Klicsko gyorsan mészárolt, maradt a helyén

Alex Leapai arra készült, hogy ő lesz az első ausztrál nehézsúlyú világbajnok, még ha erre eddig korábbi eredményei nem is tették esélyessé. A rendkívül tömör és ütésálló Leapai bátran bokszol, de nagy erejű ütésein kívül nem igen bízhatott másban. A verést és a nehézsúly unalmának megtörését ígérte, de maradt minden a régiben.

Arra lehetett számítani, hogy Leapai egyből lerohanja a nála 15 centivel magasabb és jobb felépítésű ukránt, de ez már az első menetben sem sikerült. Meglepetésre a többnyire taktikusan, feltartó balosokkal bunyózó Klicsko is nyíltabb harcot vállalt fel. Amikor lehetősége volt, támadott és hamar megsorozta ellenfelét. Leapai a felvezető szájkaratében beszólt Klicskónak, hogy folyton fogásba menekül, ha baj van, de azt ígérte, ha kell, ő is minden trükköt bevet. Erre az első menetben volt is lehetőség, nekitolta Klicskót a kötélnek. Leapai aztán a padlóra is lement, ugyan kapott két nagy ütést, de nem emiatt rogyott le. Mindenesetre rászámoltak, és már két ponttal ment is Klicsko.

A következő menetekben sem változott a felállás, Klicsko magánál tartotta a kezdeményezést és az irányítást, nem volt nehéz dolga, Leapai elég lassú volt, ráadásul egy lábsérülés miatt sem tudott elég jól mozogni. Egy-egy nagy lengővel próbált kárt tenni a címvédőben, de nem nagyon talált, Klicsko ügyesen mozgott el, ha kell.

Leapai erényei között ezután már csak azt lehetett megemlíteni, hogy hihetetlenül jól állta az ütéseket, a negyedik menetben is hatalmasat kapott Klicskótól, de megrázta a fejét, és szemtelenül jelezte: jöhet még.

Sokat nem is kellett várni, az ötödik menetben Klicsko egy kombinációval padlóztatta, és ugyan folytatni tudta a küzdelmet Leapai, de nem volt elég ideje lábon kihordani a pofonokat. Hamarosan kapta az újabb ütéseket, és a második leütés után már nem volt tovább, Klicsko KO-val győzött, 25.-ször is megvédte világbajnoki címét. A szombat esti, Oberhausenben szerzett győzelme a 62. volt, 53.-szor nyert kiütéssel.

Ez a győzelem különösen fontos volt számára, bátyja az UDAR vezetőjeként az ukrán függetlenségért harcolt, és a fiatalabb Klicsko is úgy ment a ringbe, hogy a hazájáért és népéért is küzd. A meccs előtt nemzeti színekben hallgatta az ukrán himnuszt.