Giro-abszurd: a címvédő először nyerhet

Furcsa körülmények között startol el a 2012-es Giro d'Italia, a címvédő Michele Scarponi úgy címvédő, hogy a versenyt nem az országúton nyerte meg. Már csak ezért is szeretne idén nyerni az olasz, hogy ne mondhassák, méltatlanul került hozzá a rózsaszínű trikó. A végső győzelem összejöhet neki, Bassót, Kreuzigert és az idősebbik Schlecket kell vernie.

Feledtetni a Contadort és Weylandtot

A Giro szervezőinek nemcsak a kényszerű bajnokváltás miatt (az eredetileg győztes Alberto Contadortól doppingügye miatt elvették a címet) kéne feledtetniük a tavalyi körversenyt. A belga Wouter Weylandt tragikus halála beárnyékolta a Girót, majd a balesetnek köszönhetően a bringások is tiltakoztak a veszélyes útvonalvezetés miatt. A végül megrövidített szakaszok miatt pedig a nézők háborogtak joggal. A kisebb-nagyobb balhék idén talán elmaradnak, a sokat támadott Angelo Zomegnan helyét Michele Acquarone vette át verseny irányításában.

Fotó: Alessandro Trovati

Valószínűleg a váltásnak köszönhető, hogy a 2012-es Giro útvonalát a korábbiakénál sokkal humánusabbként mutathatták be. Remélhetőleg ez az új szemlélet nem teszi kevéssé izgalmassá a versenyt. A Giro népszerűségben nem riválisa a Tour de France-nak, éppen ezért kegyetlen, pihenősebb szakaszokat szinte egyáltalán nem tartalmazó program állt össze az utóbbi években, hogy azzal vonzzák a rajongókat. Tény, a nézőket tökéletesen kiszolgálta a nem egyszer földutakra is terelt verseny, csak közben a kerékpárosokról feledkeztek meg kicsit. Most azonban a kiegyensúlyozottabb programmal a hegyimenők és a végső győzelemre esélyesek mellett a sprinterek is többet villoghatnak és az egynaposokon jól teljesítők is találhatnak maguknak jó profilú szakaszt.

A harmadik héten kezdődik a borzalom

Az idei verseny Dániából startol, a prológ mellett még két, sprintereknek kedvező szakaszt rendeznek ott. Itt még nehéz dolguk biztosan nem lesz a kerékpárosoknak, esetleg a szél tudja szétszedni a sorokat, a hegymászás pedig itt egészen más értelmet kap, mint az elkövetkező hetekben, csak 159 méter magas a legmagasabb bucka. A pihenőnap után a 32,2 kilométeres veronai csapatidőfutam következik, összetettet nyerni itt még nem, csak elveszíteni lehet, bár a sík szakaszon túl nagy különbségek nem várhatók.  A 7. az első hegyi szakasz, 1392 méter magasan van a cél,  de itt még a robbanékony mászók is hajthatnak részsikerre.  A 8. is hasonló, de ezek az etapok inkább erőfelmérők lesznek, mintsem döntőek. A 11. a maga 243 kilométerével a leghosszabb. A Giro utolsó hetére sűrűsödtek a borzalmak, a 14. szakasz már az Alpokban kanyarog, 137,5 kilométer könnyed tekerés után két első kategóriás hegyet kell megmászni, az 1640 méter magas Col du Joux-ra 22, a 2001 méter magas célhoz 28 kilométernyi kaptató vezet. A 15. szakaszon ilyen magas csúcsok nincsenek, de mégis az egyik legkeményebbnek tartják az öt hegyével. A hegyibefutó miatt fontos lesz az összetett szempontjából. 17. szakasz ugyan egy hosszú lejtővel végződik Cortina d' Ampezzóban, de aligha ér be együtt sok kerekes.

