Mutánsok versenye volt a Tour de France
További Bringa cikkek
Lance Armstrongot elsöpörte a doppingbotrány, utólag már egy romlott korszakot azonosítanak vele, de valószínűleg közvetlen elődjei sem lehettek tiszták. Antoine Vayer kerékpáredző számításai szerint az 1990-es években az ötszörös Tour de France-győztes Miguel Indurain, és a pontversenyt és hegyi trikót is nyerő Laurent Jalabert emberfeletti teljesítményt nyújtott. Kérdés, hogyan érhették ezt el.
Vayer 1999 óta követi nyomon, hogy a Tour legnehezebb emelkedőin milyen teljesítményt adnak le wattokban kifejezve a kerékpárosok. Az azóta szerzett adatok alapján becsülte meg 1983-ig visszamenőleg, hogy a Tour-győztesek hogyan teljesíthettek. Tapasztalatairól könyvet írt, röviden úgy lehet összefoglalni, hogy a bajnokok szinte kivétel nélkül mutánsok, szuperlények lehettek, akik rácáfoltak az orvostudományra.
Az egykori Festina csapat edzője úgy véli, hogy a 410 wattos teljesítmény az a küszöbérték, amit még saját erőből, megengedett edzésmódszerekkel elérhet egy kerékpáros. Vayer skálája szerint 430-as szint már természetfeletti kategória, míg a 450-et már csak mutánsok képesek elérni (A Le Monde infrografikáján mutatja be az alig indokolható fejlődést.)
Vayer vizsgálatai szerint a háromszoros győztes Greg LeMond volt az egyetlen olyan az elmúlt harminc évben, akinek az értékei nem adnak gyanakvásra okot. A 1990-es évek közepén a robbanásszerű fejlődést Vayer szerint az EPO adta meg, így történhetett, hogy Bjarne Riis több mint negyven percen keresztül adott le 440 wattos teljesítményt.
Ahogy azonban az EPO-t egyre jobb hatásfokkal mutatták ki a doppingellenőrök, a kerékpárosoknak jóval finomabb módszereket kellett keresniük, vagy az adagokat kellett csökkenteniuk. Emiatt a teljesítményekben is visszaesés következett be. Ezért lehetett az, hogy Lance Armstrong csak hatodik lett Vayer listáján. Az amerikai a legjobb Tourján, 2001-ben is csak 438 wattot ért el. A listát Indurain vezeti, 1995-ös győzelmekor 455 wattot adhatott le, mögötte Marco Pantani, Riis, Alberto Contador és Jan Ullrich következik, akiknek 439 wattot becsültek.
Vayer szerint Indurain esete a legelképesztőbb, mert a közel 80 kilós kerékpáros még az 56 kilós Pantaninál is jobban ment az emelkedőkön. Szerinte ezt csak kivételesen jó orvosi háttérrel és doppingolással érhette el.
A mutánsok versenyét azonban mégsem ő, hanem a francia Laurent Jalabert nyerhette volna. Az 1995-ös Touron a mende-i emelkedőn 495 wattot adott le.
Vayer a mai versenyzőkről is beszélt, akik már a mutáns kategóriát nem érik el, de a természetfelettit igen. A 2011-es győztes Cadel Evans még azt sem, csak 406 wattot tudott. A tavalyi győztes Bradley Wiggins viszont 415-tel már átlépte a küszöbértéket. A Giro-győztes Nibali is pirosba ment 414-gyel.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
