Az adrenalint felváltotta a félelem: búcsúzik a Mosolygós Gyilkos

Ivan Basso az idei Tour de France-on drámai bejelentést tett, verseny közben derült ki, hogy hererákja van. Az olasz kerékpárost gyorsan megműtötték, fel is épült, de úgy döntött, nem folytatja a karrierjét. Pályafutása igazi hullámvasút volt, nagy sikerek, elszúrt versenyek, doppingbalhé, fényes visszatérés, majd beleszürkülés a mezőnybe vízhordóként. De ez utóbbihoz is volt becsülete és nagysága a Mosolygós Bérgyilkosnak.

„Minden sportoló tudja, hogy nem ragyoghatja be egész karrierjét a fény, elkerülhetetlen, hogy valamelyik szakaszában halványulni kezd, és egy bölcs sportoló ezt felismerve tudja, mikor jön el az a perc, hogy abbahagyja. Nincs okom rá, hogy becsapjam a szurkolóimat és másokat, akik hittek bennem az évek során. Elindulhatnék még versenyeken, de már nem lennék versenyképes. Részt vehetek a versenyeken, de szenvedés lenne célba érni. Nincs olyan pont, amiben engedhetnék a rajongóknak, és amikor az adrenalint felváltja a félelem, akkor ideje változtatni” – állt a Tinkoff-Saxo kerékpárosának közleményében.

Ki ez a figura Armstrong mellett?

Bassóra legtöbben akkor figyeltek fel, amikor a 2004-es Tour de France-on két hegyi szakaszon is csak ő bírta az iramot Lance Armstronggal. Az akkori CSC hegyi menője az egyik etapot meg is nyerte a Tour-történelemből utólag kiradírozott amerikai előtt.

Pedig Basso nem a semmiből jött – igaz, az első három profi évében igazán nagy győzelmet nem szerzett. A 2002-es Touron is úgy nyerte meg a legjobb 25 év alattinak járó fehér trikót, hogy szinte észrevétlen maradt, csak három etapon fért be a legjobb tízbe.

A következő évben azonban már mindenkit meggyőzött, hogy az amúgy sem túl erős csapata, a Fassa Bortolo támogatása nélkül szerzett egy összetett hetedik helyet. Ilyen teljesítmény után nem véletlen, hogy Bjarne Riis leigazolta a CSC-hez, ahol már komoly támogatást és csapatkapitányi szerepet kapott. 2004-ben a szakaszgyőzelem mellett a harmadik helyet is megszerezte, vagy inkább elbukta a másodikat. Basso gyenge pontja az időfutam volt, a 19. szakaszon bár a harmadik lett, itt előzte meg Andreas Klöden.

Fent a magasban

A verseny közben fájdalmakat furcsa grimasszal tűrő, és ezért, a sportban nem egyedülálló módon, Mosolygós Bérgyilkosnak nevezett Bassónak ezután következtek a csúcsévei.

2005-nek nagy tervekkel futott neki, a Giro d'Italiát és Tour de France-ot is megcélozta. A Girón minden tökéletesen indult, kijött az az edzésmunka, amit az időfutamának tökéletesítésébe öltek, és a 10. szakasz után a rózsaszín trikót is viselhette. A 13. etapon azonban gyomorpanaszai miatt elveszítette az első helyet, 40 perces hátrányt szedett össze. Összetettben elszállt, de két szakaszgyőzelmet csak azért is behúzott.

A Tournak ő is úgy ment neki, ahogy az előző években mindenki, a sárga trikóért Armstrongot kell legyőzni, na meg persze az örökös kihívó Jan Ullrichot. Bassónak utóbbit sikerült, előbbitől 4 perc 40 másodperccel kikapott.

A hegyeken szinte mindig árnyékként követték egymást, de Basso két időfutamon három és fél perc hátrányt kapott, nem volt igazán esélye legyőzni az amerikait, így csak második lett.

Mélyrepülés

A Touron azonban már nem bizonyíthatta, hogy a legjobb kerékpárosok közé tartozik. Egy doppingbotrány őt is elsodorta. Basso is a hírhedt spanyol doppingdoktor, Eufemiano Fuentes kliensei közé tartozott. Erről ekkor még nem volt bizonyíték, de egy megállapodás értelmében a meggyanúsított kerékpárosok nem indulhattak a Touron.

