Salamon
12 °C
13 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Az olimpiák legszórakoztatóbb sportjai lehetnek

35 - kx9TVY0
2018.07.22. 12:09
Örülhetnek az extrém sportok szerelmesei, a tokiói olimpián ugyanis a falmászás, a freestyle park BMX és a gördeszka is benne lesz a programban. Egészen Edmontonig mentünk, hogy a legnagyobb extrémsportos eseményen megnézzük, mire lehet majd számítani 2020-ban: ha tényleg minden ilyen marad, akkor az extrém sportok hamar az olimpiai program legszórakoztatóbb szereplőivé válhatnak majd.

Erzsébet téren ugrándozó fiatalok, furcsa biciklik, Tony Hawk. A legtöbb embernek valószínűleg ezek a dolgok jutnak eszébe, ha a BMX, vagy a gördeszkázás kerül szóba, pedig mára mindkét sport jóval több, mint egy szubkultúra önszórakoztatása, amit annál semmi sem illusztrál jobban, hogy a 2020-as tokiói olimpián is lehet majd találkozni velük.

Persze ahhoz, hogy a BMX és a gördeszka egyáltalán szervezett sporttá váljon, megfelelő platformra és rengeteg munkára volt szükség, de szerencsére egyikből sem volt hiány, a legtöbbet pedig kétségtelenül a FISE névre hallgató versenysorozat tette az extrém sportokért, ami maga is együtt nőtt velük az elmúlt 21 évben.

Az extrém sportok fesztiválja

A FISE, vagyis a Festival International des Sports Extrêmes (magyarul kb. Extrémsportok Nemzetközi Fesztiválja) ötlete a francia Hervé André-Benoit fejéből pattant ki 1997-ben, aki még egyetemistaként, egy projekt keretében szervezte meg az első ilyet Montpellier-ben. Már ez is meghökkentően sikeres volt, pár év alatt pedig a legnagyobb extrémsportos eseménnyé nőtte ki magát, folyamatosan növekvő nézőszámmal, egyre több versenyzővel és egyre több sportággal. 

Időközben tényleg nemzetközivé is vált, az idei sorozat például Szaúd-Arábiában, Japánban és Franciaországban is járt, mielőtt a kanadai Edmontonba érkezett volna, és később még Magyarországra és Kínába is ellátogat majd.

Edmontonban kiderült, hogy a fesztivál elnevezés is teljesen helytálló, egész hétvégén remek volt a hangulat, ami nem is meglepő, mert

  • az egész eseményt ingyenesen lehetett megnézni, amit a helyiek ki is használtak, rengeteg kisgyerekes család ment ki,
  • folyamatosan szólt a zene, ami egyébként szerves része a versenyeknek is, emiatt pedig nagyjából olyan érzés volt nézni őket, mintha bármelyik hazai skateparkban lenne az ember, csak nagyobbak a hangszórók és a világ legjobbjai ugrálnak a rámpákon;
  • ha valaki megéhezett, több streetfoodbódé közül lehetett válogatni, ha pedig deszkás vagy BMX-es cuccokat akart venni az ember, arra is volt kint több árus;
  • a versenyek pedig általában egymással párhuzamosan zajlottak, úgyhogy ha valakit éppen nem a BMX, hanem a gördeszka érdekelt, akkor egyszerűen csak át kellett sétálnia a másik pályához.

Johan Berthonneau, a FISE sportigazgatója azt is hozzátette a dologhoz, hogy a versenyzők is jóban vannak egymással, ami látszott is, végig szurkoltak egymásnak, sőt többször volt olyan is, hogy mikor egy BMX-es defektet kapott,

az ellenfelei segítettek neki gumit cserélni a biciklijén.

Ezek talán elsőre nem tűnnek olyan nagy dolognak, de együtt rengeteget tesznek hozzá ahhoz, hogy mind a versenyzők, mind a látogatók jól érezzék magukat, a helyszínen még azt is könnyen elfelejti az ember, hogy egyébként egy sporteseményen van.

Arra, hogy mennyire kötetlen és jó hangulatú az egész, tökéletes példát szolgáltatott a futball-vb, aminek éppen az edmontoni állomás zárónapján, ottani idő szerint reggel 9-kor volt a döntője. A szervezők mellett elég sok versenyző is francia, úgyhogy kitalálták, hogy kiteszik a kivetítőkre a meccset, aztán a fűben ülve együtt szurkolták végig az egészet az aznapi program kezdete előtt.

BMX, vagy amit akartok

Mindezek ellenére azért természetesen az a FISE fő célja, hogy lehetőséget biztosítson a világ legjobb sportolóinak arra, hogy összemérjék a tudásukat a sorozat alatt.

