Az Armstrong-ügy a sport gennyes sebe

2013.01.18. 00:41
Több mint egy évtizedes csillogás, és tagadás után éjjel egy tévéshowban mindent elmondott a kerékpársport sötét oldaláról Lance Armstrong, minden idők legsikeresebb bringása. Címeitől már így is megfosztották, hatalmas perek elé néz, innen nincs lejjebb. Vagy ez is csak show?

Magyar idő szerint péntek hajnal háromkor adták le Oprah Winfrey Lance Armstronggal készített interjújának első részét , amiben a kerékpáros bevallotta, hogy sikereit doppingolva érte el. A kerékpáros 1998. augusztus 1. utáni eredményeit törölték, hét Tour de France-győzelmét és szponzorait már elveszítette, de még nagyobbat bukhat, több mint százmillió dollárnyi kártérítés megfizetésére kötelezhetik. A vallomással azonban nyerhet is, üzletet csinálhat belőle, és a kerékpársportnak is jót tehet, ha a legnagyobb sztárja töri meg a hallgatás törvényét. Akár láncreakciót indíthat el, és a mindeddig érinthetetlen sportvezetők felelőssége is megállapítható lesz.

A kerékpáros több mint egy évtizeden keresztül tagadott, és mondta sértetten kamerákba, hogy sohasem doppingolt. Százmilliók hittek neki, és maradt a rákból csodálatosan felépült sporthős még akkor is, amikor júniusban korábbi csapattársai vallomásai alapján az Amerikai Doppingellenes Ügynökség (USADA) életre szólóan eltiltotta a versenysporttól.

A hazug nem érdemel enyhe büntetést

Névjegy

Lance Armstrong 1971 szeptember 18-án született az Egyesült Államokban. 1999 és 2005 között 7 Tour de France-ot nyert meg. A folyamatos doppingyanú miatt, és mert már nem akart tovább hadakozni 2012-ben megfosztották címeitől.

A bírói gyakorlat az együttműködő felekre általában enyhébb büntetést ró, de Dr. Dávid Gyula sportjogász, ügyvéd szerint a kerékpáros nem érdemelné meg a könnyítést: „Armstrong csodálatos pályafutása máig át nem látható okok miatt tragikus véget ért, a lelke is megbetegedett, szerintem nem lenne szabad ezt a szomorú történetet tovább folytatni. Nem hiszem, hogy lenne hatóság, aki éveken át tartó tagadás, hazugság, hazudozás után csak azért újra tárgyalná az ügyet, mert Armstrong most meggondolta magát, és mégis vall, bevallja, hogy hazudott. Ez nem perújítási indok, ez egy szánalmas próbálkozás, amely nem vezet sehova."

„Lehet, hogy a bulvárújságok címlapjain lehet így szerepelni, de egy olyan kimagasló eredményeket elért kitűnő sportoló, aki végül is rajtaveszett, jobb lett volna, ha hallgat. Gyanítom, hogy itt a távolról egyáltalán át nem látható amerikai média és üzleti körök újabb csörtéjéről van szó, ennek már nem sok köze van a sporthoz."

Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport vezetője szerint is megkésett az igazságbeszéd: „Aki már hazudott eskü alatt is, szerintem már nem tud példa lenni, főleg azért, mert nemcsak doppingolt, hanem komolyan részt vett a dopping terjesztésében és a kereskedésében, és másokat is rávett. Ez már bűncselekmény. Ha az első alkalommal, amikor gyanúba keveredett, és feltette volna a kezét, még lehetett volna példaértékű. Azt gondolom, egy több sebből vérző, gennyes fekélyt vágnak most ki. Armstrong már hitelét vesztette, de ezzel a vallomással már senkiben sem maradhat kétség, itt nem egy ártatlan embert ítéltek el, aki mögé százezrek odaálltak, hiszen már magát sem tartja tisztának."

Miért éppen Oprah?

Oprah Winfrey 25 éves működés után 2011-ben fejezte be showműsorát. Ezalatt a legjobban kereső tévéssé vált (vagyonát 2,4 millárd dollárra becsülik). A hétköznapokon jelentkező talkshow korábban háziasszonyok millióit ültette le a képernyő elé hétről hétre. Ha valakit meghív Oprah, az illető filmje, könyve, lemeze vagy sorozata kelendőbb lesz, elsőkönyves írókat tett bestsellerlista-éllovasokká, és a celebek sajtósai nemcsak egymás, de saját anyjukat is eladnák azért, hogy az igazán fontos bejelentéseket (terhes a kliens, férjhez megy, stb.) Oprah műsorában tehessék meg ügyfeleik. A megszűnés óta Oprah csak nagyon kivételes esetekben ült le beszélgetni. Mint amilyen a világ legismertebb biciklisének története.

A Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) azt szeretné, hogy Armstrong külön tegyen nekik is vallomást eskü alatt.

