Őrült sprint döntött a macskaköves pokolban

Greg Van Avermaet (BMC) az egész tavaszi szezonban nagyszerűen bringázott, a múlt héten meg lecsúszott, de a Paris–Roubaix-n életében először nyert igazi klasszikus versenyt. A győzelmet egy végletekig taktikus sprintben szerezte meg. 

A Paris–Roubaix két legnagyobb favoritjának a világbajnok Peter Sagant (Bora) és az utolsó versenyén induló Tom Boonent (Quick Step) tartották. Utóbbi rekordra is készült, ő lehetett volna az első kerékpáros, aki ötször nyer Paris–Roubaix. Végül egy 13. hellyel búcsúzott. 

Sagan nagyon erős volt ezen a versenyen is, de a kockaköveken ez nem mindig elég. Az orosz rulett hatása most is működött, a szlovák bringás két defektet is kapott, hol, amikor ő indított akciót, hol, amikor igyekezett felérni az élcsoportra. Az állandó üldözés felőrölte az erejét, hátul ragadt, esélye sem maradt a győzelemre.

Igazán Boonen sem volt jó helyzetben, 30 kilométerre a céltól a második csoportban ragadt, ami bő 40 másodpercre volt az élen tekerő hétfős csoporttól. Van Avermaet, Daniel Oss (BMC) Jasper Stuyven (Trek), Zdenek Stybar (Quick Step), Gianni Moscon (Sky), Jurgen Roelandt (Lotto-Soudal), Sebastian Langeveld (Cannondale) vitte elől a tempót. Boonen az egyik macskaköves szakaszon még mindent beleadott, de csak tíz másodpercet tudott faragni a hátrányán.  

Közben az élcsoport is szétszakadt, Van Avermaet, Stybar és Langeveld leszakította a többieket. Stybar az utolsó kilométereken még egy ritmusváltással megpróbálta meglepni két ellenfelét, de hamar szerelték. A három bringás egyszerre fordult be a roubaix-i velodromba a záró másfél körre. 

Itt lassúsági verseny kezdődött, egyik kerékpáros sem akart az élre állni, ami a hajrában a legrosszabb pozíció. Stybar a körív tetejére ment, és szinte egy helyben állt. Egyikük sem akart megindulni, de sokáig nem húzhatták az idegek harcát, mert Stuyven és Moscon utolérte őket. Stybar bevágott, és nagy hajrát nyitott, egy kerékpárhossz előnyt összehozott, Avermaet egy ütemet késett, de maradt még benne erő, a végén lesprintelte Stybart. A harmadik helyen Langeveld érkezett.

Avermaet mindek idők legnagyobb átlagsebességét hajtó Paris–Roubaix-győztes lett, a közel 260 kilométert 45,204 kilométer per órával tette meg. A korábbi csúcs azért nem volt sokáig veszélyben, mert 1964-ben alig volt macskaköves szakasz, ami lassította volna a bringásokat. Avermaet győzelméért nagyot küzdött, bukása után kerékpárt cserélt, és 20 kilométeres üldözés után ért fel az élcsoportra.