. Bár a kisfiam, Victor éppen Bikini-számokat énekelget, ha behallatszik majd, ne haragudj érte. Előbb Salzburgba megyünk, a feleségem családjához, aztán Pestre” – vezette fel Erdei Zsolt, az első magyar profi ökölvívó, aki két súlycsoportban is világbajnok lett.

A félnehézsúlyúak közt a WBO-nál Erdei tizenegyszer védte meg a címét, klubja, a hamburgi Universum mégis kényszerhelyzetbe hozta: súlycsoportjában nem kapott mérkőzést, ezért eggyel feljebb kellett lépnie, és a cirkálósúly negyvenéves olasz bajnokát, Giacobbe Fragomenit kellett kihívnia a WBC-nél.

„Még nem annyira tudtam feldolgozni, néha eszembe jut, de azért el is szoktam felejteni, mi történt szombat este. Ilyen gyerek vagyok, nem tudok mit tenni magammal, bár sokan mondják, hogy legenda lettem, ettől azért még távol vagyok. Viszont határozottan megkönnyebbültem. Annyira ennek a meccsnek a lázában égtem, hogy szívdobogást kaptam, ha ha rá gondoltam. Próbáltam, de nem tudtam elterelni a figyelmemet.

És akkor jött ez a fertőzés. Valami megtámadta az immunrendszeremet, ezt még kihordtam lábon, de a náthával nem nagyon boldogultam, istenigazából még most is beteg vagyok. Törölgetem az orrom, most vezetés közben is, nincs minden rendben. Talán emiatt nem ünnepeltem olyan igazán, ahogy elterveztem, mert azért a lelkem mélyén elterveztem. És ezért fogyott el a kondim is. Nem lelki, hanem egyértelműen fizikai eredetű baj volt” – magyarázta a harmincöt éves bajnok.

Rengeteg sms-t kapott itthonról, de egyelőre még „felfogási szinten” van nála, hogy hirtelen egyfajta népmesei hős lett.

„A tévé előtt sírtak sokan, tudom ezekből az üzenetekből, de nekem még távoli ez, én csak örülni akarok, pihenni, kúrálni magam, és ha a jövőről faggatnak, arra sem tudok válaszolni. Távoli. Az biztos, hogy most már sokan a nehézsúlyban is szívesen látnának, de erre még mindig azt mondom: öngyilkosságba akarnak kényszeríteni? Persze, Valujevvel bokszoljak, meg esetleg a két Klicskóval egyszerre, nem?”

A Sahnoune elleni 2005-ös meccsről szívesebben beszélt, az rokona volt a mostaninak. Elrepedt a bordája a felkészülésnél, levegőt is alig kapott, akkor is megfordult a fejében a feladás gondolata, de a franciát az utolsó menetben lefiniselte és kiütötte. Bevallotta, erre most a nyolckilós különbség miatt esélye sem volt.

„Tényleg fájt a fáradtság, ahogy elnehezült mindenem. A karomat alig tudtam felemelni, amikor a hatodik menet után a ringsarokba értem, alig tudtam nyitva tartani a szemem. Komolyan megfordult a fejemben, hogy kapok egy nagy ütést, és elterülök a ringben.

Nem is tudom, mi lett volna velem az edzőm, Fritz Sdunek nélkül. Azt harsogta, nézz rám, nézz a szemembe, gondolj a családodra, a kisfiadra, meg arra a sok magyarra, aki idejött, és folyamatosan biztat. Még most sem tudom hogyan, de erőt merítettem. Hogy honnan jött, ezen gondolkodom most is. Azt tudtam, hogy bennem van, mert egyszer, épp Sahnoune ellen már sikerült megcsinálnom, pedig akkor is azt hittem, itt a vége. Ezért nem lepett meg, hogy talpon maradtam, és verekedtem.

Ez a meccs most csak arra tanított meg, hogy az embernek, tét- és vészhelyzetben olyan eszméletlenül nagy tartalékai vannak, amire soha nem is gondolna. Nem volt célom egy óriási nagy verekedés, nem ez volt a tervem, hanem az, hogy szépen, klasszikusan kipofozom, és erre lett is volna esély, ha nem fulladok ki.

Meg tudod csinálni, mert kemény vagy, harsogta Fritz a hetedik menet után. Nem akarom elhinni, hogy megint sikerült, de el kell hinnem. Nem akarom elhinni, hogy ilyen mély erő van bennem, de el kell fogadjam. Hogy szakmailag rossz bunyóval, de nagy szívvel világbajnok lettem újra.”

A német Focus arról írt, az Universum szembesülhetett azzal, hogy Erdeinek tényleg csak egy baja van: hogy magyar. A menedzselését máshogy kellett volna intéznie klubjának, amit két világbajnok hagyott el a télen.

„Késő lesz, mire rájönnek, hogy mennyi minden volt bennem, mert addigra negyvenéves leszek, és addig nem fogok bokszolni” – nyilatkozta keserűen.

Klubja nem kérte a szuperbajnoki státuszt

A félnehézsúlyba való visszatérésnek egy útja lehet, a szuperbajnoki státusz, ami a WBO-nál szabály szerint járna neki, de ezt nyáron elmulasztotta kérvényezni az Universum. A kiskaput viszont Kovács Kokó István, a szervezet alelnöke nyithatja ki, aki erre tett is utalást.

Az Universumról nem akart bővebben beszélni, de elismerte, hogy sok szemétségen ment keresztül, igaz, az egyik szeme sír, a másik meg nevet, mert kapott is sokat az egyesülettől.

„Minden hidegen hagy, ez az egész csak arra volt jó, hogy flegma legyek, még ha nem is ez a stílusom. Lazábban kezelek most már sok mindent, ezért sem akarok mélyebben a jövővel foglalkozni.”

A jövő tehát képlékeny, korábban rendszerint azt mondta, hogy egyszeri kirándulás volt csak a cirkálósúlyban, pedig a Fragomenivel döntetlenező lengyel Wlodarczyk szívesen mérkőzne vele.