Jackson Rodriguez szökési kísérlete a 2011-es Giro 7. szakaszán

Fotó: Luca Bettini

Az egyik legbrutálisabb etap, négy csúcs közül kettő 2000 méter feletti, a Passu Giau 14 százalékot is elérő meredeksége miatt nehéz, de az 1601 magas Passo Duran sem egyszerű, ezer méter szintemelkedést kell leküzdeni a tetejéig. A 18. rövid, lejtős, sprintereknek való. A 19. és 20. szakasz jelentősen átírhatja az összetettet, itt biztosan kiderül, ki az, aki a harmadik hét végére is megőrizte az erejét. A 19.-en megint két 2000-es csúcs vár a mezőnyre és hegyibefutó. A 20. még ennél is kegyetlenebb, már a 218 kilométer önmagában elég sok, de közben fel kell mászni a 1852 méteres Mortirolóra, olykor 18 százalékos részeken, majd ezután kell a 2757 magas Passo Dello Stelvióra befutni. A zárószakasz a hagyományos 31,5 kilométeres egyéni időfutam lesz, kis különbségek itt még eltüntethetők, de valószínűleg eddigre már eldől a Giro.

Scarponi először és másodszor?

Az egyik legnagyobb esélyesnek a kvázi címvédő Michele Scarponit tartják. Az olasz az eltiltott Contador mögött lett második, kiválóan bírja a hegyeket, ha sikerült a formaidőzítése, akkor nehéz lesz leráznia őt bárkinek, és bátran vállal ő is támadásokat. Idén nem versenyezte túl magát, de a Liegé-Bastogne-Liegé-en elért nyolcadik helye jelezte, bíztató formában van. Scarponinak csak arra kell ügyelnie, hogy elég előnyt összeszedjen a hegyeken, mert az időfutam nem fekszik neki igazán.

Michele Scarponi

Fotó: Damien Meyer

Scarponira a legnagyobb veszélyt a kétszeres győztes Ivan Basso jelentheti. A bringás tavaly a Tour kedvéért hagyta ki a Girót, ott azonban nem mutatott nagy teljesítményt, a hosszú emelkedőkön rendre leszakadt, és végül a számára is csalódást keltő 7. helyen végzett. Akkor túledzettségre hivatkozott, hogy mit tudhat most, az egyelőre számára is titok. A múlt héten a Tour de Romandie-n csak a 33. lett. „Az eredményt tekintve nem vagyok elégedett, de a kondíciómmal és a morálommal annál inkább. Ha annyit javulok a Giróig, mint a Trentino és a Romandie között, akkor rendben leszek” - nyilatkozta Basso, aki az időfutamán próbált még javítani, szélcsatornás és motorvezetéses edzéseket teljesített.

Basso korábban még Jakob Fuglsangtól tartott, de a dán térdfájdalmai miatt visszalépett, és Fränk Schleck ugrik be helyette csapatvezetőként a Nissan-Radioshack-be. A Tourokon már bizonyított luxemburgi azonban úgy érzi, a favoritok között kár említeni, bár az utolsó tavaszi klasszikusokon jól ment, azóta nem edzett túl sokat, nem számított rá, hogy indulnia kell. Abban bízik, hogy az első tíz napban képes lesz formába lendülni, és a Giro második felében már számolni kell vele. Az időfutam neki sem az erőssége, de a mászásokat jól bírja, és a dombos szakaszokon is jó ritmusban halad.

A Katyusa menőjével, Joaquim Rodriguezzel is számolni kell, a spanyol már ötször volt a legjobb tíz között valamelyik Grand Touron. Tavaly negyedikként zárt a Girón, az emelkedőkön nagyon robbanékony, ezt pár hete a Fleche Vallon megnyerésével is bizonyította. Ha a legnehezebb hegyi szakaszokon nem is lesz feltétlen elöl, emelkedős hajrát azért nyerhet, és kiegyensúlyozott teljesítménnyel a dobogóra állhat. 2011-ben is a verseny második felében javult fel, a 22.-ről az ötödik helyre dolgozta fel magát.

