Szabina
2 °C
15 °C

A nap lúzere még pénzt is kapott a Touron

2013.06.25. 20:18

A második világháború miatt közel tíz évig állt a Tour. A visszatérés után olaszok és svájciak lettek a verseny hősei, a Hegyek királya címért spanyol és luxemburgi kerékpáros jelentkezett, majd Bobet a franciák becsületét helyreállítva, sorozatban háromszor nyert. Miért kell ólom a kulacsba, mit érhet egy csúnya bukás? Tour de France-történelem, harmadik rész. (Az első részt itt, a második részt itt olvashatja).

A második világháborúban Franciország hadszíntérré vált, így esély sem volt megrendezni a Tour de France-t. Bár Németország szerette volna, ha folytatódnak a versenyek, ezzel is bizonyítva, hogy a franciák nem állnak megszállás alatt, végül nem vállalkozott senki a rendezésre.

A közel tízéves kihagyás alatt a mezőny szinte teljesen lecserélődött, csak tíz olyan kerékpáros volt, aki indult a világháború előtt itt. A háború másképpen is éreztette hatását, a korábbi megszálló németeket meg sem hívták, és az olaszok is így jártak, mert hivatalos békekötés még nem született a két ország között, de Franciaországban élő olaszok azért elindulhattak.

Hozomány lett a Tour-győzelemből

Az 1947-es Touron a franciák többsége René Viettónak szurkolt, aki az utolsó, 39-es Touron a második lett, és mindenki emlékezett hőstettére is. Amikor csapatkapitánya, Magne bajban volt saját győzelmi esélyeit feláldozva adta át kerékpárját. Vietto a verseny nagy részében teljesítette is az elvárásokat, a 19. szakaszig az élen állt, de a Tour-történet leghosszabb 139 kilométeres egyéni időfutamán elkészült az erejével. 15 percet kapott a szakaszgyőztestől.

Brambilla vette át a vezetést, a második helyre Jean Robic jött fel, aki a harmadik hét végére is jó formában maradt. Mivel még az élelmiszert mindig fejadagokban mérték, több versenyző szenvedett, hiába biztosítottak extra banán-, hús- és cukoradagokat a szervezők, nem mindig jutottak elég kalóriához. A helyi kedvencek viszont mindig számíthattak a szurkolóktól egy kis vajra vagy tojásra, a Tour utolsó harmadában, a nyugati országrészben Robic is így jutott pluszkalóriákhoz. Az utolsó szakaszon három perc hátrányban volt, de nemhogy ledolgozta ezt, még négyet adott az összetett második helyére befutó Fachleitnernak.

A házasságra készülő Robic állítólag ezt monda menyasszonyának a verseny előtt: „Nincs hozományom, de a Tour első helyét fel tudom ajánlani neked.” Azért lett hozománya is, ötszázezer frankot kapott a győzelméért.

Tour de France 1947

Vallásháború a kerékpárban

Az 1948-as év a háború alatt zsidókat mentő Gino Bartali csodálatos visszatérését hozta, az olasz kerékpáros 1938 után megismételte a győzelmét, amit a Pireneusokban nyújtott teljesítményével szerzett meg. Húsz perc fölötti hátrányt sikerült ledolgozni egy szakasz alatt, és a 13. etap után már nem adta át a győzelmet. A hegyeken sajátos technikával ment fölfelé, folyton kiállt, majd visszült a nyergébe. Egy riválisa azt mondta róla, úgy nézett ki, mint akit áramütés ért. Lefelé sem kímélte magát, sokat kockáztatott, ez olykor bukással végződött, de az eredmények őt igazolták.