A versenyek amellett, hogy nagyon színvonalasak és szórakoztatóak, a teljesen laikusoknak is élvezhetőek, nemcsak azért mert ezek a sportok baromi látványosak, hanem azért is, mert a helyszínen lévő szpíkerek mindent megtesznek azért, hogy elmagyarázzák, mit lát éppen az ember, úgyhogy ha valaki abszolút nulla tudással megy ki az első napon, a döntőkre akkor is biztosan képben lesz a terminológia nagy részével.

Az is hozzátesz az élményhez, hogy eléggé kiegyenlített a mezőny, kis túlzással bárki nyerhet bármelyik sportágban, ami leginkább a férfi freestyle park BMX-nél mutatkozott meg Edmontonban, ahol az előző állomáshoz képest teljesen felborult a végeredmény.

A Montpellierben első helyen végző Nick Bruce például épphogy bejutott a döntőbe, az ott negyedik Brian Fox pedig az elődöntőben búcsúzott, de az is érdekes volt, hogy a kanadai elődöntőt a mindig mindent egy lapra feltevő ausztrál Jake Leiva nyerte meg egy fantasztikus menet után. A döntőben viszont stílusa megbosszulta magát, kettőből kétszer bukott, így végül utolsó lett.

Az, hogy éppen milyen sportágak vannak általában a helyszíntől függ, Edmontonban összesen négy volt (mindegyikre az adott sportág teljes döntője van rálinkelve, kivéve a rollerre, mert arról a jelek szerint nem készült felvétel),

Ezek közül elsősorban a freestyle park BMX és a gördeszka érdekesek azoknak, akik egyébként nem követik ezeket a sportokat, hiszen ezek azok, amik bekerültek a 2020-as olimpiai programba.

Ennek apropóján megkérdeztem Berthonneau-t, hogy szerinte mekkora szerepet játszott a FISE a két sportág fejlődésében, amire röviden összefoglalva azt a választ kaptam, hogy elég nagyot. Mint mondta, a gördeszkázásból gyakorlatilag a FISE miatt lett szervezett sportág, a BMX pedig a sorozat miatt vált igazán népszerűvé. Ez utóbbi egyébként abból is jól látszik, hogy 2016 óta lényegében ők szervezik a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) világkupáját mindkét BMX-es versenyszámban.

Az olimpiával kapcsolatban még érdekesebb sztorit mesélt a sportigazgató, kiderült ugyanis, hogy a gördeszkával ellentétben a freestyle park BMX-et a NOB eredetileg nem is tervezte hozzáadni az olimpiai programhoz, de az egyik FISE-verseny után mégis megkeresték a szervezőket, hogy ugyan küldjenek már nekik egy összefoglaló videót a sportágról, végül pedig tizennégy másik versenyszámmal együtt be is került a programba tavaly júniusban.

Logikusan azt gondolná az ember, hogy mivel az olimpia mégiscsak a sport csúcsa, kellett kötni kompromisszumokat, és a szokásos hangulat nem lesz majd ott is reprodukálható, de mikor ezt az elméletet felvázoltam Berthonneau-nak, egyértelműen kijelentette, hogy

de, pontosan ugyanúgy fog kinézni a verseny az olimpián is, mint amit Edmontonban láttam, még a zenét is megtartják.

Mint mondta, másképpen bele se mentek volna az egészbe, a NOB pedig el is fogadta ezt, ami szerinte főként azért van, mert nekik valójában nagyobb szükségük van ezekre a sportokra, mint akár a deszkásoknak, akár a BMX-eseknek az olimpiára, ezek ugyanis azok, amik a legtöbb fiatalt be tudják vonzani. Ez egyébként egybevág Thomas Bach NOB-elnök kommentárjával, aki tavaly többek közt azt mondta, hogy 

az új versenyszámokkal az olimpia fiatalosabb és városiasabb lesz.

A versenyzők is hasonlóan vélekedtek, mint Berthonneau, akiket megkérdeztünk, mind azt mondták, hogy örülnek a dolognak (vagy éppen keményen dolgoznak azért, hogy az ő számuk is olimpiai sportág legyen), de alapvetően inkább azért, mert ezzel még népszerűbb és elfogadottabb lehet az, amit csinálnak, nem pedig mert annyira szeretnének olimpiai érmet nyerni.

A versenyzők Mekkája

A fentiek után nem túl meglepő, hogy minden versenyző imádja a FISE-t, hiszen a jó verseny mellett a jó hangulat is garantált, de érdemes arról is beszélni, hogy mennyire jó az egész az amatőröknek, hiszen a profik mellett nekik is minden állomáson rendeznek versenyeket, ők pedig általában helyiek, vagy legalábbis nem laknak túl messze az aktuális helyszíntől.

