Akkora bajnok lehet belőle, amekkorát rég láttunk

Máris utolérte a legendát

Tyson Fury keresztneve nem véletlenül egyezik az amerikai bokszlegenda, Mike Tyson vezetéknevével: amikor Fury megszületett 1988 augusztusában, Iron Mike épp a csúcson volt, a bokszkedvelő, sőt, pusztakezes bokszoló John Fury, Tyson apja pedig ragaszkodott hozzá, hogy a nehézsúlyú bajnokról nevezze el fiát.

Tyson viszont születésekor nagyon messze volt a nehézsúlyú legendához való hasonlítástól: három hónappal korábban született, mint várták, alig nyomott fél kilót, az orvosok pedig nem sok esélyt adtak neki az életben maradásra. Nos, alaposan rácáfolt mindenkire, hiszen 206 centire és – a meccs előtti mérlegelés szerint – 112,04 kilóra nőtt angol óriásnál nem sok nagyobb profi bokszoló van.

Gyerekként kézenfekvő volt, hogy a mérete, illetve apja sportmúltja miatt bokszoló lesz. Az ír vándorcigány-családba született Tyson apja az 1980-as években pusztakezes, majd profi bokszoló volt, az ő példáját követte a fiú is, de már kesztyűvel a kezén. A bővebb család is nagy neveket ad a bokszvilágnak, a WBO középsúlyú ír világbajnoka, Andy Lee és a nehézsúlyú Hughie Fury is unokatestvérei Tysonnak.

Fiatal korában viszont az ellenfelek mellett a hivatalokkal is meggyűlt baja, sokáig harcolt, hogy angol születése ellenére ír színekben is indulhasson – ezt végül sikerült is neki, mindkét országot képviselte a különböző tornákon, de a 2008-as pekingi olimpiára már angolként ment volna, de mivel kikapott David Price-tól, lemaradt az olimpiáról, és inkább profi lett – amatőr rekordja 32 győzelem (26 KO) és négy vereség volt.

Magyar ellen kezdte

Első profi meccsét 2008 decemberében vívta a magyar Gyöngyösi Béla ellen, akit technikai KO-val győzött le – onnan pedig meg sem állt. Egy év sem kellett neki, és 2009 szeptemberében már angol nehézsúlyú bajnok lett John McDermott ellen, 2011-ben pedig már a brit és a nemzetközösségi, 2012-ben pedig íz ír nehézsúlyú övet is megszerezte. Első komoly címmeccse is abban az évben jött, Vinny Maddalone-tól vette el a WBO interkontinentális nehézsúlyú övét, fél éven belül pedig a WBC és az IBF övei is hozzá kerültek.

Klicsko ellen sorban 25. profi meccsét nyerte már, az ukrántól a WBA Super, az IBF, a WBO, az IBO és a The Ring nehézsúlyú öveit vette el, pedig előzetesen nem sok esélyt adtak neki. Ehhez képest nagyon dinamikusan bokszolt, Klicsko pedig nem tudott mit kezdeni a hosszú karjaival és a magasságával.

Őrülten élvezte

A 12. menet végén egyből sírva fakadt az örömtől Fury, majd amikor végre hozzá került a mikrofon, egyből a Don’t Want to Miss a Thing című Aerosmith-számot kezdte énekelni a feleségének.

Oka persze bőven volt rá, egyből kettő is, Fury ugyanis egy nappal a címmeccs előtt tudta meg, hogy felesége harmadszor is babát vár. „Akkor már 1-0 volt nekem. A győzelemmel pedig már 2-0” – fogalmazott a meccs után.

A móka viszont ennyivel nem ért véget, a Sky Sportsnak adott meccs utáni interjújából az is kiderült, hogy bár Vlagyimirt tartja a jobb bokszolónak a két Klicsko közül, Vitalij szerinte keményebb és erősebb. Azzal viszont a legnagyobb álma vált valóra, hogy kiállhatott Vlagyimir ellen, akit le is győzött. Innen pedig már csak egy vágya van:

Aki látta a Blöff című filmet Brad Pitt-tel, az pontosan tudja, mire gondolt Fury, bár a filmet elnézve Obama aligha vállalná a felkérést.

Így viszont marad a kérdés: ki lehet a következő a 27 éves Furynak?

Elég sok lehetőség jöhet szóba. Rögtön jöhet akár egy visszavágó Vlagyimir Klicsko ellen, esélyt adva az ukránnak, hogy bizonyítsa, csak megingás volt, hogy 2004 után újra kikapott. Bernd Moente, a legyőzött ukrán promótere szerint a szerződésben szerepel egy záradék, ami a visszavágóról szól, és Furyék is érdekeltek ebben a meccsben, de ettől még nem garantált, hogy lesz is visszavágó.

Főleg úgy, hogy Klicsko helyett akár a WBC amerikai nehézsúlyú bajnoka, Deontay Wilder ellen is bokszolhat Fury, akit ha legyőz, mind az öt fontos cím nála lesz. Erre azóta nem volt példa a nehézsúlyúak között, hogy a brit Lennox Lewis 1993 novembere és 2000 áprilisa között minden lehetséges övet összeszedett magának.

Ha nem Klicsko vagy Wilder lesz a következő ellenfele, akár az ellen a David Haye ellen is bokszolhat, aki 2013-ban kétszer is lemondta már kettejük meccsét.

Eljött az idő Klicskónak?

Az ukrán még februárban, a Bryant Jennings elleni meccse előtt nyilatkozott úgy, hogy egyáltalán nem érzi magát 39 évesnek, és nem is gondol még nagyon előre, mindig csak a következő meccséig tervez. Azt viszont elárulta, hogy még azelőtt visszavonul, hogy az idő legyőzné. Fury ellen pedig eléggé úgy tűnt, hogy a brit bokszolóval és a korral szemben is vesztésre állt. Mégis, a meccs előtt a jóval fiatalabb Fury vetette fel, hogy ha kikap, akkor elgondolkodik a visszavonuláson.

Azt viszont nehéz elképzelni, hogy ha nem jön össze 2016-ban a Fury-Klicsko-visszavágó, akkor 11 évnyi uralkodás után talál magának olyan ellenfeleket, akik ellen kellően motiválni tudja magát a hosszabb folytatáshoz.

Klicsko 11 éves, helyenként már-már túl unalmas uralkodása után viszont itt egy friss, energiával teli, rendkívül szórakoztató fickó a helyén, aki új életet hozhat a nehézsúlyú világba.