A szánhúzó kutya képes megölni magát érted

„Keresem a választ, hogyan lettem a kutyaszános, de nem igazán találom, valahogy belenőttem. Kisiskolásként is mágnesként vonzottam a kutyákat, amikor mentem haza az iskolából, szinte mindig hozzám csapódott két-három kutya. A kutyaszánhajtásba végül egy barátommal hergeltük bele egymást (ekkor próbálkozott Badár Sándor és Horváth János is a sportággal.) Engem az kezdett el igazán érdekelni, hogy milyen az őskutya. A szánhúzó kutyákban találtam meg ezt, a husky nagyon természetközeli, az emberi kéz nem nagyon változtatott rajta” – mondta Drahos.

Érdemes is kicsit megállni itt, ahogy Drahos is rámutatott, a szánhúzó kutyákról hamis kép él az emberek fejében. Szinte mindenki a jól megtermett, kék szemű, vastag bundájú, utcákon sétáltatott huskykra gondol.

Csehszlovákiából érkezett a tudás

Amikor Drahosék kezdték, nem is voltak még alaszkai huskyk Magyarországon. Először szibériai huskyval és malamuttal próbálkoztak. Az 1980-as évek közepén itthonról nehéz volt bármit is megtudni a szánhúzósportról, csak félinformációkból gazdálkodhattak.

Az ekkor alakuló párfős magyar kutyaszános közösség Csehszlovákiába járt ki tudásért, kutyáért és eszközökért. Drahos például egy gyerekmagazin fotója alapján varrta első kutyahámját. Öt-hat musher (ez a hajtók megnevezése) próbálkozott kerekes kocsival vagy szánnal, de a kilencvenes évek elején már országos bajnokságot rendeztek. „Akkoriban még jó teleink voltak, novembertől március közepéig a szánon álltam a Pilisben.”

Drahos azonban ennél többet akart: „Óriási bennem a tanulási vágy, az a legstresszesebb, hogy nap mint nap ráébredek: Úristen, mennyi mindent nem tudok még.”

Érezte, hogy itthon nem tud továbblépni, ezért egy fél évet az Egyesült Államokban, Minnesotában töltött a sportág egyik meghatározó alakjánál, a mai sportszánok megalkotójánál. „Mi búra alatt vagyunk itthon, csak szűk szeletét ismerjük a sportágnak, ami nagyon összetett, nagyon komoly állatorvosi kutatások, élsportolókéhoz hasonló teljesítménydiagnosztikai elemzések, technikai fejlesztések mennek.”

Klímamenekült

Amerika mellett Norvégia nagyon erős a sportágban, kézenfekvőnek tűnt, hogy Drahos ott is tanuljon. Magáról olykor azt mondja, hogy a globális felmelegedés menekültje, ma már fél évet ott él, túravezetőként dolgozik, csak tavasz középén tér haza Magyarországra. (Mi is csak ezért tudtunk csak jóval a verseny után interjúzni.)

A meleg ellen lehet kitalálni dolgokat, vannak olyan musherek, akik cirkuszi elefántoknak épített futópadot telepítenek hűtőkonténerbe, és azon edzik kutyáikat, de mégis az a legjobb, ha havon zajlik a készülés. A norvégiai musherek már szeptember elején megkezdhetik az edzéseket, hogy aztán március végéig hajthassanak.

A kutyaszánhajtásnak több típusa van. Rendeznek a Tour de France-hoz hasonló, többszakaszos versenyeket, ahol naponta viszonylag rövid távokat tesznek meg, hogy aztán pihenjenek másnapig, és vannak az ultramaratonokhoz hasonló, egyhuzamban teljesített hosszú távok. Drahos eleinte úgy gondolta, hogy inkább sprinter lesz, de végül a hosszútávnál kötött ki. Ehhez tenyésztette ki kutyáit is.

Nem mindenki érti, amit csinál. Sok kutyásnak elfogadhatatlan Drahos teljesítménycentrikus tenyésztési elve. A versenyekre 25 kutyából válogathat.

Az otthon hagyott kutya nyeri meg a versenyt

- szól az alaszkai musher mondás. Valóban, nagyon jól kell összeállítani a csapatot. Nincs cserelehetőség, ugyanannak a nyolc vagy tizennégy kutyának kell végigmennie. Ha három kutya kiesik a nyolcból, akkor fel kell adnia.

A versenyek előtt szigorú állatorvosi vizsgálatokat végeznek, ahol a legkisebb problémával is kiszórják a kutyákat. Drahossal már az is előfordult, hogy tüzelő szukáját kellett kihúznia a csapatából. Nem kockáztathatott, hogy marakodás törjön ki két csapat között.

