206 kilométer 55 óra alatt, csak gyalog

Június 21. és 23. között rendezték meg Magyarország leghosszabb és legkeményebb túráját, a Kazinczy 200-at. A 37 résztvevő pénteken reggel 9-kor Széphalomból, a Magyar Nyelv Múzeuma elől indult, Regmecen keresztül, a szlovákiai Szaláncon át vasárnap délután négyig kellett beérniük Sátoraljaújhelyre.

A 206 km-es távot 55 óra alatt kellett teljesíteni, amiben 7340 m szintkülönbség volt. Az 37 indulóból 23-an fejezték be szintidőn belül, első helyen Nyakas Gábor és Rudolf István ért be, 37 óra 43 perces idővel.

„2007-ben voltam először teljesítménytúrán, és annyira megfogott, hogy onnantól rendszeres látogatója lettem az ilyen jellegű rendezvényeknek. A következő évben már szinte minden hétvégén gyalogoltam. Ahogy teltek az évek, inkább a teljesítmény lett a fontosabb magánál a túrázásnál" - mesélte Nyakas.

Előtte csak pár évig futott és gyalogolt még az általános iskolában, később pedig a munka és a tanulás miatt csak horgászni volt ideje. Mint mondja, egy ilyen ultratávra a rendszeres túrázás és az országúti kerékpározás miatt jó erőnlétben van. A Kazinczy 200-on több, mint hétezer méter szintkülönbség van, ezért hétvégenként igyekszik minél többet a hegyekben kocogni.

Azon a hétvégén kánikula volt, az első napon alig tudtak haladni, folyamatosan hűteniük kellett magukat. „Teszteltük az összes kékkút vízhozamát, de a nap percek alatt megszárított, csak az izzadság dőlt folyamatosan rólunk. Átlagos hőmérsékleti viszonyok között biztosan jóval gyorsabban haladtunk volna. Szerencsére szombatra kicsit javult a helyzet, de az igazi felfrissülést az este hozta."

A túra közben csak a gyaloglást lehet pihenésnek nevezni, az első 75 km után a sok futás és kocogás miatt begörcsölt a vádlija, kénytelen volt a következő nyolcvanat gyalogolva megtenni. A túra négy 50 km-es szakaszra van osztva, és mindig a füzéri bázisra értek vissza, ahol a meleg étel és a hideg fürdő is sokat segített. Ha a szintidőhöz mérve jól állnak, Füzéren akár aludni is lehet, de van, amikor a két-három órás alvásnak nincs is jótékony hatása.

Az indulók a többnapos teljesítménytúra alatt leginkább a frissítőállomásokra hagyatkoztak, a hőségben a folyadék-, és a sópótlásra figyeltek fokozottan. „Az idei túrán bőségesen sózott kenyéren, paradicsomon és paprikán éltünk, de ettünk ananászkonzervet és görögdinnyét is. A füzéri ponton pedig gulyáslevessel, paprikáskrumplival és édes tésztával vártak minket. Energiaszeletre és gélre most nem volt szükség." Néhol izotóniás itallal frissítettek, valamint kólával doppingolták magukat, hogy végig ébren bírják.

Nyakas Gábor a 206 kilométer nagy részét Rudolf Istvánnal tette meg, vele pedig szinte szavak nélkül is megértik és tudják támogatni egymást, a családdal ezért csak akkor beszélt, ha ők érdeklődtek.

Mi viszi rá az embert, hogy két napon keresztül 40 fokban gyalogoljon? „Próbálhatnék valami frappánsat mondani rá, mint amikor a hegymászót megkérdezik, miért kell felmenni a csúcsra: "mert ott van". Azért, hogy a végére érjünk. De azt hiszem, ez ennél jóval összetettebb. Mert keressük a határokat és megismerjük korlátainkat, hogy aztán átlépjünk rajtuk. Mert akármilyen hihetetlen is, többet élvezzük, mint amennyit szenvedünk. Mert szeretünk a hegyek között lenni, és így sok időt töltünk ott. Mert így jobban esik az étel és a víz, és többre értékelünk apró örömöket. Mert így jutunk hozzá a kellő mennyiségű adrenalinhoz és endorfinhoz. Mert itt olyanokkal lehetek, akik hasonlítanak hozzám. Mert nagyon jó sikeresen beérkezni a célba. Anélkül ez talán nem is menne. Ez nekem megváltoztatta az életem. A lakásból kiköltöztem a szabadba, megváltoztak a táplálkozási szokásaim. Az alkatom mindig ugyanilyen vékony volt mint most, mégis jóval fitebbnek érzem magam. Miért van az embernek hobbija? Ebben talán megtalálhatja a kiteljesedést."

A túrát 2009-ben, Kazinczy születésének 250. évfordulóján rendezték meg először, a mostani volt az ötödik. Az elmúlt négy évben sem volt 50-nél több induló, ami nem meglepő, hiszen hazánkban ez a legkeményebb túra, a csúcs az első alkalommal volt, akkor 43-an indultak, de csak 11-en értek be 55 órán belül.