Szilárda
-4 °C
3 °C

Szlovákia elfoglalta a Tourt, Sagan futóversenyre késztette a drukkereket

000 17T5G5
2018.07.21. 12:10 Módosítva: 2018-07-21 12:11:12

Peter Sagan pénteken már a harmadik szakaszát nyerte az idei Tour de France-on. A szlovák bringás a mezőny bohóca és szupersztárja egyben, nem véletlenül válnak szinte hisztérikussá a szurkolók a közelében. A valence-i célban mi is üldözőbe vettük a bringást és drukkereit.

Az Alpe d'Huez sok versenyző számára a túlélésről szólt, a kemény hegyi etap mindenkit megviselt, a pénteki szakasz Bourg d'Oisan-i rajtnál is álmosnak tűntek a bringások, nagyon lassan szállingóztak a csapatbuszok felé, pedig mindenhol szurkolók várták őket. Igaz, némelyik busz előtti rész inkább tranzitvárónak tűnt, ahol úgy kókadoztak néhányan, mintha lekésték volna a csatlakozást. A bringások persze őket is felélénkítették.

A Tour de France nagyjából a kerékpársport Bajnokok Ligája, de itt a szurkolók inkább egyénekért rajonganak, nem csapatokért. A klubok különleges identitást kapnak. Az Astana elvileg kazah csapat,de mégis dánok szobroznak a buszuk előtt, az összetettben jól menő Jakob Fuglsang és Valgen dánosította őket. Hasonlóképpen járt a Dimension Data, hiába dél-afrikai a csapat, norvégok táboroznak előtte, Edvald Boasson Hagen miatt jöttek ide elsősorban, vele azonosítják a csapatok.

A Sky elvileg brit csapat, de mégis mindenhol walesi zászlót látni körülöttük, úgy tűnik, az éppen sárga trikós Geraint Thomas jóval népszerűbb még  a négyszeres győztes Chris Froome-nál is. Elég látványos, hogy egy-egy jó versenyző miatt is tömegek indulnak meg olyan országokból, amelyek nem sorolhatók a hagyományos kerékpárnemzetek közé.

Ebben a műfajban Peter Sagan és Szlovákia verhetetlen. Sagan a 2010-es évek elején tűnt fel, azóta pedig halomra nyerte magát a különböző versenyeken, már száznál is több győzelemnél jár, egymás után képes volt háromszor is világbajnokságot nyerni úgy, hogy a szlovák kerékpársport nem volt sehol már évtizedek óta. Sagan mindent megváltoztatott, a leginkább ösztönös zseniként leírható bringás a versenyeket szívesen teszi cirkusszá is, simán egykerekezik az Alpe d'Huez-en is, és elég látványos ünnepléseket is tud csapni. Bevallottan szórakoztatni akar.

Erre még azzal is rátesz, hogy kissé faragatlan, a közhelyes riporteri kérdéseket azonnal meggyilkoló stílusával állandó humorforrásként is szolgál. Ezzel kicsit a kerékpársport Ibrahimovicává vált.

Érthető, hogy elég sokan imádják, a szlovákok pedig nemzeti hősként tisztelik. Van már hivatalos fan clubja, és ami elképzelhetetlennek tűnt évtizedekig, komoly szlovák kontingens követi mindenhová. Ezzel pedig az eredetileg német Bora-Hansgrohét is szlovákosítják. A rajt előtt is elég sokan ácsorognak a buszánál, majd egy komplett család is bekerekezik, mindannyian a világbajnoki trikót viselve, és ekkor még csak fogadni lehetett a szlovák győzelmére.

Az Alpe d'Huez utáni etap nem lehetett megúszós nap, a rajt után nem sokkal jött egy elég kemény emelkedő, majd szinte végig elég hullámos maradt a terep. Az út végeláthatatlan dióültetvények között kanyargott, és újra megdöbbentő mennyiségű ember állt, ült ki az út szélére, mintha csak azt ígérték volna nekik, fizetnek azért, hogy megnézzék a bringásokat. A Tour igazi mediterrán, ráérős kikapcsolódás, nemcsak addig tart, míg elsuhan a mezőny, félnapokat elvannak az út szélén a kempingszékekeben a családok, elbeszélgetnek, mintha csak az ünnepi asztalnál lennének.

A pénteki etap a dombok ellenére egyértelműen a sprintereknek nézett ki még úgyis, hogy a legvégén is picit hullámos maradt a pálya. Philppe Gilbert egy bátor támadással próbálta meglepni a sprintereket, de ő sem lehetett elég erős. Az utolsó háromszáz méteren mindenki elsöpörtek Saganék. A szlovák későn indult, de megint ellenállhatatlan volt, harmadik szakaszát nyerte idén. Alighanem a zöld trikót hatodszor is elviszi a Tourról, egyre nagyobb az előnye, pedig egy kicsit ellene dolgozva is, átalakították a pontversenyt.

