Eszter, Eliza
10 °C
21 °C
Index - In English In English Eng

A kegyetlen falak sem állíthatták meg, a világsztárok csak nézegettek

000 1F95NG
2019.04.07. 18:19 Módosítva: 2019.04.07. 20:04

Az olasz Alberto Bettiol győzött a Flandria körversenyen 18 kilométernyi szólózás után. Az EF Education First bringása élete első profi győzelmét szerezte az egyik legjelentősebb kerékpárversenyen. A szupersztárokból álló üldözők képtelenek voltak utolérni.

Az egynapos kerékpárversenyek közül öt kiemelkedő jelentőséggel bír. Ezek a nagy múltú és legendássá váló versenyek a Monumentum címkét is megkapták, ezeket mindig óriási hírverés övezi, az ott megszerzett győzelmek szinte világbajnok címmel érnek fel. A szezonból az első Monumentum, a Milánó–San Remo két hete már lement, a bringások most a 103. Flandriai körversenyt teljesítették. 

A Flandriai körverseny sava-borsát a viszonylag rövid, de brutális emelkedők jelentik, meg a macskaköves szektorok és a szűk, nagyjából félsávnyi utak. Az idei kiírás 267 kilométeres távjába 17 számozott emelkedőt illesztettek, ezeket a kaptatókat a meredekségük miatt falnak is nevezik. 

A kisebb felvezető versenyek miatt Belgiumban már hetek óta bringaláz uralkodik, ami aztán a Flandriai körben csúcsosodik ki, óriási népünnepély, több százezer szurkoló van az utak mellett rengeteg Flandriára utaló oroszlános zászlóval, és természetesen mérhetetlenül sok sör folyik. Némelyiket az emelkedőkről nevezték el. Az is beszédes adat, hogy a szombaton rendezett amatőr futamon 16 ezren indultak.

A Flandriai kör elég sok esélyessel indult, a favoritok között volt a 2016-os győztes Peter Sagan, a 2015-ös nyertes Alexander Kristoff, az olimpiai bajnok Greg Van Avermaet, a világbajnok Alejandro Valverde, az egynaposokat uraló Deceuninck Quick Step csapatából többen, Zdenek Stybar, Philippe Gilbert és Yves Lampaert is, de két ciklokrosszból országútira váltó világbajnok Wout van Aerttel és Mathieu van der Poellal is sokan számoltak.

Úgy tartják, hogy a verseny az utolsó 100 kilométernél kezdődik, ez idén be is igazolódott. A Kapelmuuron – egy kápolnához felvezető, 20%-os részt is tartalmazó meredélyen, ami elég ikonikus látképe is a versenynek – látványosan felélénkült a főmezőny, hirtelen megnövekedett a tempó. Az emelkedőn szét is szakadt a boly, de az esélyesek többsége még tartotta a tempót. A címvédő Niki Terpstra ekkor már nem volt itt, egy bukás miatt kiszállt a versenyből. 

A Kappelmuur utáni 20-25 kilométeren a főmezőny nagyjából negyvenfősre apadt, de egy nagyobb csoport még nem volt vészesen távol tőle. A céltól 70 kilométerre aztán össze is olvadt ez a két csoport. 

A verseny utolsó 60 kilométerére besűrűsödtek a falak, az első teszt az Oude Kwaremont macskaköves emelkedője volt. Már előtte megindult a helyezkedés, amiből Van der Poel elég rosszul jött ki. A holland bringás egy útakadályt átugratott, majd egy technikai hiba miatt nagyot bukott. Összeszedte valahogy magát, és üldözésbe kezdett, sikerült is elkapnia a főmezőnyt.

A mezőnytől Sep Vanmarcke (EF Education), Stijn Vanderbergh (AG2R) és Kasper Asgreen (Quick Step) tempózott el a következő fal, a Patersberg után, 20 másodperces előnyt hozott össze a trió, amihez aztán Dylan van Baarle (Sky) csatlakozott a céltól 42 kilométerre.

A mezőny sokáig nem is tudott közelebb menni hozzájuk, az időközben Vanderbergh-t elveszítő csoport 15 kilométer múlva is tartotta előnyét, de ekkor már egyre több akciót indítottak az üldözők. 

Az Oude Kwaremont második megmászására elfogytak Van Baarleék, az emelkedő végén már csak 16 voltak az élcsoportban, előtte pedig az ellépő Alberto Bettiol (EF Education) tempózott úgy 15 másodperccel. 

Az utolsó emelkedőn, a szintén 20%-os meredekségű részekkel bíró Paterbergen már senki sem spórolhatott. A főmezőnyből Van Avermaet és Van der Poel bírta a legjobban, de nem nagyon tudtak közelíteni Bettiolhoz, 14 kilométerük volt arra, hogy eltüntessék a különbséget. A főmezőny azonban nem nagyon állt össze az üldözésre, voltak ugyan tempóváltások, de a vezetést nem vállalta fel senki hosszabban, a favoritok, mint Sagan, Valverde, Kristoff vagy Van Avermaet nem adtak maguknak esélyt, hogy az első helyért hajrázzanak. Eközben Bettiol 25 másodpercre növelte az előnyét, az utolsó két kilométeren már biztossá vált a győzelme.

A második helyet a csoporttól elmenő Asgreen szerezte meg, a harmadik helyért pedig Kristoff nyerte a sprintet.

Bettiol élete legnagyobb sikerét ünnepelhette, már csak azért is, mert korábban nem nagyon volt neki semmilyen. A 2014 óta profiskodó olasz eddig csak csapatidőfutamban nyert egyszer, egyéni győzelmet még sosem szerzett.

(Borítókép: Dirk Waem/AFP)

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!