Egy bíróság az interjúban elhangzó tényeket is figyelembe veheti, mondta Dávid. „Armstrong minden megnyilvánulását szabadon értékelheti a bíróság. Ha a versenyző egy sajtóinterjúban bevallja a doppingolás tényét, akkor a bíróság ezt valódinak fogja elfogadni, ezután már nem mondhatja ez a versenyző, hogy ő nem doppingolt. Tehát nem kell megismételni a vallomástételt, pláne nem eskü alatt, hanem a bíróság ezt a tévériportot önálló bizonyítékként értékeli.”

Az üzletember beszél belőle

„Azt látni kell, ez a vallomás is egy kommunikációs fogás. Armstrong nagyon okos üzletember, tudja, és azt is bebizonyította, hogy komoly erkölcsi gátjai sincsenek, komolyan bízik abban, hogy USADA-nak vallomást téve maratoni futóként és triatlonistaként folytathatja. Ebbe az USADA is belemehet, az együttműködést díjazhatja így” - mondta Tiszeker.

Armstrong azonban el is számíthatja magát, meghurcolása tovább folyhat majd, a bukott hőst messzire elkerülhetik a szponzorok, így a sportból sem profitálhat. Az USADA vezetője, Travis Tygart egy interjúban azt mondta, túl kései már a vallomás, legfeljebb nyolc évre mérsékelhetik az élethosszig tartó büntetést. Armstrong pedig legyen bármilyen jó edzettségi állapotban, 49 évesen már nem lesz igazán versenyképes, ha egyáltalán a sportban marad addig.

Armstrongnak még a Sportdöntőbíróságon lett volna lehetősége, hogy fellebbezzen, de nem élt ezzel, felmérte, ő már nem jöhet ki győztesen az ügyből. Az, hogy mégis bűnbánatot tanúsít, nagyon is tudatos stratégiai lépés lehet, újraépítheti imázsát, és még pénzt is csinálhat belőle. Szüksége lesz rá, a becsapott szponzorai tízmilliókat követelnek rajta, és pénzdíjait is vissza kell fizetnie.

„Valaki felvázolhatott előtte egy stratégiát, amiben könyvkiadások, megjelenések, beszédekért beszedett összegek is szerepelhettek” - monda a CNN-nek egy sportmarketing-szakértő. Mark Ganis úgy véli, hogy Armstrong triatlonistaként két-három éven belül 50-100 ezer dollárokat kérhet el rajtpénzként, és talkshow-k is hasonló összegeket fizethetnek, és arra is nagy esélye van, hogy Amerika legismertebb ráktúlélőjeként ismét fellendítse az alapítványát.

Kiket ránthat még magával?

Ha Armstrong el is tűnik a süllyesztőben, a kerékpársport megtisztulásához hozzájárulhat, bár a mostani menők, mint a 2012-es Tour-győztes Wiggins szerint az Armstrong-éra, amiben meglehetősen lazán kezelték a doppingszabályokat, össze sem hasonlítható a mostani korszakkal, és a mezőnyben nem általánosan elterjedt a doppingolás.

Armstrong tervei szerint vallomást tesz a US Postal csapatvezetői és a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) vezetői ellen, akik elősegítették doppingolását, vagy lehetővé tették, hogy sohase bukjon le. A vallomás rámutathat arra, hogy nemcsak a doppingszerek terjesztőhálózata, de maga az UCI is maffiaszerűen működött. Így az elvben szigorú doppingellenőrzés nem is érhette el a célját, a védett személyek sokkal fontosabbak voltak, mint a sportág tisztasága. A vezetők moráljához pedig könnyen idomulni tudtak a kerékpárosok, egyszerűen kihasználták a szándékosan beiktatott rendszerhibákat.

Tiszeker úgy gondolja, hogy a mostani Armstrong-vallomásnak lehet pozitív hozadéka: „Annak valóban erős üzenete van, hogy a doppingolást elősegítő sportvezetőket is meg akarják büntetni, csak így vágható ki teljesen a gennyes seb. Az UCI elnökét már a WADA és Nemzetközi Olimpiai Bizottság is kizárja a szervezetéből.”

Dávid elmondta, az UCI vezetőinek és a csapatvezetők megbüntetésére is van mód: „A doppingolásban  aktív magatartással közreműködő, vagy pláne ezt kezdeményező sportvezetőnek a sportág nemzetközi vagy országos szakszövetsége által levezetett fegyelmi eljárásban bizony felelnie kell, elítélhető, eltiltható. Önmagában az, hogy tudott róla, nem szankcionálható. A Nemzetközi Sportbírósághoz ez az ügy csak akkor kerülhetne, ha valamelyik sportvezetőt a saját szakszövetsége fegyelmi úton elítélné, és jogorvoslat keretében a Sportbíróság előtt támadná a fegyelmi határozatot. Ha azonban egyszerű, hagyományos bűntető eljárás indulna a sportvezető ellen, és ott születne egy elmarasztaló ítélet, abban nem járhat el a Sportbíróság, mert az nem sportügy, hanem nemzeti büntetőügy.”