Lehet dopping nélkül ilyen jó a sárga trikós?

Ki állítja majd meg a Lance Armstrong erejét idéző Christopher Fromme-ot a 100. Tour de France-on? Képes lehet-e tisztán ilyen iramban tekerni a csúnya stílusú brit? Mivel próbálkozhatnak Froome ellenfelei a hátralévő szakaszokon? Szilasi László (velo.hu) elemzése.

A Tour de France nyolcadik napján jött az első igazi teszt a hegyekben, mindjárt a Tour legmagasabb pontjával, 194 km, benne két kiemelt kategóriás emelkedő és hegyi befutó. A háromhetes körversenyek során az első hegyek elérkeztével kétféle forgatókönyvet láthatunk. Vagy nagyon ügyelnek egymásra a favoritok, és senki nem mer támadni, vagy van valaki, aki hamar döntésre akarja vinni a meccset. Most ez utóbbi történt, a Sky erődemonstrációja az egykori US Postalt, a szakaszgyőztes Chris Froome támadása pedig Lance Armstrong magabiztosságát idézte. Azt nem mondhatjuk, hogy Froome az amerikai stílusában teker, sőt, a mezőny legrondábban hajtó bringása címet is könnyen elnyerné, de hiába csúnya a stílus, így is nagyon halad.

Lehet-e tisztán?

A kétkedőket nehéz meggyőzni, az elmúlt évek botrányai után talán lehetetlen is. Objektívebb képet kaphatunk a különböző hegyeken elért időeredmények összehasonlításával. Az Axe 3 Domaines hegy 7,8 km hosszú és átlagban 8,2 %. Fontos, hogy ezt egy 15.3 km hosszú és átlagban 8%-os emelkedő, valamint 185 km megtétele után teljesítették.  A csúcstartó ezen a hegyen a spanyol Roberto Laiseka, aki 2001-ben 20 másodperccel ment fel gyorsabban, mint Froome.

Az idők összehasonlítása azért nem teljesen objektív, mert az eredmények minden évben más útvonalon, a verseny más szakaszában, más szélnél, időjárásnál és versenyszituációban születtek. Nem mindegy, hogy a harmadik héten ment valaki jó időt az adott emelkedőn, esetleg megmászott már előtte 5 darab 8-10 kilométeres emelkedőt, de az sem mindegy, hogy milyen csoport ment akkor elöl. Illetve szökésből, vagy a favoritok csoportjából került-e ki az aznapi győztes?

A teljesítményekre visszatérve, szakértők szerint a 30 percnél hosszabb hegyeken a 6,0 watt/kg teljesítmény az a limit, ami nem nagyon lehetséges dopping nélkül. Froome az utolsó hegyre 23 perc 14 másodperc alatt ért fel, ami valahol 6.37 watt/kg körüli érték lehet. Ez becsült érték, hiszen a Sky csapat nem adja ki Froome wattmérőjének adatait. Armstrong legjobb ideje 22:59 volt, Ullrich beérte egy szolid 23:17-tel. Froome ideje nagyon hasonló a fent említett sztárokéhoz, jóllehet, ma csak két hegy szerepelt a programban, ráadásul ez volt az első hegyi szakasz, tehát Froome meglehetősen frissen kezdett neki. Mivel a hegy hossza nem érte el a 30 percet, így a 6 watt/kg átlépése sem egyértelmű bizonyíték a doppingolásra.

Nehéz a nagytányérról váltani

A szakasz első 100 kilométere gyakorlatilag sík volt, 30 fok, hátszéllel, így a szökevényeknek érdemes volt próbálkozniuk és a Pailheres-csúcson megszerezni a verseny kitalálójáról, Henri Desgrange-ról elnevezett különdíjat. A szakaszgyőzelemre azonban nem sok esélyük volt, és mint utóbb kiderült, a különdíjra sem.

Az első hegyek egy nagyon nehéz első hét után jöttek, különösen az elmúlt két szakasz vehetett ki sokat mindenkiből, a szeles és stresszes hatodik nap 44-es átlaga, valamint a péteki Cannondale vs.sprintercsapatok üldözőversenye biztos, hogy benne maradt a lábakban. Nem véletlen, hogy a 2011-es győztes, Cadel Evans már előre megmondta, hogy ez lesz az egyik legfontosabb nap az egész versenyen. Igaza lett, csakúgy, mint a versenyigazgató Christian Prudhomme-nak, aki a Tour útvonalának tavaly októberi bemutatóján a Pailhères-hágóhoz vezető emelkedőt a Pireneusok egyik legfélelmetesebb hegyének nevezte, és már akkor felhívta a figyelmet, komoly időkülönbségek lehetnek az első hegyi szakasz végére.

