Van Aert nyerte a 35 fokos hőségben a „tavaszi klasszikust"

A belga Wout van Aert (Jumbo-Visma) nyerte a 305 kilométeres Milánó–San Remo kerékpárversenyt. Az utolsó kilométerekre a címvédő Julian Alaphilippe-pel maradt együtt, akit egy fél kerékkel sikerült lehajráznia. 

Sok szempontból rendhagyó lett az országúti kerékpár első nagy „tavaszi" klasszikusa, a Milánó–San Remo. Először elég naptárra nézni, a rendszerint március végén zajló verseny a koronavírus-járvány miatt augusztusra került át, így az olykor hózáporban is versenyző mezőnynek ezúttal a 35 fokos hőséggel kellett megküzdeniük.

A nyár a klasszikus, 300 kilométeres útvonalat is átírta. Több tengerparti település polgármestere nem járult hozzá, hogy bekerüljenek a versenyútvonalba. A tiltás egyik oka a nyári turistaszezon, ami alapból jár némi közlekedési káosszal, amit a lezárások csak fokoztak volna, és a motivációk között az is ott volt, hogy nem akartak a vírusveszélyben tömegeket összecsődíteni az út mellett.

A tiltások miatt az eredeti útvonal 130 kilométerét kellett kivenni és alternatívát keresni helyette. A módosított pálya némileg nehezebb is lett a több szintkülönbség miatt. De nem ez volt a leglátványosabb nehezítés. Hogy minél több csapat vehessen részt, a hétfős sorok helyett csak hat bringást indíthatott egy-egy klub. A belga Philippe Gilbert (Lotto-Soudal) szerint egy olyan mértékű belenyúlás, hogy egyéni sportággá vált az országúti kerékpározás, ilyen kevés emberrel nem igen lehet megszervezni a csapatmunkát. A Milánó–San Remo pedig eleve elég zsibbasztó tud lenni a 300 kilométerével. A verseny arról is szól, hogy ki mennyit tud takarékoskodni hat-hét órán át az erejével, hogy valamennyire friss maradjon a hajrára.

Néhányan persze ezzel nem is akartak számolni, rögtön a rajt után kialakult egy hétfős szökevénycsoport, ami megkísérelte a hazaérést. A legnagyobb előnyük hét perc körüli volt, de kontroll alatt tartotta őket a mezőny, az utolsó 35 kilométerre már egyben volt a boly.

A finálé a hagyományos volt, két kisebb hegy, a Cipressa és a Poggio, amelyek szét tudják rázni a sorokat, maradtak az útvonalban. Pont mikor meglódult a mezőny került nehéz helyzetbe a címvédő Julian Alaphilippe (Deceuninck-QuickStep), egy műszaki probléma miatt leszakadt, így aztán elég sok energiát kellett elégetnie, hogy felzárkózzon a Cipressáig, ahonnan már csak szűk 30 kilométer volt a célig.

A Cipressán már megindultak a támadások, de a mezőny senki sem hagyott elmenni, több sprinter, mint Caleb Ewan (Lotto-Soudal), vagy Fernando Gaviria (UAE) viszont már itt leszakadt. A lejtmenetben Peter Sagan felvezetője Daniel Oss állt az élre, és miután a mögötte lévő bringásnak gondja volt egy kanyarvétellel, meglépett a bolytól. Oss néhány kilométeren át kitartott, de a Poggio lábánál már őt is megfogták. 

Az utolsó emelkedőn is sokan próbálkoztak elmenéssel, majd a döntő momentumnak Alaphilippe látványos indítása bizonyult. Simán kikerülte az addig élen álló Aime de Gendtet és Brambillát az emelkedő vége felé. A tempóját Van Aert is próbálta átvenni, de a lejtmenetet Alaphilippe kezdte meg néhány másodperces előnnyel, végül azonban bevárta Van Aertet, együtt menekültek a 7-8 másodpercre lévő mezőnytől. 

Az utolsó két kilométert már síkon kellett megtenni, a páros itt is együtt maradt, Alaphilippe előreengedte a belgát, hogy jobb pozícióból hajrázhasson. Elég sokáig kivárt, nagyon közel volt hozzájuk a mezőny már, amikor megindította a sprintet. Néhány pillanatig úgy tűnt, hogy frissebb Van Aertnál, de a belgának még volt egy sebessége, az utolsó métereken Alaphilippe elé került. A tavalyi Tour de France-on borzalmas sérüléseket szerző belgának eddig jól sikerült az idény, a múlt héten megnyerte a Strade Bianche-t is. 

A mezőnyhajrát Michael Matthews (Sunweb) nyerte, amivel megszerezte a harmadik helyet. 

Eredmények: 

1. Wout van Aert (belga, Team Jumbo-Visma) 7:16:09
2. Julian Alaphilippe (francia, Deceuninck-QuickStep)
3. Michael Matthews (ausztrál, Team Sunweb) + 2 másodperc
4. Peter Sagan (szlovák, Bora-Hansgrohe)
5. Giacomo Nizzolo (olasz, NTT Pro Cycling )
6. Dion Smith (új-zélandi, Mitchelton-Scott)
7. Alex Aranburu (spanyol, Astana Pro Team )
8. Greg Van Avermaet ( belga,  CCC Team )
9. Philippe Gilbert ( belga,  Lotto Soudal
10. Matej Mohorič (szlovén, Bahrain McLaren  )