A napi 20-22 kávéval magát frissen tartó Bartali 1940-ben egy másik párharcot is megkezdett, a szintén olasz Fausto Coppival, akivel a Giro d' Italiákon már többször megküzdött. Ez a párcharc szinte vallásháborúvá fajult, a szurkolók coppiánusokra és bartaliánusokra oszlottak. Coppi és Bartali rivalizálása a kerépársport történetének egyik legnagyszerűbbje, és 1949-ben már a Touron is megmérkőztek. Sokáig nem tűntek esélyesnek, az ötödik szakaszon Coppi bukott, és tönkrement kerékpárja miatt 18 percet veszített, ezzel összesítésben már 36 perc hátránya volt a vezető Marinellivel szemben. Bartali valamivel jobban állt. Coppi az első időfutamon megkezdte a felzárkózást, nyolc percet vert a másodikra, majd a 11. hegyi szakaszon tovább faragta a hátrányt, már csak 14 perce volt a sárga trikóstól. Az Alpokban aztán Bartalival együtt szökött meg, aki ekkor ünnepelte a 35. születésnapját, így szakaszgyőzelemmel és sárga trikóval is megajándékozta őt Coppi.

Bartali azonban csak egy napig viselhette a trikót, mert a következő etapon Coppi már nem volt tekintettel rá, simán otthagyta. Ezután Bartali nem is vághatott vissza, mert arra kötelezék, segítsen megvédeni Coppinak a trikót.

Az 1950-es Touron sem Coppi, sem Bartali nem állhatott dobogóra. A címvédő egy bukás során eltörte a medencecsontját, míg Bartali és a még versenyben lévő olaszok visszaléptek a versenytől. Robic és Bartali együtt hajtott a Pireneusok egyik emelkedőjén, amikor egy eléjük lépő fotósba hajtottak. Mindhárman elbuktak, de a nézők, ahelyett, hogy segítettek volna, beszóltak Bartalinak, majd meg is ütötték, sőt még késsel is fenyegették. Az olasz erre annyira berágott, hogy indulatból megnyerte a szakaszt. A történteket azonban nem tudta megemészteni, és bejelentette a visszalépését.

A szégyenteljes akciókat aztán viccesek követték. Az egyik hőségnapon a teljesen kikészült versenyzők közösen úgy döntöttek, hogy a tengerben hűtik le magukat. A bringáikat eldobva lábaltak is be a vízbe, amikor nagy nehezen rábírták őket a versenybírók, hogy folytassák a szakaszt.

Érdekes színfoltja volt a mezőnynek, Abdel Kader Zaaf, aki miután fókuszt vesztve cikk-cakkozott az úton, leparancsolták a kerékpárjáról. Később visszaszállt rá, de nem sokáig hajtott, elesett, majd álomba merült. Egy jó fej szurkoló még az árnyékba is behúzta, az alvás után újra nyeregben volt, de rossz irányba indult. Végül kórházba szállították, ahol arról számolt be, hogy egy szurkolótól kapott bortól zavarodott meg. Muszlimként ugyanis nem volt hozzászokva az alkoholhoz. Az olaszok távozásával a svájci Ferdi Küblerhez került a sárga trikó, aki megvédte azt a célig az újra és újra támadó Louison Bobet-val szemben.

Fésűvel a hátsó zsebben

1951-ben Coppi újra győzelmi reményekkel érkezett, de egy másik svájci, az állítólag a fésűjével a hátsó zsebében versenyző Hugo Koblet is bejelentkezett a sárga trikóért. Már a legelső szakaszon szökéssel próbálkozott, majd az első időfutamot megnyerve meg is mutatta erejét. A 11. etapon újra szökésre vállalkozott, és az őt nem túl komolyan vevő mezőnyre két és fél percet vert. Ezt ő maga mérte ki, mert nem bízott a Tour bíróiban. Az időfutamon ugyanis először Bobet-t hozták ki győztesnek.

A 12. szakasz után a holland Wim Van Est vette át a sárga trikót, de nem őrizte meg, a Tourmalet-csúcsról lefelé jövet bukott és szakadékba zuhant. A nézők mentették ki kerékpárbelsőkből font alkalmi kötélzettel. A következő etap Coppi és Koblet párharcát hozta, amit hajrában a svájci nyert. Egy sík szakaszon aztán elszálltak az olasz esélyei, betegsége legyűrte, és több mint fél órát veszített. Mivel Bartali és Magni is hátramaradt neki segíteni, ők sem reménykedhettek már a sárga trikóban. Az Alpokban egy szakaszgyőzelemmel még megmutatta Coppi az erejét, de Koblet kényelmes, 22 perces előnnyel nyert.

