Porfelhő, bukások, könnyek – a Tour drámai szakasza

000 17N10C
2018.07.16. 17:56

A Tour de France kilencedik szakasza elég őrült napot hozott, a kockaköveken és porfelhőben hajtó kerékpárosok bukásból bukásba, defektből defektbe kerültek, a köztes időben pedig úgy hajtottak, mintha az életükről lenne szó.

A Párizs–Roubaix-versenyre emlékeztető kockaköves szektorokkal tűzdelt szakaszon a legnagyobb veszteséget a BMC szenvedte. A csapat kapitánya és nagy favoritnak is tekintett Richie Porte már az etap elején bukott egy járdaszegély miatt. Az ausztrál bringás kulcscsonttörés miatt, sírva adta fel a Tourt. A BMC második számú embere Tejay Van Garderen sem tudott az élcsoporttal maradni, a top 10-től is messzire került. A csapat csak annak örülhetett, hogy Greg Van Avermaet megőrizte a sárga trikót.

John Degenkolb nem fájdalmában, hanem örömében sírt. A Trek-Segafredo német bringása elég sokat szenvedett, mire összejött neki az első Tour-szakaszgyőzelem. Degenkolbot 2016 januárjában ütötték el edzés közben, sérüléseket szenvedett a karján, a csípőjén, a lábán. Az egyik ujját kis híján amputálni kellett. A kerékpáros több mint három hónapot hagyott ki, de az újrakezdés után már nem volt a régi, elmaradt a korábbi teljesítményétől, nem jöttek a sikerek, pedig 2015-ben két klasszikust, Milánó–San Remót és Párizs–Roubaix-t is nyert. „Tiszta boldogság. Már nagyon régóta üldöztem a győzelmet. Szinte lehetetlen leírni, hogyan. Mindenki azt mondta, nekem annyi, a balesetem után már sosem fogok visszatérni. De én azt mondtam, nekem nincs végem, legalább még egy nagy győzelmem kell, hogy legyen."

A kockaköves napon váratlanul jól szerepelt a Movistar csapata. Alejandro Valverde mindenhol jól tud menni, de hogy a könnyű súlyú Nairo Quintana is az élcsoporttal tudott tartani, az már meglepetés volt. A harmadik kapitány, Mikel Landa nagyot bukott a céltól 32 kilométerre, közel perces hátrányban is volt a többi favorithoz képest, de sok energiát mozgósítva felküzdötte magát az élre csapattársai segítségével, csak néhány másodpercet kapott a többiektől.

A franciák legjobbja, Romain Bardet még hősiesebb napot csinált, az AG2R kerékpárosa háromszor kapott defektet, szinte folyamatosan hátrányban volt, újra és újra szét kellett hajtania magát, hogy a riválisai közelében legyen. Hogy végül csak hét másodpercet kapott, az is nagy eredmény. „Ez egy csoda, hogy visszajöttem. Csoda, hogy még mindig a Tour de France-on vagyok. Pedig azt terveztem, hogy támadni fogok és szétszedem a bolyt."

Egy másik versenyző, a szintén dobogóra pályázó Tom Dumoulin is azt remélte, hogy a kockaköveken előnyt szerez a többiekkel szemben. „Győztesként akartam teljesíteni ezt a szakaszt, ha nem is szakaszgyőztesként, de legalább némi időt akartam adni a többieknek. De ez nem működött. Nagyon kemény volt, de a szembeszél még nehezebbé tette. Az egyik szektornál teljes gázzal mentem, mindent kiadtam. Mindenhol szakadások voltak a bolyban. Egy jó kis csoporttal voltunk elöl, de a szembeszél nehézzé tette, hogy tovább nyomjuk. Mindenki gondolkodni kellett, aztán visszavettünk a tempóból. Dühös voltam emiatt."

A holland bringás már a szakasz kezdetét is nehezen viselte. „Az első ötven kilométer őrülettel telt, szörnyű volt. Ötven kilométeren át gyűlöltem biciklizni. Olyan volt, mintha ötven kilométeren át mezőnyhajrára készültünk volna folyamatosan. Nem volt vidám."