A tavalyi 6. Roman Kreuziger idén is hasonló helyre futhat be, de a dobogó sem elérhetetlen számára. Az Asztana kerékpárosa egyelőre nem tudta beverekedni magát a legnagyobbak közé, hiába bírja jól a hegyeket és megy jól időfutamban, nem elég stabil versenyző, talán most tud ezen változtatni. Az előjelek kedvezők számára, a Giró indulók közül hatodik helyével ő volt a legjobb a Tour de Romandie-n.

A franciák régóta várnak arra, hogy a Grand Tourokon újra olyan sikeres versenyzőik legyenek, mint az ötszörös Tour-győztes Bernard Hinault vagy Jacques Anquetil. Tavaly a Girón is, a Touron is voltak top10-es kerékpárosaik, sőt, dobogósuk: az Ag2-ből John Gadret az olasz körverseny harmadik helyezettje lett Contador eredményének törlése után. Gadret nagyon elszánt, ahogy tavaly, úgy idén is szakaszt akar nyerni egy jó hegyi hajrával, a 20. szakaszt és a Giro legmagasabb hegyét, a Passo Stelviót nézte ki magának. Erre és a harmadik helyének megismétlésére van esélye, az utolsó héten általában ő is jól megy, ott lehet a hegyimenők között.

Ahogy szinte biztosan ott lesz José Rujano Guillen is. A venezuelai klasszikus hegyimenő, így igazán az összetettben nincsenek komoly esélyei, de nagy szerepe lehet a verseny alakításában. Tavaly hatodikként végzett két hegyi szakasz megnyerésével, volt, hogy csak ő tudta az iramot tartani Contadorral. Ha ismét támadásokat vállal az emelkedőkön, szétszórhatja a top 10-es menőket.

Meglepetést okozhat Domenico Pozzovivo is. A colnagós a Gilo del Trentino harmadik szakaszán óriásit hajtott, az emelkedőn saját tempót menve lerázta magáról szinte az összes fentebb említett hegyimenőt, José Rujanót, Kreuzigert, Gadret-t, Szmydet és Cunegót is. A szakasz után a versenyt is sikerült megnyernie, ha átmentette a formáját és nem roppan meg a harmadik hétre, a legjobb ötben lehet.

Cavendish dominálhat a sprintben

Az összetettben az utolsó napokra tolódtak a döntő küzdelmek, de a második napon akár egy sprinter is magára húzhatja a rózsaszín trikót. Erre épít Thor Hushovd is, a prologón minél kisebb hátrányt próbál összeszedni, hogy már valamelyik dán szakaszon átvegye a vezetést az összetettben. A Girón 6-8 szakaszon várható mezőnybefutó, nagy meglepetés lenne, ha ezek közül egyet sem nyerne meg a jelenlegi világbajnok, Mark Cavendish. A brit ugyan az olimpiát tartja idei legfontosabb versenyének és a Tourt is vállalja, de győzelmeinek számát itt is növelheti. Ugyan a felvezető sora gyengült, például az eddigi első számú segítője, Mark Renshaw most ellene fog versenyezni, de ha együtt érkezik a mezőny a célba, nem kérdés, ki a leggyorsabb.

Cavendish a tavalyi verseny 10. szakaszának befutóján

Fotó: Luk Benies

Renshaw azért blogjában fogadkozott, hogy szakaszt fog nyerni a Girón, a Török körversenyen ez már összejött neki és háromszor volt az első ötben is. Állítja, most már a Rabobank is látja, milyen képességei vannak és csapattársai alárendelik magukat neki a siker érdekében.

Az olaszok legendája, Alessandro Petacchi ezúttal kihagyja a Girót, de hazai sprinter így is nyerhet, a Movistarból Giovanni Viscontira érdemes figyelni. Filippo Pozzato ugyan nem klasszikus sprinter, de a kisebb emelkedőkben végződő etapokon a robbanékonysága győzelmet érhet. Az amerikai Tyler Farrar különösen motivált lehet, egy győzelemmel a tavaly elhunyt barátjára, Weylandtra emlékezhet méltó módon.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!