Hol tekerjek, hogy ne csapjon el egy autó?

A múlt héten a rövidpályás gyorskorcsolya-válogatott több tagja balesetet szenvedett kerékpáredzés közben. A biztonságosnak tekintett Margitsziget gerincútján szorította le Liu Shaolin Sándorékat egy busz. Az ő balesetük is rámutatott arra, hogy Budapesten már alig akad olyan hely, ahol a sportcélú bringázást biztonságosan lehet gyakorolni. 

A közlekedési célú kerékpározás mellett a bringák sportcélú használata is egyre népszerűbb Budapesten, de ennek feltételei még a korábbiaknál is rosszabbak. A fővároson kívüli alacsony forgalmú utak elérése időigényes, egy amatőr nem nagyon tud arra időt szánni, hogy munka után csak azért utazzon órákat, hogy tekerhessen egyet. Mire kiér a városból, már jöhet is vissza. Gyerekeknek egyedül pedig szinte esélyük sincs, hogy hosszabb távokat zavartalanul tekerhessenek le.

Budapestnek pedig korábban voltak bevett bringás helyei a város közepén is, ahol különösebb kockázat nélkül lehetett gyűjteni a kilométereket. Az egyik ilyen a Puskás Ferenc Stadiont körbeölelő aszfaltozott út volt, amin gyakorlatilag nem volt autóforgalom. Az 1,2 kilométeres kört előszeretettel használták a Központi Sportiskola utánpótlás korú bringásai, de amatőrök is gyakran köröztek ott. Ennek a lehetőségnek az új stadion felépítése vetett véget, aszfalt helyett térkővel burkolták le a kört, ami már nem igazán alkalmas országútizásra. 

A Puskás Arénától nem messze, egészen tavalyig még a Városliget is alkalmas volt bringaedzésekre. A nagyjából 1,5 kilométeres, a Zichy Mihály út, a volt Közlekedési Múzeum-i szervizút, Asztana út, Olof Palme sétány által behatárolt, némi szintkülönbséget is tartalmazó körön is gyakran megfordultak utánpótlással foglalkozó klubok csoportjai, és lelkes amatőrök is rótták számolatlanul a köröket. A Zichy Mihály úton ugyan figyelni kellett a trolibuszra, és gyalogosok, loholó kutyák is betévedtek az útra, de így is elég biztonságos volt. A Városliget átépítésével viszont ennek a körnek is befellegzett, az Olof Palme sétány Stefánia úthoz közeli felénél elvágták a kört, oda térköves gyalogút került.  

A városban edző bringások között a Margitsziget körülbelül 2,5 kilométer hosszú gerincútja is elég népszerű, sokszor kisebb-nagyobb bolyok is összeállnak, de mint a korcsolyázók balesete is rámutatott, nem teljesen veszélytelen. A gerincútra csak néhány autó hajthat be, de a BKV buszjáratai használják, de ennél talán még nagyobb konfliktusforrást jelentenek a lassú bringóhintók és elektromos meghajtású kiskocsik, mopedek. Persze egy turisták által is közkedvelt területen egyáltalán nem meglepő a megjelenésük, a használóik is a biztonságosnak gondolt utakat keresik.  

A sportcélú bringázást a világ más nagyvárosaiban sem egyszerű megvalósítani, de azért vannak jó példák, amelyek kiszolgálják a kerékpárosokat. A londoni Richmond Parkban például egy körülbelül 10 kilométeres körön lehet edzeni, hétvégente több ezer bringás fordul meg itt, vagy a kimondottan a 2012-es olimpia kerékpárszámaihoz épített Lee Valley VeloPark is tökéletes választás, de mellettük még több másik parkban is 4-5 kilométeres köröket lehet megtenni, igaz, legtöbbjükben a gyalogosokkal osztoznak a bringások az utakon. 

A Központi Sportiskola kerékpáredzője, Kaló Viktor Hollandiában tapasztalta meg, milyen lehet egy ideális pálya. „Utrecht egyik parkjában egy hat kilométeres kört jelöltek ki. Az út hat méter széles, de négy méternél van egy záróvonal, azon túl a gyalogosoké, futóké, babakocsit tolóké a terület. Ez a pálya versenyzésre is alkalmas, a 2013-as EYOF-on (európai ifjúsági nyári olimpia) még autók is tudták kísérni a versenyzőket. A pálya az amatőröket is kiszolgálja, három időmérő pont van rajta, ami egy bárki által megvásárolható chip alapján mutatja az eredményeket.” 

Kaló azt mondta, tényleg nagyon beszűkültek a lehetőségek, a Margitszigetre is kijárnak olykor, de akkor fel is készítik a gyerekeket, hogy számítsanak arra, hogy bringóhintók, gyalogos turisták is megjelenhetnek az úton, tanítják is őket, hogyan kerüljék el a konfliktusokat.

A Puskás Aréna környéke még arra jó, hogy a teljesen kezdőket megtanítsák a kerékpárkezelés alapjaira, de edzeni már nem tudnak ott. A kerékpárutak is általában alkalmatlanok a sportcélra. A kisgyerekeket még az ütött-kopott Millenárison bő 400 méteres betonpályáján oktatják, de olykor onnan is kiszorítják őket más sportágak. „Nem is biztos, hogy nekünk feltétlenül zárt pályára van szükségünk, mert a forgalommal később muszáj megbirkózniuk a kerékpárosoknak. A forgalomra is felkészítjük őket, elsajátítják a biztonságos megállást, elindulást, kanyarodást is” – mondta az edző. 

Kaló Viktor nem nagyon lát olyan területet most Budapesten, ami bringázható lenne, de a Népligetben még lát fantáziát. „A parkot kettévágja egy forgalmas autóút, de talán egy felüljáróval össze lehetne kötni a két részt, és akkor egy kis emelkedő is lenne a pályában, szerintem nagyjából egy négy kilométeres kört ki lehetne így jelölni.” 

Budapesten most elég kevés lehetőség látszik arra, hogy egy hosszabb, szinte zárt pályát lehessen kijelölni, erősen korlátozó tényező, hogy kevés nagy területű közpark van a városban. Leginkább a Népliget vagy a Hajógyári-sziget jöhetne szóba még bringapálya szempontjából.

Eisenkrammer Károly, korábbi versenyző, a Tour de Hongrie főszervezője évekkel ezelőtt készített is egy koncepciót a Népliget bringás hasznosítására, de látványosan senki nem karolta még föl ezt az ötletet. Tervében szinte minden bringás szakágnak kínált lehetőséget. Szerinte még úgy is lehet értelmezhető hosszúságú pályát kijelölni az országútisoknak, hogy nem kötik össze a kettévágott parkot. A Népliget északi oldalán egy kétkilométeres, a közúti forgalomtól teljesen elzárt és kivilágított kört lehetne kijelölni, míg a déli parkrészben egy három kilométeres kör is befér a most is meglévő utak felhasználásával. Eisenkrammer tervei szerint utóbbit lehetne igazán sportcélra használni, edzéseket és versenyeket is lehetne ott tartani, míg a kisebb kör a hobbistáké, görkorcsolyázóké, gyerekeké lehetne.

Ezek a körök most is léteznek, néhány részen kiváló minőségű aszfalt van, pár szakaszon viszont használhatatlan a feltöredezett út. Eisenkrammer szerint ahhoz képest nagyon kevésbe kerülne ezeknek az utaknak a felújítása, mint amekkora örömet okozhatnának a budapestieknek. 

(Borítókép: Huszti István / Index)