Tekla
8 °C
20 °C

Wermescher Ildikó hetedik lett a 170 km-es Mont Blanc-futáson

2018.09.01. 23:00

Wermescher Ildikó 27 óra 19 perces idővel fejezte be a legnagyobb presztízsű terep ultramaratont, a 170,1 km-es Ultra Trail du Mont Blanc-t. Wermescher a nők között a hetedik helyet szerezte meg, korosztályában (1959 és 1968 között születettek) pedig ő lett a bajnok. A férfiakkal való összevetésben is a legjobbak között van, a 2561 regisztrált futó közül az 54.-ként ért célba.

Wermeschernek van már tapasztalata a Mont Blanc-futásokan, tavaly a rövidebb távon, a TDS-en ért el harmadik helyezést. Hasonló volt a versenye a mostanihoz, az elején még hátul volt, 40. hely környékén is állt, majd fokozatosan jött feljebb. Az idei azonban nem tervezett taktika volt. "Nagyon rosszul voltam éjjel (a start péntek este hatkor volt), mentem volna jobban, de egész héten magas volt a pulzusom. A tervezettnél lassabban kezdtem, de 10 ütés per perccel így is magasabb volt a pulzusom, mint amit szerettem volna. Akkor azt gondoltam, hogy nagy halál lesz a végére" – mondta Wermescher a befutó után. 

Courmayeurig (a pályán a 78. kilométernél van ez az állomás) érezte rosszul magát, éhes volt, a gyomra és a feje is fájt. "Úgy voltam vele, hogy most akkor még egyszer utoljára megpróbálom a top 10-et. De nagyon a végén kerültem be a tízbe, gyakorlatilag az utolsó három-négy kilométeren, a lejtőn fogtam meg még két ellenfelemet, és nagyon közel volt hozzám még egy bolgár lány. Nagyon kellett nyomni a végét."

"Évről-évre erősebb a mezőny, jönnek a fiatalok, és én már nem vagyok olyan fiatal, nehéz felvenni a versenyt velük. A tapasztalat segít, de most nagyon célirányosan készültem, eljöttem és bejártam a kört. Nem is az edzés volt ebben a lényeg, hanem szerettem volna látni, hogy merre megyünk az éjszaka, mert Saint Gervais-től Courmayeurig nem igazán látom, hogy hol futok. Nagyon élveztem, hogy tudtam, hol járok, milyen hegyek mellett futok el. " 

Ahogy mindenkit, a magyar futót is óriási ováció fogadta a célban. "Chamonix-ban mindig nagyon különleges a befutó és az eredményhirdetés is, aki egyszer itt bármilyen távon elindult, annak nagyon nehéz a december, január hogy megállja, hogy ne nevezzen be."

"Százhetven kilométeren mindenki a saját versenyét futja, nem az ellenfelekkel van elfoglalva, hanem saját magával. Éjszaka esett, sár volt, csúsztak a sziklák, a terepre kellett figyelni, hogy ne essek el. Mentálisan is fárasztó, hogy éjszaka a lábam elé is figyelni kellett. Az utóbbi időben előfordult, hogy oda-oda vágtam magam, de most egyszer sem estem."