Armstrong: Elsétáltam a fegyverboltba

Adásba került az NBC amerikai televíziónál az a Lance Armstrong-interjú, amelyben arról beszél, hogy miért kezdett doppingolni. A hét Tour de France-győzelmétől megfosztott kerékpáros szerint szükségszerű volt az illegális teljesítménynövelők használata, mert csak így volt esélyük. 

Korábban néhány részlet már megjelent az NBC Next Stage műsorából, de most már a teljes interjú elérhető. Ebben a 47 éves exbringás a doppingolásáról is beszélt.

A kerékpáros azt mondja, hiba volt doppinghoz nyúlni, de ma sem tenne másképp. Azt mondta, amikor átjöttek Európába versenyezni amerikai csapatával, világos vált számukra, hogy csak úgy versenyképesek, ha doppingolnak. „Ez tény volt, nem csak egy érzés.”

„Tudtam, ahová megyünk, kések is lesznek a harcban, nem csak öklök. Tudtam, késre lenne szükségem. Lett késem, aztán egy nap az emberek elkezdték mutogatni pisztolyaikat. Ez volt az, amikor azt mondtam. Vissza kéne repülnöm Planóba, Texasba? Vagy inkább elsétálok a fegyverboltba? Elsétáltam a fegyverboltba. Nem akartam hazamenni.” Armstrong azt mondta, ha mindenki ököllel harcolt volna, az amerikaiak győztek volna Európában is.

„Nem akarok kifogásokat keresni azzal, hogy mindenki csinálta, és mi a szer nélkül nem nyertünk volna. Ez mind igaz, de én vagyok a felelős. Én döntöttem, hogy ezt teszem. De hát nem akartam hazamenni, maradni akartam.”

Az amerikai bringást azzal is vádolták, hogy versenytársait is doppingolásra kényszerítette. Azt mondta, hogy ebből nem minden igaz, ő senkitől sem akarta, hogy átlépje a határokat.

„Mi azt tettük, ami szükséges volt a győzelemhez. Nem volt legális. Valószínűleg nem is volt a legjobb döntés, de nézd, nem nyertünk volna, ha ezt nem lépjük meg. Nem változatnék semmin.”

Emlékei szerint először 1991-ben, egy olasz többnapos versenyen doppingolt. Először olyan szereket szedtek, amelyek még nem számítottak doppingnak, vagy nem voltak detektálhatóak, vagy nem is végeztek rájuk teszteket. „Azt hittem, hogy mi semmi tiltottat nem kaptunk, és akkor besétált a doktor – vezettem a versenyben és meg is akartam nyerni – , és akkor azt mondtam: Adj ide mindent a táskádból. Ő csak nevetett. Valószínűleg csak a kortizon egyik fajtáját szedtem. Először 1993-ban szedtem valóban tiltott szert.”

Armstrong viszont a mai napig büszke azokra az erőfeszítésekre, amelyeket társaival tettek. Szerinte ők dolgoztak a legkeményebben, nekik volt a legjobb felszerelésük, taktikájuk, csapatösszetételük és sportigazgatójuk, és mindig alaposan feltérképezték a versenyek útvonalait. Úgy véli, mindezt nem lehet kitörölni az emlékezetből.

(via Cyclingnews)