Armstrongnak börtönben a helye?
További Bringa cikkek
Lance Armstrong bevallotta, hogy doppingolva nyerte meg hét Tour de France-át, de itt nem áll meg, magával ránthatja a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) korrupt vezetőit is, akik tudtak arról, hogy az amerikai tiltott teljesítményfokozókkal versenyez. Amstrong beismerő vallomásának büntetőjogi következményei is lehetnek. Mivel eddig hazudott és félrevezette a hatóságokat, akár börtönt is kaphat.
Armstrong hétfőn, Oprah Winfrey-vel felvett interjúban beismerte, hogy karrierje során doppingolt. A kerékpáros eddig mindvégig tagadott, televíziós showműsorokban és közleményekben is azt hajtogatta (a Velonews szép idézetgyűjteménnyel igazolja, nálunk lásd keretesben) , sohasem doppingolt, amit több száz negatív minta is igazolt.
Az ember, aki nem doppingolt
1999. július 19., a Tour de France második pihenőnapján:„A halálos ágyamról keltem fel. Bolond lettem volna, ha doppingolok."
1999. július 25., párizsi Tour-győzelme után:
„Az én történetem fantasztikus, de igaz. Nagyon szerencsés ember vagyok, és tiszta a lelkiismeretem."
2005. július 24., a hetedik Tour-diadala után:
„Mindenkinek, aki nem hisz a kerékpársportban, a cinikusoknak és szkeptikusoknak üzenem, hogy sajnálom. Sajnálom, hogy ők nem képesek nagyot álmodni. Sajnálom, hogy nem képesek hinni a csodában. Ebben a történetben nincs semmiféle titok, kizárólag a kemény munkán múlik minden."
2005. augusztus 26., a Larry King-showban:
„Több mint hét éve folyamatosan mondom: soha nem doppingoltam. Nézzük csak meg a helyzetemet: olyan valaki vagyok, aki gyakorlatilag visszajött a halálból. Miért sportoltam volna úgy, hogy közben doppingolok és az életemet újból kockára teszem? Ez őrültség. Soha nem tennék ilyet. Soha. Egyszer sem."
2005. november 30., az SCA Promotions biztosító elleni per meghallgatásán:
„Soha nem használtam doppingszereket. Elég érthető voltam?"
2010. május 20., a Tour of Californián, korábbi csapattársa, Floyd Landis vádaskodására reagálva:
„Nincs semmi rejtegetnivalóm. A történelem magáért beszél."
2012. június 13., honlapján megjelent közleményében, az Egyesült Államok Doppingellenes Ügynökségének (USADA) vádjaira reagálva:
"Soha nem doppingoltam, 25 évig élsportoló voltam teljesítményingadozás nélkül, átesve több mint 500 doppingteszten, amelyek közül egyen sem buktam meg."
2012. augusztus 23., közleményében, amelyben kijelentette, a továbbiakban nem védekezik a USADA vádjaival szemben:
„Hangsúlyozom: a nemzetközi szövetség, valamint a nemzetközi és az amerikai doppingellenes ügynökség szabályai szerint játszottam mindaddig, amíg versenyeztem." (MTI)
A tanúvallomások alapján megbuktatott Armstrongnál nem tudni pontosan, mi okozta a pálfordulást, egyfajta vádalkut köthetett, hogy enyhítsék életre szóló eltiltását a versenysporttól. A büntetés nemcsak kerékpárra szólt, hanem minden olyan sportágra, amely a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) kódexét követi. Armstrong pedig még szeretne hosszútávú triatlonban bizonyítani.
Armstrong már informális csatornákon is puhatolózott, hogyan úszhatná meg enyhébb büntetéssel. A Wall Street Journal úgy tudja, hogy magánbeszélgetésen vett részt az őt megbuktató Travis Tygarttal, az Amerikai Doppingellenes Ügynökség vezetőjével, aki nem ígérhette meg, hogy tud segíteni, de Armstrong mégis úgy döntött, hogy azon UCI-vezetők ellen fog tanúskodni, akik szemet hunytak doppingolása felett. Ezt valószínűleg nem érdek nélkül tették, a sportágnak hihetetlenül jót tett a verhetetlen sztár, a szponzorok számára is eladhatóvá tette a kerékpárt, amiből persze a vezetők anyagilag is profitálhattak.
Az Armstrong elleni vallomásokból is kitűnt, a csapata hihetetlen jól informált volt arról, hogy mikor várhatók doppingellenőrzések. Valószínűleg ez sem ment volna jó kapcsolatok nélkül. A múlt héten a lausanne-i doppinglabor vezetőjéről állították azt, hogy az UCI vezetői kérésére ismertette Armstronggal, hogyan játszható át az EPO-teszt. A korrupcióra pénzmozgás is utalt. Armstrong 100 ezer dolláros adományát gond nélkül elfogadta az UCI, és ha nem is a hallgatásért kapta cserébe, a gyanút sohasem tudta lemosni magáról.
Armstrong nemcsak Tour-győzelmeit, de szponzorait is rövid időn belül elvesztette, és a Spiegel számításai szerint még 60 millió dolláros tartozást is összehozott. Ennél azonban két-háromszor többet is fizethet a legrosszabb esetben. Egyrészt vissza kéne fizetnie a pénzdíjait a versenyszervezőknek, az átvert szponzorai is követelhetnek rajta tízmilliókat, és egy biztosítótársaság be is perelte, hogy az általa, a hatodik Tour-győzelemre adott 12 milliós bónuszt adja vissza, mert egy csalót nem illet meg.
Armstrong próbálja menteni a menthetőt, korábbi csapata, a US Postal vezetői ellen is vallani fog. Az állami támogatásból is működtetett csapatnál bevett dolog volt, hogy a szponzorpénzt a doppingprogramra költsék. Hogy ebben kinek mennyi volt a felelőssége, még nem tisztázott, de Armstrongnak lehetősége van arra, hogy ne egyedül vigye el a balhét, aminek számára a legfontosabb következménye az lehet, hogy pár millió dollárral kevesebb szerepelhet majd az adóslistáján.
Ha bebizonyosodik, hogy Armstrongék megszegték a szponzorszerződést, erre a doppingolás beismerésével óriási az esély, 100 millió dolláros kártérítést is követelhetnek rajtuk. A kerékpáros azonban állítólag már Winfreynek is azt mondta, hogy a csapatvezetői utasítására doppingolt, és csak azt tette, mint mindenki más a US Postalnál, nem ő volt a központi figura az ügyben.
A kerékpárost azonban nem csak pénzbüntetés fenyegetheti, hamis tanúzásért akár börtönbe is vonulhat. Armstrong ellen korábban szövetségi nyomozást is folytattak, ám akkor is tagadta, hogy a US Postalnál szervezett doppingprogram működne.
Hamis tanúzásért ült már sportoló, a szintén doppingoló, de sokáig tagadó sprintersztár Marion Jones fél évet kapott 2007-ben.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