Nem akarták, hogy a hegyes-dombos szakaszok részhajráiból éljen meg a szlovák. Nem sokra mentek vele, egyrészt a sík szakaszokon is szinte mindig ott van a legjobb három között, másrészt alig maradt ellenfele, a kemény hegyi szakaszokon sorra adták fel a Tourt a klasszikus sprinterek, míg Sagan szinte röhögve teker fel az emelkedőkön, még ha lassabban is. A verseny második felére alig maradt már ellenfele, persze ettől még oda kell érni a hajrákban.

A Sagan-mániának van most egy másik hajtóereje is. Hiába a sárga trikó a szent a Tour de France-on, a franciák nem igazán lelkesednek, és akkor még finoman szóltunk, Geraint Thomasért. Leginkább azért, mert az állandóan doppinggyanúba keveredő Sky csapatban teker. Most nagyon jó francia bringás sincs, így a laza és sokat nyerő Sagan tökéletes arra, hogy ki lehessen élni rajta a rajongást.

A Tour de France egyrészről elég szigorú, de a célba érkezés után bárki odamehet a csapatbuszokhoz, amelyek egy a Forma-1-hez hasonló paddockban állnak. Ha szerencséje van, elcsíp egy-egy visszatérő bringást egy szelfire vagy egy autogramra. A kilométer hosszú sort most is megrohamozzák, a buszok némelyikénél elég nagy a tolongás.

Az AG2R és a Bora legnépszerűbb, az előbbi mégiscsak egy francia csapat és legalább a fehér trikóst, a legjobb 25 év alattit adja, így Pierre Latour az ünnepelt helyi hős. A befutó után rá majd egy órát kell várni, de aztán jöhet az örület, szinte megfojtják, annyian veszik körbe, majd jön a nagy üdvrivalgás, amikor barátnőjével egy ülésre gyömöszölik be magukat a csapatkocsi anyós ülésére.

A versenyzők parkolója szinte teljesen kiürült, minden csapat elhúzott már, csak a Bora busza nem akar mozdulni. Egyszerre reménnyel és reménytelenül ácsorog ott vagy háromszáz szurkoló, hogy hátha feltűnik ott Sagan is. Más magyarázatot nem nagyon találni rá, hogy miért maradt a busz. A szakaszgyőztes azonban csak nem akar jönni.

Elkezdődnek a találgatások, hogy biztosan egy kocsival már rég elvitték, vagy a doppingellenőrzésen ül, és nem bír pisilni, azért nem tud szabadulni. Néhányan fel is adják, vagy a célterület felé sétálnak, hogy hátha ott megpillanthatják. Én is így teszek, az egyik beengedő kapunál nagy a tolongás, valakinek bennfentes infója van, hogy onnan fog érkezni a világbajnok.

Ez végül be is jön, a befutó után több mint másfél órával megjelenik a bringáján Sagan. Jön a roham és a sikítás, mindenki a nyakába akar ugrani egy szelfiért. Régi Beatles-koncertekről készült felvételek jutnak eszembe, ahol a nők azonnal sikítófrászt kaptak, ha megjelentek valahol John Lennonék.

Sagan is hasonló hisztériát vált ki. A bringás elég készséges háromméterenként megáll. Majd ezt elunja, és jön az üldözőverseny. Sagan természetesen bringán megy vissza a buszhoz, a szurkolók pedig rohannak mellette, mögötte, előtte. Olykor befékez, enged pár fotót, majd megint jön az intervallumos edzés. Futás, megállás, futás, megállás.

Ha egy kiskölyök ugrik elébe, Sagan meglágyul, azonnal lestoppol.

Elég akadozva, de végül eljut a buszáig, a szlovákok már énekelnek. Nem sokat adnék azért, hogy Sagan élve eljut a busza ajtajáig, de valahogy áttöri a tömeget. Így sem menekül, a majd' kétórányi tökölődés után is rendíthetetlenül osztja az autogramokat és pacsikat. Mindenki meg akarja érinteni vagy összeállni vele egy fotóra: ilyen tömegben keveseknek sikerült, de sokan már a látásától is boldogultan távoztak, mintha csak áldást osztogatna a kerékpáros.

Ennél azonban jóval többet is tesz, most Sagan miatt akar bringás lenni egy csomó gyerek az egész világon, és ebbe ő is beszáll. A szlovák kerékpársport miatta kezd felpörögni, a neve alatt futó többállomásos Sagan Tourra pedig ezerszám tódulnak a 6-13 éves gyerekek – köztük magyarok is –, ahol néha a nagy bajnokkal is lehet együtt tekerni. Sokat tesz azért, hogy előkerüljön egy következő Sagan, ha így lesz, a szlovák Tour-szurkolókon sem fog már meglepődni senki sem.

(Borítókép:  AFP / Marco Bertorello)

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!