A Pokol fog mindenről dönteni

Összességében kellett már több hegyet mászni országúti kerékpáros világbajnokságon nem is egyszer, de mégis minden idők legnehezebb pályájának tartják az innsbruckit. A 258,5 kilométeren hétszer kell legyűrni egy nyolc kilométeres emelkedőt, majd a legvégén jön az igazi brutalitás, a 2,9 kilométeres Höttinger Höll, ami olyan meredek, hogy sokaknak a nyeregben maradás is kérdéses lesz.

A kerékpáros világbajnokságokat általában 250 kilométer feletti távokon rendezik a férfiaknak, de a hatórányi tekerés önmagában nem jelent igazi szelekciót, kevés kivételtől eltekintve ezért mindig kerülnek a körpályákba igazi kaptatók. Olykor nem is kevés.

Az eddig rekordot az 1966-os vb tartja, akkor 263,7 kilométer alatt  5844 méternyi szintemelkedést teljesítettek a kerékpárosok, a pálya nehézségét jellemezte, hogy a Tour de France-ok hegyi menői foglalták el a dobogót, a német Rudy Altig, a francia Jaques Anquetil és Raymond Poulidor. Hasonló volt a helyzet a második legtöbb mászást tartalmazó vb-n is, 1995-ben a kolumbiai Duitamában is Tour-specialisták, Abraham Olano, Miguel Indurain és Marco Pantani tudtak csak dobogóra állni. A 37 kilométeres átlagsebesség (szinte mindig 40 felett van ez a vb-ken), és hogy 98 indulóból csak 20 bringás tudta befejezni a versenyt, jelzi, milyen kemény volt az az 5460 méter szinttel bíró pálya. 

Innsbruckban csak 4670 méter a szint, de ott is arra lehet számítani, hogy csak pár tucatnyi – van, aki szerint még annyi sem – célba érkező lesz a szintrajzával Toblerone-csokit idéző pályán. Már a bevezető 85 kilométeren is lesznek kaptatók, amelyeket még mindenkinek ki kéne bírni. Ezután jön a körözés, és a 7x8 kilométernyi mászás közben is sokan elvéreznek majd, ha nagy lesz a tempó. Az utolsó emelkedőn meg perceket osztanak majd ki, de aki nekivág, az már be is fogja fejezni a versenyt. Az emelkedőt a helyiek is egyszerűen pokolnak nevezik, Hottinger Höll néven emlegetik. Igaz, egy másik sportág miatt,  korábban boboztak itt, a bevágás szűkössége és meredeksége miatt kapta a pokoli nevet.

A francia válogatott kapitánya, Cyril Guimard egy háromfogásos menühöz hasonlította a pályát, az első 85 kilométer az előétel, a körözés a fő fogás, majd a Hottinger Höll lesz a desszert, de olyan, amit sokan nem fognak tudni megemészteni.

Az utolsó emelkedő átlagban 11,5 százalékos, már az is elég keménynek számít, de az utolsó kilométer szadisztikus, 18-20 százalékos részek jönnek, majd egy olyan száz méter, ami átlagban 25 százalékos, de 28-as része is van. Ilyen meredeken már gyalog is nehéz megállni, nemhogy bringán feltekerni rajta. Már az emelkedő előtt nagy csata lesz, mert az út elég szűk, fontos lesz, hogy ki kezdheti meg elöl a mászást. 

A pályát már tavasszal elkezdték bejárni a nagymenők, az olasz válogatott néhány bringása márciusban ismerkedett meg az emelkedőkkel, a róluk készült videó alapján elmondható, eléggé megszenvedtek vele. A nyeregből kiállva táncoltatták maguk alatt a bringát. „A pokolszekció engem mountain bike emelkedőre emlékeztetett, de előtte még ott lesz egy nyolc kilométeres mászás. Nehéz versenyt várok, elég sok agyalni valóval: hogyan osszam be az erőmet, mikor egyek, milyen felszerelést használjak? És döntő lesz az is, hogy kiket válogat be a kapitány." – mondta a pályabejárás után Vincenzo Nibali, aki Tourt, Giro d'Italiát és Vuelta a Espanát is nyert már, tehát elég sok tapasztalata van a hegyeken. 