A kutyszánosok ultramaratonja

Idén Drahos minden eddiginél nehezebbre vállalkozott, benevezett és végigment az 548 kilométeres non-stop versenyen, a norvégiai Finnmarkslöpeten (A musher Facebook-oldalán visszakereshetők a fontosabb történések.). Van ezerkilométeres táv is, aminek nagyobb a presztízse, de a rövidebb az intenzívebb. A magyar kutyaszános 3 nap 16 óra 23 perc alatt ment végig. Feladata nehezebb volt, mint egy vállalat menedzserének.

„Egyszemélyben sportoló és edző vagyok. A kutyaszánhajtás extrémsport, egyrészt extrém körülmények között zajlik, extrém hideg van, akár mínusz negyven fok is, nehéz a terep, nagyok a szintkülönbségek és hosszúak a távok. A fáradtság, kialvatlanság még nehezebbé teszi. A hajtónak is állóképesnek kell lenni, hiszen a szánon nemcsak állni kell, hanem körülbelül a fél távon keresztül rollerezéshez hasonló mozdulatot kell végeznie” – foglalta össze Drahos, mitől nehéz és szép sportága.

„A felkészülés arról szól, hogy lehet képessé tenni a kutyát erre a kimondani is rémisztő távra. Úgy kell végigmenni, hogy ne változzon a kutyák fizikai állapota és fittsége, ne veszítsenek súlyt.

Egy szánhúzó kutya olyan atléta, aki képes megölni magát érted.

A te kezedben van ez a képessége. Mushernek lenni olyan, mint egy atomreaktor kezelőmérnökének. Ha nem figyelsz eléggé, elszabadul a pokol, jön a súlyvesztés, kiszáradás.”

A kutya pihenhet, te nem

A kutyaszánosokat támadják is az állatvédők, hogy kíméletlenek, a musher szerint alaptalanul. Hiszen a hajtóknak is az érdekük, hogy a kutya folyamatosan jó állapotban legyen. Nélküle nem juthat el a célig.

Hogy biztosan kibírják a kutyák, szigorú szabályok is vannak. Időnként kötelező hatórás pihenőket tartani és a táv közben állatorvosi vizsgálatok is vannak. Persze a hajtó is folyamatosan figyeli a kutyáit. Ez rengeteg energiáját fel is emészti.

Pihenőknél sok időbe kerül a kutyacipőket fel- és levenni, szalmát teríteni az alváshoz, vizet szerezni jég alól, majd melegíteni, etetni, főleg, ha a kimerültségtől a kutyák válogatósakká válnak. A szervezési feladat sem egyszerű, óriási mennyiségű snacket kell előre kiporciózni és előreküldeni az ellenőrző állomásokra.

A kutyák táplálkozásban is élsportolókhoz hasonlóak, akár napi tízezer kalóriát is elégetnek, amit pótolni kell, legtöbbször magas zsírtartalmú kajából. Ha gyorsan megy a napi rutin, egyrészt több ideje marad a mushernak pihenni, másrészt időt is nyerhet, ami percekben és helyezésekben mérhető.

A snackeltetés részben olyan is, mint a Forma-1-es csapatoknál a kerékcserére való kiállás. Ilyenkor is előzgetik egymást a csapatok, taktikai fegyver is, hogy ki, hol, mennyi időre áll meg.

A napokig tartó szánhajtásban nem mindig könnyű örömöt találni, a hosszútáv mindenkit fásulttá tesz, van, aki elmegy a végső határig is. Drahos találkozott már olyan versenytársakkal, akik a táv végén már félrebeszéltek, kevéssé érzékelték a külvilágot.

„Furcsa tudatállapotban vagyunk, ha mindenáron a maximumot akarod kihozni, kimeríted a kutyát. Komoly önkontroll kell, a versenydrukkon és a stresszen át kell hatolnom, hogy jól fel tudjam mérni a kutyám helyzetét, egy milliméterrel rövidebb lépéséből, a szeméből látnom kell, ha fáj neki valami.”

És hogy mikor jön el az öröm?

„Az öröm számomra nem annyira euforikus, mint inkább mély érzés. Amikor a természet a legvadabb arcát mutatja, tudod, hogy senkire nem számíthatsz, csak a kutyáidra. Szeretem nézni, ahogy futnak, jó, mondjuk nincs is nagyon mást nézni, mint a kutya fenekét, de örömöt lelek abban, hogy nincs egy felesleges mozdulata sem. Túl sok euforikus pillanatunk nincs, de azért az feldobott, amikor például ilyen dicséretet kaptam az egyik ellenőrző pontnál: jól néztek ki, te és a kutyáid. Ez jó visszajelzés, hogy még egyben vagyunk, a kutyák élénkek és csillog a szemük.”