Hasonló véleményen volt a korábbi ír világbajnok, Sean Kelly is, aki szerint rendkívül nehéz a kerékpárosoknak arra is átállni, hogy az első hét nagysebességű utazónapjai után itt most lassabb tempó és a kisebbik lánctányér használata következik, igen sűrűn. A láb és az izomzat megszokja, hogy a nagyobb áttételeken halad, amikor ebből a ritmusból kiesik a szervezet, ez sokaknál átmeneti sokkot is jelenthet, azaz a hegymenethez újra formába kell jönniük.

Ugyanazt állítja Lengyel Tamás is, aki profi kerékpárosként gyakorta indult 8-10 napos versenyeken: „Az ilyen napokon néhány nagy név rossz teljesítménye nem minden esetben mérvadó, 8 nap sík, maximum hullámos terepe után nagyon sokaknak gondot okoz a ritmusváltás. A forróságot is sokan megszenvedik, ez az év nem a nagy melegekről szólt tavasszal, a legtöbb versenyt messze elkerülte a hőség. Vasárnap okosabbak lehetünk, hiszen nehezen hihető, hogy a Movistaron és a Belkinen kívül mindenki ilyen rossz formában lenne. Evans, Van Garderen, Contador, Rodriguez biztos, hogy nem felkészületlenül érkeztek. Evansről még elképzelhető, ha a kegyetlen hideg Giro sokat kivett belőle, de Contador nem mutatott ennyire rossz formát idén. Az biztos, hogy a Sky rengeteg favoritot taszított a futottak még kategóriába, meglátjuk, ki mennyire fogja összeszedni a magát."

Az Ax 3 Domains hegyi befutóhoz vezető úton Richie Porte (Sky) brutális tempója darabokra szedte a favoritok csoportját, majd amikor már mindenkit utolértek, akkor Froome-mal ketten lógtak meg a többiektől. A Movistar jó taktikát választott azzal, hogy a nap első kiemelt kategóriás emelkedőjén szökésbe küldte a kolumbiai Quintanát, így Valverde pihentebben érkezhetett a fináléhoz, ahol a harmadik helyet szerezte meg a szakaszon és összetettben is ide került.

Mivel a Sky már a csapatidőfutamon is előnybe került a többiekhez képest, eredményük csak tovább növelte előnyüket az összetettben. Jelenleg csak Porte van 1 percen belül a sárga trikót átvevő Froome-hoz képest, Alejandro Valverde (Movistar) 1:25-el a harmadik helyen áll. Alberto Contador (Saxo-Tinfoff) meglepetésre azonnal majd két percet kapott, Joaquim Rodriquez (Katyusa) még többet, Andy Schleck (Radioshack) és Cadel Evans (BMC) majdnem négyet. Azt is mondhatnánk, Sky kontra peloton sakk-matt az első hegyi szakaszon.

A nap vesztesei

Némiképpen kétségbeejtő volt Alberto Contador teljesítménye. A korábbi Tour-győztest az utolsó hegyen egyetlen állva maradt csapattársa, Roman Kreuziger vonszolta be a célba. A Sky egyértelműen utazik rá, amikor már csak öten voltak a Porte féle csoportban, és Alberto kicsit lemaradt, a feketemezesek azonnal támadtak. Ahelyett, hogy vissza tudott volna zárkózni az élre, egyre hátrébb csúszott, Kreuzigernek többször is lassítania kellett, és akik utolérték őket hátulról, Contador még azokról is leszakadt.

Egyértelműen bekapált a BMC, aki már a nap első hosszú emelkedőjén elveszítette az élbolyból a tavalyi Tour összetettbeli ötödik helyezettjét Tejay Van Garderent. A fiatal amerikai végül 12 perc hátrányban jött be, így már nem sok esélye van az összetettben jó helyezésre. Az öreg róka Evans az utolsó hegy elején gyorsan megrogyott, aztán szokásos stílusában megpróbálta felerőlködni magát az élre, de ez is hamar befuccsolt, ő négy percet kapott.

