Por, kegyetlen szabályok, végtelen szakaszok a Tour hőskorából
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!A Tour de France-on végigtekerni manapság sem egyszerű, de a hőskorban még kegyetlenebb volt a franciák kerékpáros körversenye. Az alapító Henri Desgrange alapvetően amolyan túlélő show-t szeretett volna, szerinte egy ideális Touron csak egyetlen célbaérkező lenne. A gyakran több mint 400 kilométeres szakaszokkal, szigorú szabályokkal meg is nehezítette a bringások életét, pedig eleve nem volt könnyű tekerni az akkori kerékpárokkal a gyakran burkolatlan utakon. A Tour ezzel együtt termelte ki saját hőseit, és azt az érdeklődést, ami azóta sem csillapodott.
A Tour de France-on július 14-e, a franciák nemzeti ünnepe mindig különleges. A hazai bringások ekkor próbálnak valami nagyot alkotni, kiváltság ezen a napon nyerni. Az 1951-es versenyen egy hosszú, 216 kilométeres hegyi szakaszt rendeztek július 14-én. A Clermont Ferrand és Brive la Gaillarde közötti etapot végül egy spanyol, Bernardo Luiz nyerte. Érdekesség, hogy másnap ugyanott volt a befutó. Azt az etapot, Hugo Koblet egy 135 kilométeres szökéssel húzta be, lerázva magáról egy sor jó nevű bringást. Sokan ezt a támadást tartják a verseny történetének egyik legnagyszerűbbjének. (Fotó:
AFP)
A verseny egyik rettegett hegye még ma is a Col du Galibier, amit először 1911-ben másztak meg a bringások. Az Alpokban található csúcs időről időre bekerül a programba, ma már annyival könnyebb a helyzetük a versenyzőknek, hogy burkoltak az utak. A hőskorban még a port nyelte mindenki a 2556 méter csúcs felé tartva. 1934-ben a hetedik szakaszon René Vietto bukott át először a csúcson. A hegyi hágó déli bejáratánál pedig a Tour alapítójának, Henri Desgrange-nak áll az emlékműve. (Fotó:
AFP)
A Tour de France-t kitaláló és sokáig szervező Henri Desgrange-t sok kerékpárversenyző a pokolra kívánta a szigorú szabályai és a lehetetlenül kemény szakaszai miatt. Desgrange volt az, aki 1937-ig tiltotta a váltórendszerek használatát, pedig már 1903-ban is léteztek azok. Így gyakorlatilag egysebességes bringákkal teljesítették a szakaszokat. (Fotó:
Keystone-France / Getty Images Hungary)
1936-ban a belga Félicien Vervaeckére le is sújtott a rendezői szigor. Tízperces büntetést kapott azért, mert váltós kerékpárt használt a 16. szakaszon. Aztán még egy perccel sújtották, mert élelmet fogadott el a feleségétől. A szakaszon ötödikként beérkező Vervaeckét így a 22. helyre sorolták. Összetettben végül a harmadik lett, ha nem kap büntetést, egy hellyel előrébb végezhetett volna. Ebben az évben egyébként Sylvére Maes nyerte a Tourt. (Fotó:
Keystone-France / Getty Images Hungary)
Az 1950-es Tour elég balhésra sikerült, a 11. szakaszon az olaszok sztárja, Gino Bartali összeverekedett a nézőkkel, és ki is szállt a versenyből. Ezzel lavinát indított el, vele együttérezve az összes olasz csapat visszalépett a Tourtól. A sárga trikót így Ferdi Kübler megörökölte Florenzo Magnitól. A svájci aztán sikeresen megvédte a hátralévő 11 szakaszon, kilenc és fél perccel nyert Stan Ockers előtt. A bajnok a képen a negyedik szakaszon szerzett sérülését kezeli. (Fotó:
Keystone-France / Getty Images Hungary)
André Leducq az 1930-as és az 1932-es Tourt is megnyerte. A francia kerekes elég jó sprinter volt, és jórészt ennek is köszönhette sikerét. Szakaszonként az első három 4-2-1 perces jóváírást kapott, ha pedig valaki több mint három perc különbséggel nyert egy etapot, még három perc bónuszt kapott. Leducq 1932-ben 31 percet gyűjtött így össze, a 3. szakasztól ő viselte a sárga trikót. (Fotó:
Imagno / Getty Images Hungary)
Manapság a brit Ineos/Sky uralja a Tourt, de a brit dominancia sokáig fel sem merülhetett a versenyen. 1955 volt az első év, amikor brit csapat indult a Touron. A tíz csapattagból végül kettő ért célba. A legjobb versenyzőjük, Brian Robinson a 29. lett összetettben, közel két órát kapott a sorozatban harmadik Tourját nyerő Louison Bobet-tól. (Fotó:
Bert Hardy / Getty Images Hungary)
A verseny történetének első ötszörös győztese a francia Jacques Anquetil lett. 1957-ben újoncként került a csapatba, és mindjárt első kísérletére megnyerte a sárga trikót jó időfutamainak köszönhetően. Anquetil a bulizásban is az élen járt, versenyek közben is eljárt partikra, kártyázni és közben persze ivott is. (Fotó:
Keystone-France / Getty Images Hungary)
Az 1927-es Tour brutális hosszúságú, 5340 kilométeres volt. Nem is csoda, hogy a végére közel kétórás különbség alakult ki az első Nicolas Frantz és a második Maurices De Waele között. A lebonyolítás is furcsa volt mai szemmel, a 24-ből 16 szakaszt csapat időfutamként rendeztek meg. (Fotó:
Keystone-France / Getty Images Hungary)
A párizsi Champs Élysées-i befutó már úgy hozzánőtt a Tourhoz, mint a sárga trikó, de nem volt mindig itt az utolsó szakasz célja. Korábban is járt arra a mezőny, mint például 1935-ben, de csak 1975 óta állandósult zárószakaszként. (Fotó:
Keystone-France / Getty Images Hungary)
Pódiumlányok már az 1955-ös Touron is voltak. Ma már modellügynökségek utaztatják a pódiumlányokat, de sokáig mindig a célváros biztosított a díjátadókat. A képen az ötödik szakasz győztese, Roger Hassenforder gyűjti be a puszikat Colmarban. (Fotó:
Bettmann / Getty Images Hungary)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
