Sportszerű a negyvennel guruló agresszív barikád?

Néhány csapat elég agresszív taktikával próbálja meg kontrollálni a versenyt a Tour de France-on. A szökések megakadályozása olykor már fizikai inzultusba is torkollik. Aki csinálja, az se szereti, de mégis szükségesnek látják.

A Tour de France 10. szakasza után a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) 550-550 svájci frankra büntette meg George Bennett-et (Team Jumbo-Visma), és Yves Lampaert-ot (Deceuninck-QuickStep), amiért a verseny közben feltartották Chad Hagát (Team Sunweb). Emellett még tíz másodpercet is hozzáadtak az összetett idejükhöz, valamint öt pontot levontak tőlük a gyorsasági pontversenyben.

Másnap a Quick-Step másik versenyzője, Kasper Asgreen kapott ugyanilyen büntetést, szintén feltartás miatt. Az egyre gyakoribb esetek miatt a Quick-Step, a Jumbo-Visma és a Groupama FDJ csapatok sportigazgatóit is figyelmeztették emiatt. Ugyanakkor ezeknek a büntetéseknek kevés visszatartó erejük van, a csapatok többet nyernek azzal, ha néha megszegik a szabályokat.

De miről is van szó?

Az országúti kerékpározásban a mezőnyhajrával kecsegtető szakaszok forgatókönyve általában így néz ki:

• A szakasz elején kialakul egy szökés.

• A mezőny egy darabig elengedi a szökevényeket, majd egy pontnál elkezdődik a különbség csökkentése.

• Az esetek döntő többségében még a cél előtt utolérik a szökevényeket, és utána jöhet a sprint a szakaszgyőzelemért.

Az elmúlt években bevett gyakorlat lett, hogy a legjobb sprinterek csapatai már nem csak az üldözésben, de a szökések irányításában is főszerepet vállalnak. Amikor a szakasz elején néhány versenyző meglép a mezőnytől, akkor a Quick-Step, a Jumbo-Visma és más csapatok versenyzői az első sorban

Olykor elég sportszerűtlenül, fizikai kontaktussal, vállazással, leszorítással akarják megakadályozni, hogy bizonyos versenyzők bekerüljenek a szökésbe. Ezzel az eszközzel egyszerre tudják kontrollálni a szökésben résztvevők számát és minőségét is. Egy kisebb, kevésbé jó tempómenőkből álló csoport üldözése könnyebb a nap során, nagyobb eséllyel érik utol őket, és a szponzorok elvárásai miatt a sprinterek sem szalaszthatnak el egy potenciális győzelmet néhány hazaérő szökevény miatt.

A taktika eredményességéhez az is hozzájárul az idei Touron, hogy eddig viszonylag kevés versenyző adta fel a versenyt, ami tumultust okoz a mezőnyben.

Ha kevesebb bringás lenne versenyben, a helyzet is egészen más lenne

– vélekedik Jim Ochowicz, a CCC csapat menedzsere. Szerinte a versenyzőknek joguk van versenyezni, és nem tartja fairnek, hogy egyes csapatok teljesen elbarikádozzák az utat.

Chad Haga, a Team Sunweb időfutam-specialistája a 10. szakaszon szeretett volna bekerülni a szökésbe. Az úttest melletti füves, kavicsos részen próbált előretörni, amikor Bennett és Lampaert közösen az útját állta. Egy másik esetben a Quick-Step dán versenyzője, Kasper Asgreen a Sunweb holland bringásával, Cees Bollal akadt össze, akit egyszerűen levállazott az útról.

A dán versenyző és a Quick-Step mindent tagad, Asgreen szerint csak az egyensúlyát akarta megtartani, míg a sportigazgatója, Geert Van Bondt visszautasította azt, hogy a Quick-Step csapatutasítást adna más versenyzők feltartására.

Viszont Bennett, a Jumbo-Visma új-zélandi versenyzője elismerte, hogy jogosan büntették meg, és kettős érzései vannak az esetel kapcsolatban. „A csapatom azt mondja, hogy remek munka volt, ahogy megállítottam őt. Enélkül az üldözés több időbe telt volna, és lehet, hogy a végén nem mi nyertük volna a szakaszt." Bennett elmondta, hogy a rádión keresztül folyton utasításokat kap, hogy kire és hol figyeljen, amiket végre kell hajtania.

A Tour mostani mezőnyében három „mestere” van ennek a taktikai fegyvernek, Asgreen mellett Tony Martin, a Jumbo-Vismából, és Maxime Monfort, a Lotto-Soudalból. „Amikor három, négy csapat egyetért abban, hogy négy főnél többet ne engedjenek el, akkor mi lezárjuk az utat. Ez része a modern kerékpársportnak. A magam részéről soha nem löktem meg másokat, az már túl sok, egy ponton túl már nem szabad menni" – mondta el véleményét a a Lotto rutinos versenyzője.

Az áldozat, Haga szerint is része a játéknak ez a fajta taktika, de gyakran szükségszerűtlen agresszióval jár együtt.

Néhányan túl lelkesek, amikor lezárják az utat, és több kontrollt akarnak gyakorolni, mint amennyi szükséges lenne.

Mindenesetre nem történt komolyabb baj, nem haragszom rájuk, megkapták a büntetésüket, ezzel az ügy le van zárva."

Ugyanakkor a büntetéseknek nincs elrettentő ereje. A néhány száz frankért cserébe a csapatoknak megéri, hogy a versenyzőik kevesebb energiát vesztegessenek el a szakaszok során, ami később többszörösen is kifizetődhet. Hiszen egy háromhetes versenyen minden az erőnlétről és az erőforrások legokosabb beosztásáról szól.

via Cyclingnews