Kérdéses volt Andy Schleck formája, aki a tavalyi hosszú kihagyása után idén még nem nagyon mutatott semmit a versenyeken. A luxemburgi a vártnál talán kicsit jobban szerepelt, bár így is három és fél percet szedett össze. Lehet, hogy megviselte az is, hogy a csapata a napokban bejelentette, testvérét, az eltiltását töltő Frankot nem látják újra szívesen a csapatban.

A franciák szintén üres kézzel távoztak a szakaszról és úgy néz ki, az egész Touron sem lesznek főszereplők. Bár a nap elején három francia is szökésben volt, az említett különdíjig senki sem bírta ki az élen. Voeckler próbálkozása majd kb. egy perc múlva való leszakadása a Pailheres hegyen komikus volt, nem is illenek ezek a jelenetek a legnagyobb küzdőnek tartott franciához. Az összetettben a két fiatalra, Thibault Pinotra (FdJeux) és Pierre Rolandra (Europcar) számítottak a helyiek, de mindketten megfőttek az utolsó hegyen, 6 perc fölötti hátrányt szedtek össze.

Ki fogja megszivatni a Sky-t?

Froome végül 51 másodperces előnnyel ért az 1375 méter magasan kialakított célba a második helyezett, egyben csapattársa, Porte előtt, így nem csak kettős Sky etapsiker lett az első hegyi szakasz vége, de az összetettben is ők ketten kerültek előre. Harmadikként a nagyot küzdő Valverde érkezett 1:10 hátránnyal, majd közvetlenül mögötte a két holland Ten Dam és Mollema (mindketten Belkin), akik a hegy végére nagyon szépen feljöttek.

A látottak alapján a Sky a tavalyi évhez hasonlóan a mezőny fölé emelkedik, a többi favorit egyelőre esélytelennek tűnik velük szemben. Bár hosszú még a Tour, de nagyon úgy fest, hogy Froome-nak, - aki már akár tavaly is nyerhetett volna, ha nem kell Wigginsnek segítenie, - idén már semmi sem állhat az útjába.

Természetesen a mezőny többi része ezt nem hagyja majd annyiban, és a nagyobb időhátrányaik miatt bátrabban akcióznak majd. Várhatóan hosszú szökésekre vállalkozhat majd Evans és Schleck is, de a Sky számíthat rá, hogy a lefelékben is megpróbálják majd megfektetni őket. Nagyon hiányozhat majd a hegyeket összekötő sík vagy közepesen nehéz szakaszokon tőlük az óriási rutinnal rendelkező osztrák Eisel és a német Knees. Idén egyiket sem hozták el, pedig ezek az emberek igazi „megmondók” a mezőnyben, mindenkivel jóban vannak, és nagyon tudják hogyan kell egyben tartani a mezőnyt.

Nagy kérdés még, hogy a Movistar vajon mennyire segít majd a Sky-nak kontrollálni a szakaszokat és a szökéseket, mert Valverdének ez a harmadik hely így nagyon jó. A brit csapatnak minden esetre kegyetlen nehéz dolga lesz a következő két hétben, hiszen Froome innentől kezdve már nem akarja majd elengedni a sárga trikót. Bár a szakaszon láthattuk, hogy csapatukból a jó hegyi segítők közül Boasson-Hagen, Xandio és Szijcoj is hamar leszakadtak a mezőnyről, szerintem nem erőtlenségről van szó, sokkal inkább arról, hogy a Sky szépen beosztotta, kik azok akiknek most kellett menni és kiket tartogatnak későbbre. Ezt támasztja alá, hogy az egyébként nem túl jó hegyi tempózóknak számító Kiriyenka és Kennaugh is ott voltak még az utolsó emelkedő kezdetén, nyélen forogtak a sor elején. Őket a második hét végétől nem sokat látjuk majd ezekben a pozíciókban. A Sky tehát továbbra is hűnek tűnik önmagához, taktikus és tervező, minden részletre ügyelőnek tűnik. Ezért sokan szeretik, persze sokan pedig utálják őket, mert nagyon kiszámolnak mindent és ez kissé egyhangúbba, unalmasabbá teheti a versenyeket. A matematikai számítások persze egy wattalapú versenytaktikánál jól jöhetnek, de az is biztos, hogy ha kizökkentik őket ebből a szerepkörből, akkor váratlanul gyorsan elhullhatnak. A kérdés csak az, ez vajon kinek és milyen fondorlattal sikerülhet.

A Tour de France-ról itt találhatnak még további híreket és érdekességeket.