Valter Attila: A győzelem továbbra is a cél, de már másképp tekintek a versenyzésre

Néhány nap pihenő a sűrű versenynaptárban

Valter elmondta, hogy a Liege–Bastogne–Liege után eredetileg Hollandiából egyenesen Frankfurtba utazott volna, ahol versenyen vett volna részt, majd onnan utazott volna vissza Andorrába. A frankfurti verseny azonban a Vismának elmaradt, így lehetősége nyílt négy napot Magyarországon tölteni.

„Most négy nap pihenőm van”, magyarázta az olimpiai negyedik helyezett kerékpáros, aki hozzátette, hogy bár Andorrában is pihenhetett volna, itthon szabadabban mozoghat. „Magyarországon jobb, amikor van időd járni a várost, és nem kell figyelni, hogy le kell feküdni aludni, hanem akkor érek haza, amikor akarok. Ez nekem nagyon ritka.”

A kerékpáros elárulta, hogy tudatosan vállalta be ezt a rövid hazautazást, még ha fizikailag nem is tud teljesen feltöltődni. „Nem baj, ha elfáradok, és nem töltődök úgy fel, mert a következő verseny csak egy hónap múlva esedékes. Majd megyek haza Andorrába, ott kipihenem a testi dolgokat. A mostani hazautazás lelkileg feltölt.”

Valter nagykövetként részt vett május 1-jén a Balatonfondón is, és nemcsak az expótéren sürgött-forgott a rajongók között, hanem bringára is pattant, és egy rövid ideig a mezőnnyel együtt tekert.

Elégedetlen, de nem csalódott

Amikor az idei szezonjáról kérdeztük, Valter őszintén beszélt arról, hogy még nem érte el azokat az eredményeket, amelyeket remélt. „Elégedett nem vagyok semmiképp... Már ami az eredményeket illeti, de nem vagyok csalódott sem.”

Elmagyarázta, hogy az év elején rendkívül jól sikerült a felkészülés, és nagy optimizmussal vágott neki a versenyeknek. „Brutál jól ment a felkészülés, és nagyon jól alakult minden. Azt a fajta energiát, ami bennem volt az edzőtáborokban, azt az optimizmust akartam átadni, hogy hú de jó lesz.”

A versenyző most egy hosszú mentális folyamaton megy keresztül, ami sok energiát emészt fel. „Annyi mindenen dolgozom, hogy sok energiát el is vesz ez, ráadásul annyi dologra jövök rá közben, annyi tudat alatti dolgot próbálok megfejteni, hogy még mindezek mellett is ment a stabil versenyzés és a jó szint, a magabiztos szint. Egy-két tényleg olyan eredmény hiányzik, egy-egy jó top tíz, egy-egy jó szökés.”

Fizikailag fejlődik, mentálisan formálódik

Valter kiemelte, hogy bár az eredményekben nem feltétlenül látszik, fizikailag rengeteget fejlődött. „Sok rekordomat megdöntöttem, sok pályán fejlődtem, csak ez nem látszik a versenyeken. Ez, ami így van bennem, egy ilyen egészséges frusztráció.”

A Visma versenyzője őszintén elmondta, hogy az eredményorientáltságtól az érzelemközpontúság felé fordult. Elgondolkodott azon, hogy miért hagyja, hogy a helyezések befolyásolják a kedvét, amikor tudja, hogy amit most felépít, hosszú távon fog eredményre vezetni.

Új szemlélet a versenyzésben

„Eddig úgy versenyeztem, vagy abban a szemléletben éltem, hogy ha nem a győzelem lesz a cél, akkor ki vagyok én? Ennek az elengedése nem azt jelenti, hogy nem akarsz nyerni”, magyarázta Valter, majd hozzátette: „Attól, hogy elfogadod, ami van, és arra figyelsz, hogy a körülmények jók legyenek, meg hogy jól érezd magad ott a versenyen, nem jelenti azt, hogy lemondtam, vagy hogy elégedett vagyok.”

Az elmúlt időszakban tudatosabban figyelt a részfeladatokra, amelyek hosszú távon segítenek a jobb eredmények elérésében. 

A siker új definíciója

Valter szerint korábban csak a győzelem és a jó helyezések jelentették számára a sikert, mostanra azonban újraértelmezte ezt. „Most az a célom, hogy tudjam, hogy mit mikor miért csinálok, milyen érzések vannak bennem.”

Keresi az egyensúlyt az eredményorientáltság és az érzelemközpontúság között. „Szerintem ez egy nagyon király dolog. Aki ilyen, az megtesz mindent az eredményért, és nem érdekli utána az eredmény. Csak megtesz mindent a jó eredményért. Érzem, hogy még erre a szintre nem jutottam el. Élvezni az eredményt, ez az, amit nagyon szeretnék.”

Hozzátette: „Látom azt, hogy befut valaki a második helyen, valaki meg a nyolcadik helyen, és a nyolcadik sokkal boldogabb, mint a második. Akkor ki akarsz lenni? Én önmagam akarok lenni, aki örül mind a kettőnek, de mégis üldözi a jobb eredményt.”

A Grinta és a jövőbeli tervek

A beszélgetés során érintettük a Valter által alapított Grinta kávézó jelenlegi helyzetét és jövőbeli terveit is. Bár mostanában kevesebb ideje jut a kávézóra, vannak elképzelései, amelyeket megoszt a csapattal. „Ők foglalkoznak inkább ezzel. Nekem ötleteim vannak, amiket bedobok a közösbe, és ők valósítják meg.”

A Grinta fejlesztésével kapcsolatban hasonló kihívásokkal néz szembe, mint a saját karrierjében. „A Grinta is pont ugyanez nekem, mint a saját karrierem, hogy ott is azt érzem, hogy bemegyek, és hogy hú, lehetne jobb a reggeli, több ez, több az, több amaz.” Megtanulta, hogy fontos megünnepelni az elért eredményeket is, nem csak folyamatosan a következő célra fókuszálni.

A kávézóval kapcsolatban elárulta, hogy a Tour de Hongrie során is kitelepülnek majd, és a jövőben szeretnének erősebb közösséget építeni. „Szeretnénk lassan beindítani egy tényleg nagyon erős közösséget, de azt is nagyon minőségire szeretnénk.”

Tervben van egy havi díjas szolgáltatás bevezetése is: „Akár olyan, ami tényleg mindenkinek win-win, tehát mintha lenne egy bérleted, és rendszeresen átnézzük a biciklidet akár minden hónapban, vagy ha bringával jössz, akkor fél áron van a kávé, közös tekeréseken vehetsz részt, segítünk étkezést érintő tanácsadásban, edzéstervezésben” – mondta a tervekről.

A hiányzó Tour de Hongrie

A beszélgetés végén szóba került a Tour de Hongrie is, amelyen idén sem indul Valter csapata. „Beszéltem az esetleges részvételről a csapattal, és a TdH is mindent megtett. Nagyon szeretnék itt lenni, főleg, hogy idén 100 éves a Tour, tehát tényleg hatalmas élmény lenne, és sajnálom is, hogy nem indulunk a versenyen.”

Megérti csapata döntését, hiszen nem tudnak ennyi versenyre versenyzőket biztosítani, és azt sem támogatják, hogy válogatott színekben induljon. 

Valterben ugyanakkor vegyes érzések vannak a távolmaradással kapcsolatban. Egyrészt csalódott, másrészt tudja, hogy egy korábbi győztesként nagy lenne rajta a nyomás.

(Borítókép: Valter Attila. Fotó: Papajcsik Péter / Index)