2006 végén a CSC szerződést is bontott a kerékpárossal, aki Armstrong korábbi csapatához, a Discovery Chanelhez igazolt. Sokat ott nem mutathatott, mert 2007 tavaszán újranyitották az Operación Puertót, és végül Basso is beismerő vallomást tett, a doppingolás tényét azonban akkor is tagadta, és azt állította, hogy csak megpróbált tiltott szerrel élni.

Bármi is volt az igazság, a Olasz Olimpiai Bizottság két évre eltiltotta a kerékpárost. Büntetésébe beleszámolták a korábbi felfüggesztését a CSC-nél, így csak 2008. október végéig kellett felhagynia a versenyzéssel.

Újra a csúcson

A doppingolás után nem volt visszaútja sem a Discoveryhez, sem a CSC-hez, a feltörekvő olasz csapat, a Liquigas látott benne fantáziát. Basso elég szépen kezdett náluk, egy nappal büntetésének lejárta után harmadik helyet szerzett a Japan Cupon. A következő szezonja is jól indult, megnyerte a Giro del Trentino nevű többnapost. A 2009-es Girón az ötödik lett, de a doppingügyek miatt végül a harmadik helyre ugrott előre. Hogy számolni kell vele, azt a Vuelta a Españán is bizonyította egy negyedik hellyel.

A 2010-es Girónak jó eséllyel vághatott neki, erős csapat segítette, amit az is jól mutatott, hogy a negyedik szakasz után, három Liquigas-kerékpáros állt az élen. Basso aztán a híressé vált esős, sáros, földutakon vezető hetedik etapon szedett össze nagyobb hátrányt. Közel kétpercnyire került a rózsaszín trikótól. A 11. szakaszon még nehezebb helyzetbe került, a élen állók (Vinokurov, Evans, Basso) majdnem 13 percnyire elengedtek egy olyan szökést, amelyben olyan kerékpárosok hajtottak, mint Bradley Wiggins vagy a Tour-győztes Carlos Sastre.

A Liquigas a 14. szakaszon lendült támadásba, Nibali szakaszt nyert, de Bassónak is sikerült hoznia ellenfelein. A rózsaszín trikó azonban még majd' 8 percnyire volt tőle. A brutálisan kemény hegyen, a Monte Zoncolanon bebizonyította, hogy nem veszített semmit korábbi képességeiből, a meredek emelkedőn tarthatatlan volt. A következő etapon is hozott David Arroyón, de egy másik legendás hegyen, a Mortirolón nyerte meg a Girót, megtörte Arroyót, aki egy fantasztikus lejtmenettel sem tudott visszavágni. Mint oly sokan, Basso is vágyott a Giro–Tour-duplára, de formán kívül volt. Csak 30. lett.

Vízhordóként is profi

A következő két évben csak a Tourra készült, de a harmadik hét sosem jött össze neki, még ha addig jól is tekert. Ezek már a hanyatlás évei voltak, nem is volt többé igazán nagy dobása, szembe kellett néznie a formahanyatlással és az öregedéssel. A csapatában sem ő volt már a nagy sztár, hanem egyre inkább az egynapos menő Peter Sagan.

A tapasztalata azonban még mindig nagyon sokat ért, de némileg akkor is meglepő volt, hogy a Tinkoff-Saxo leigazolta, hogy Alberto Contadort segítse újabb háromhetes körversenyek megnyeréséhez. A kerékpársportban meglehetősen ritka, hogy egy korábbi menő hiúságát félretéve vízhordóvá váljon, de Basso nem az a fajta, aki a csúcson akarta abbahagyni. 37 évesen vállalta az új szerepkört, és része volt abban, hogy Contador megnyerje az idei Girót. Basso a segítő szerepben is örömét lelte.

Profi kerékpáros vagyok, mindennap jó munkát végzek. Talán nem nyerek, de mindig koncentrált vagyok. És boldog vagyok, hogy Alberto mellett lehetek. Nem mindenki olyan szerencsés, hogy a karrierje végén egy olyan bajnok mellett legyen, és nemcsak az úton, hanem a szobájában is, mint Alberto.

Bassót a társai is elismerik, mikor a 2014-es Tour-győzelme után megkérdezték Nibalit, hogyan tudott végig dominálni, így felelt: „Azt hiszem, az a titok, hogy intelligensen kell tekerni, és nyugodtnak kell maradni, erre pedig Basso tanított meg.”