A Höllt egy egykori profi kerékpáros, Thomas Röhregger ötlete alapján tették bele a pályába. „Az biztos, hogy ez az elfogadhatóság határán van, tudom, hogy sok bringás úgy gondolja, hogy a Höll túl sok. De ez egy egynapos verseny, és amikor megterveztük a pályát, azt kérdeztük magunktól, hogyan lehetne különleges. Mindig is úgy gondoltam, hogy ez a Giro d'Italia egyik szakaszának lehetne a célja, de aztán javasoltam a Nemzetközi Kerékpáros Szövetségnek, és tetszett nekik, mert látványos és egyedülálló" – magyarázta a Cyclingnewsnak.

A pálya profilja a legjobb hegyi menőket hozza így helyzetbe, a nagyobb kerékpáros nemzetek így is igyekeztek összeválogatni a csapatukat. A franciáknál a Tour pöttyös trikósa, Julian Alaphilippe lehet az egyik esélyes, ő elég robbanékony is, és a lejtmenetben is erős, de Romain Bardet és Thibaut Pinot is odaérhet. A hollandok is jó sort raktak össze, Wout Poels, az időfutama után csalódott Tom Dumoulin és Steven Kruijswijk is top 10-es lehet. 

A brit csapatból a két legnagyobb név, Chris Froome és az idei Tour-győztes Geraint Thomas hiányzik, de még így aranyeséllyel indulnak. A Vuelta a Espanát megnyerő Simon Yates erős a meredekeken, és ikertestvére, Adam is hasonló kvalitásokkal bír. Kolumbia is bivalyerős hegymászókkal áll ki, a Vueltán gyengélkedő Nairo Quintana a vb-n javíthat, bár neki nagy előnyt kéne szereznie felfelé, hogy a lejtmenet után is az élen álljon. Rigoberto Uránnal és Miguel Angel Lópezzel azonban még több esélyük van. 

A lengyeleknél a korábbi világbajnok Michal Kwiatkowski pályázhat újra első helyre, és az egész jó hegymászónak számító Rafal Majka, náluk az lesz a nagy kérdés, hogy kapnak-e elég támogatást a csapatuk többi tagjától. A szlovén Primoz Roglic még fő számát, az időfutamot is kihagyta, hogy világbajnok legyen a mezőnyversenyben, de hiába jó mászó, igazán erős csapat mögötte sincs. 

Az olaszoknál alapesetben Nibali lenne a topfavorit, de Tour-bukása és csigolyaműtétje után nem biztos, hogy elérte a csúcsformáját, pedig ő lejtőző technikája miatt is mehetne az aranyért. Ő azonban csapattársát, Gianni Moscont esélyesebbnek tartja. 

Az egymás után három vb-t nyerő Peter Sagannak túl meredek a Höll, de ő az, akit semmilyen helyzetben nem szabad leírni. Ha az utolsó emelkedőre tartalékol mindenki – ez lehet a verseny átka és unalomba fullasztója – , akkor a szlovák elbírhatja az iramot a többiekkel. Utána pedig már bízhat a hajrájában. A 38 éves Alejandro Valverde is örökös favorit, a spanyol még mindig jó hegymászónak számít és jó feje van az egynaposokhoz. A Höll pedig hasonlít az ardenneki klasszikusok rámpáihoz, igaz hosszabb. 

„A Höll alján 40-50 fős csoport lehet, néhányuk arra kényszerül majd, hogy gyalogoljon a végén, miközben tíznél kevesebb maradnak arra, hogy a szivárvány színű trikóért harcoljanak Innsbruckban. Valószínű, hogy egy bringás egyedül érkezik majd meg" – mondta a pályát kitaláló Röhregger. 

Az utolsó emelkedőt már Highway to Höll-ként is emlegetik, utalva az ismert AC/DC-számra is. A vb szervező bizottságának egyik tagja, Thomas Pupp még azt az ötletet is bedobta, hogy Angus Youngék pengessék a hegytetőn az említett számot és más slágereket. Ez nem valósult meg, de így is emlékezetes lesz ez az út a pokolba.

A kerékpáros világbajnokság férfi mezőnyversenyét az Eurosport közvetíti vasárnap 11:45-től.