Azt szeretem benne a legjobban, hogy a profik és az amatőrök ugyanott versenyeznek, nemcsak látni lehet a legjobbakat, hanem beszélgetni is lehet velük, össze lehet barátkozni másokkal, lehet tanácsot kérni egymástól, ez pedig sokat segít a sportág fejlődésében

– mondta Alex Jumelin, veterán flatland versenyző, aki egészen elképesztő módon már 29 éve BMX-ezik, de még 40 évesen is a legjobbak között van. Az edmontoni állomáson nyerni is tudott, miután a Japánban és Franciaországban is győztes Matthias Dandois kétszer is hibázott a döntőben.

Jumelin elmondta, nincs baja a meghívásos tornákkal, természetesen azokra is szükség van, és ő maga is el szokott menni rájuk, de a FISE-ben pont az a jó, hogy mindenkinek nyitott, neki ugyanúgy kvalifikálnia kell magát, mint mindenki másnak, szóval az egész rendszer nagyon fair.

Danny León, spanyol deszkás is megemlítette ezt, de neki ennél sokkal fontosabb az, hogy egy csomó, kulturálisan tök különböző helyre viszik el a versenyeket, ami amellett, hogy nagy élmény mindenkinek, akár még nagyobb változások katalizátora is lehet.

Az egyik bíró mesélt például arról, hogy idén Szaúd-Arábiában azért csak egy promóciós eseményt rendeztek, mert az országban nem igazán tolerálják a bicikliző nőket, így a női versenyzők sem versenyezhettek volna, de hozzátette, majdnem biztos benne, hogy jövőre már más lesz a helyzet.

Egy hónappal a FISE után megtartották az ország történetének első női bicikliversenyét, ami persze lehet, hogy csak véletlen egybeesés, de az is lehet, hogy nem, ebben az esetben pedig még akkor is hatalmas eredmény, ha Szaúd-Arábia magához képest egyébként is rohamosan konszolidálódott az elmúlt időszakban.

Maradunk itt, neve is van: Budapest

Magyarországról érkezett újságíróként természetesen nem tudtam nem megkérdezni mindenkitől, akivel beszéltem, hogy mit gondolnak Budapestről, mivel a FISE tavaly először hazánkba is ellátogatott, a Kopaszi-gáton rendezett versenyre pedig rengetegen voltak kíváncsiak.

Berthonneau-nál rákérdeztem, hogy egyáltalán mi vette rá őket, hogy 20 év után elhozzák a sorozatot Budapestre, amire azt válaszolta, hogy szeretnék minél több helyen megvetni a lábukat, Kelet-Európát pedig különösen fontosnak tartják, már csak azért is, mert nincs túl messze Franciaországtól. Budapesttel kölcsönös volt az érdeklődés, így nem volt nehéz nyélbe ütni a dolgot.

Azt is hozzátette, hogy a tavalyi verseny mind szerintük, mind a Magyar Kerékpáros Szövetség szerint hatalmas siker volt, így egyértelmű volt, hogy idén is visszajönnek majd, főleg mert mindezek mellett ráadásul Magyarországon rengeteg fiatal érdeklődik a BMX vagy a gördeszka iránt (bár ez utóbbi sportág egyébként a budapesti állomáson nem lesz ott), ennél jobb lehetőség pedig nem nagyon van ezek népszerűsítésére.

A jelek szerint egyébként a versenyzőknek is bejött a dolog, vasárnap este és másnap reggel is sokan köszöntek el úgy egymástól, hogy majd Budapesten találkoznak, a korábban már emlegetett Alex Jumelin pedig elmondta, hogy tavaly nagyon élvezte a budapesti állomást, imádja a várost, és a közönség is fantasztikus volt, úgyhogy az idei versenyre is mindenképpen jön majd.

Idén szeptember 7 és 9 között látogat majd hozzánk a sorozat, a tavalyi helyszín után most a Nemzeti Közszolgálati Egyetemhez tartozó felújított Orczy-parkba – legalábbis ha minden jól megy, jelenleg ugyanis vannak kétségeik afelől, hogy  el tudják hozni a versenyt, magyar részről ugyanis még nem írták alá a szerződést –, úgyhogy ha a cikket olvasva kedvet kaptak az extrémsportokhoz, akkor írják fel a dátumot, és feltétlenül menjenek ki, ennél jobban ugyanis nehezen lehetne ötvözni egy versenyt és egy fesztivált.