Egy kávé is belefér

Coppi 1952-ben már 38 éves volt, de mégis ereje teljében, simán behúzta a Tourt. Az első időfutam megnyerésével ugyan még nem vette át a sárga trikót, de az Alpokban két egymás utáni szakaszgyőzelemmel bebiztosította azt, több mint 20 perccel vezetett. Ezután már nem is nagyon erőlködött. Ha elhúzott egy-egy hegyen, a lejtőkön megvárta az üldözőit, volt, hogy közben egy kávét is megivott. A fölénye akkora volt, hogy a szervezők már attól féltek, unalomba fullad a Tour, ezért gyorsan megemelték a második és harmadik helyért járó pénzdíjakat, hogy legalább a dobogóért legyen látványos a küzdelem.

Bobet történelmet ír

Az olaszok és svájciak vetélkedésébe Bobet már korábban is megpróbált beleszólni, de csak 1953-ban jött el az ő ideje. Az első győzelmét még kettő követte, és ezzel ő lett az első kerékpáros, aki sorozatban háromszor fejeztbe sárga trikóban a Tourt. 53-ban a második hegyi szakasz után Robic vette át a vezetést, így most először verseny közben is viselhette a sárga trikót. Egy napig sem tudta megtartani, mert egy lejtőn lefelé bukott. A kis termetű Robic felfelé nagyon jó volt, de lefelé mindig gondjai voltak, a legenda szerint edzője, hogy jobb úttartást biztosítson versenyzőjének, a hegyek tetején ólommal töltött kulacsokat adott át neki.

Bobet az Alpokra építette a taktikáját: az első ott rendezett szakaszon már átvette a vezetést, majd a következőn egy szakaszgyőzelemmel erősítette meg az. Végül egy időfutammal biztosította be a győzelmet.

1954-ben néhány újítást megint bevezettek a Touron. Először indult útjára a mezőny külföldről, Amszterdamból, és már rendeztek hivatalos csapatidőfutamot is. Bobet már a Tour elején megszerezte a sárga trikót, amit ugyan elvettek tőle, de a 14. szakasztól kezdve újra nála volt, hiába próbálták levenni róla azt a svájci versenyzők.

Az Alpok és a Pireneusok emelkedőjén közben feltűnt egy új sztár. A spanyol Federico Bahamontes először nyerte meg a Hegyek királya címet, ami később még ötször sikerült neki.

1955-ben Bobet-nak már sokkal jobban kellett küzdenie a sárga trikóért, a hegyekben a luxemburgi Charly Gaul tűnt verhetetlennek, ha nem veszít sok időt a sík szakaszokon, a győzelmet is megszerezhette volna. De egyelőre be kellett érnie két hegyi szakaszgyőzelemmel és a Hegyek királya címmel.

Ha elbuksz, azért is kaphatsz pénzt

1956-ben a Tourt meglepetésre egy jól megtermett, 90 kilós, még a francia válogatottig sem jutó kerékpáros, Roger Walkowiak nyerte. Győzelméhez az is hozzájárulhatott, hogy két nagy hegy, a Tourmalet és a Galibier is kimaradt, mert a belügyminisztérium minél kevesebb helyen akarta lezárni az utakat. A mellékutakra terelt mezőny tagjait egymás után érték a defektek. Nem feltétlenül ezért, de egy különleges kategóriában is elkezdték osztani a pénzdíjakat. A nap legszerencsétlenebbnek választott versenyzője 20 fontot tehetett el, amiért vagy a legcsúnyább bukást vagy defektet kellett elszenvednie. Walkowiak a hetedik szakaszon került az élre, amikor 31 kerékpáros 18 perces előnnyel ért célba. Csapatvezetője tanácsára azonban nem védte meg sokáig a sárga trikót, tudta, hogy felőrlödne abban, ha nap mint, küzdenie kéne érte. Ennek ellenére az összetettben a dobogó közelében maradt, hiába készültek a jó mászók arra, mint Gaul vagy Bahamontes, hogy majd az Alpokban megszerzik a vezetést, képtelenek voltak rá. Meglepetésre Walkowiak is jól bírta gyűrődést, és az addigi legkisebb különbséggel, 1 perc 25 másodperccel Bauvin előtt végezve megnyerte a Tourt.