A namuri ciklokrossz-világkupa minden olyan elemét megmutatta a sportágnak, amiért élvezetes és kiszámíthatatlan. A terepbringásoknak egy kicsit azért sok volt a jóból, a tengelyig érő pocsolyák, a mély sárban való dagonyázás, a kitalált trükkös lejtmenet és a csontig hatoló hideg miatt többen kiakadtak.
A ciklokrossz egyik alapeleme a sár és a hideg, de azért vannak határok. A belgiumi Namurban új pályát találtak ki, amelynek az egyik eleme egy homokzsákokkal kirakott, belépcsőzött lejtő volt. Szárazabb időben talán ez látványos elem is lett volna, de a heves esőzések lerombolták a pályát, kimosták a zsákok megtámasztására használt töltést, nagy gödrök keletkeztek, ami miatt elég sok bukás volt a férfiak versenyén. Így esett el a belga bajnok Toon Aerts, vagy a világbajnok Mathieu van der Poel is, a brit Thomas Pidcocknak pedig a nyeregcsöve is eltört bukásánál.
A pályát a korábbi világbajnok Erwin Vervecken találta ki, de már a bejárás után kritizálták a bringások. Van der Poel apja szerint sikerült csúffá tenniük a tervezőknek azt, ami egykor szép volt, és mindezzel csak a veszélyt növelték.
A vasárnapi esőzés aztán még inkább járhatatlanná tette a pályát, a mély sárban sokan elakadtak, máshol pedig a kicsúszás veszélye növekedett meg. A versenyzőket az áztató eső is megviselte, többen egyszerűen kifagytak, a világkupában vezető Eli Iserbyt fel is adta a futamot a hideg miatt, Pidcock pedig arról írt, hogy életében nem fázott még ennyire.
A verseny Van der Poel és Aerts csatájáról szólt. A rajt után ketten léptek meg a mezőnytől, majd egy defekt miatt Van der Poel lemaradt. Sikerült visszadolgoznia magát az élre, de egy újabb defekt miatt megint leszakadt, ráadásul sok energiát vesztett, hogy lapos kerékkel haladt.
Aertsnek sem ment simán, az utolsó előtti körben bukott, beleesett egy pocsolyába, így Van der Poel utolérte. Az utolsó kört együtt kezdték meg az élen, de a trükkös lejtmenetben Aerts újra bukott, nem maradt esélye rá, hogy lehajrázza Van der Poelt, így a holland behúzta újabb győzelmét.