Csalt a magyar hegymászó a K2 csúcsán?

Csak néhány napig tartott az örvendezés az utóbbi évtized legnagyobb magyar hegymászósikere körül. Suhajda Szilárd július 25-én jutott fel a Föld második legmagasabb csúcsára, a K2-re, eredményével feldobva a sportot követő közönséget. Az elismerő nyilatkozatok után azonban megjelentek a kétkedő hangok is, azt firtatva: vajon valóban feljutott a csúcsra az alpinista, vagy csak bemondta a sikeres mászást?

Mielőtt bemutatjuk a kétkedők érveit, majd a hegymászó válaszát, három pontban villantjuk fel, hogy a K2 mitől annyira különleges.

• A 8611 méteres K2 a világ legnehezebben megmászható 8000 méter feletti csúcsa. Ugyan 239 méterrel alacsonyabb a Mount Everestnél, de meredek falai és veszélyes időjárása miatt nagyobb technikai kihívást jelent.
• Suhajda Szilárd azt állította, hogy oxigénes segítség nélkül mászott, ami jelentős nehezítés.
• Suhajda első magyarként jutott fel a K2-re.

A kételkedés akkor indult, amikor a hegymászó visszaérkezett az alaptáborba, posztolt egy képet a szakácsokkal töltött utolsó tábori estéről, majd hazautazott Magyarországra.

Nincs fotó, nem történt meg

Suhajda a legutolsó mászó volt a K2-n, társa, Klein Dávid gyomorpanaszok miatt visszafordult, így csakis a fotók voltak a bizonyítékai annak, hogy egyedül, de valóban feljutott a 8611 méteres magasságba.

A szakmai közönség azonban augusztus 2-ig várt arra, hogy megjelenjenek a csúcsmászást bizonyító fotók. A késlekedés szokatlan volt, mert a csúcson készült képeket a hegymászók sokszor már a hegyről elküldik, de ha nincs erre alkalmas kommunikációs rendszerük, akkor is az első dolguk a táborba érve, hogy büszkén megosszák a teljesítményük bizonyítékát.

A képet az alpinista arca töltötte ki. A zárt körben zajló szakmai diskurzust egy hegymászós Facebook-oldal tette nyilvánossá. A szerző, Kunos Gábor aprólékos posztokban vette végig a mászás problematikus pontjait.

Olvasóinkat megkíméljük az időnként már a szakmai közönségnek is követhetetlenül részletes elemzéstől, és három pontban foglaljuk össze az észrevételeit.

1. Az önjelölt nyomozó felvette a kapcsolatot a hegyet megmászó, és a csúcsról lefelé tartó mászókkal. Mivel Suhajda Szilárd indult el utoljára a csúcsra, minden lefelé tartó mászóval találkozott. Négyük vallomása alapján Kunos Gábor arra jutott, hogy a magyar mászó 8500 környékén megrekedt, itt hosszabb időt, akár három órát is töltött.
   Az utolsó jelentés szerint reggel 10-kor látták ebben a magasságban, ahonnan két óra alatt nehezen érhetett fel a csúcsra. Ha pedig mégis fenn volt, akkor az a levezetés szerint csak oxigénpalack használatával volt egyáltalán lehetséges. Az expedíció saját bevallása szerint azonban nem használt oxigént. 
   

   Azaz Suhajda vagy abban nem mondott igazat, hogy a csúcson járt, vagy az oxigénes segítséget hallgatta el, állítja a poszt.

2. A közzétett videón nem látszik a csúcs, a mászó pedig némi hó permetezése közepette nyugodt hangon mesél arról, hogy éppen megmászta a 8611 méteres hegyet.
3. A csúcsfotó szintén készülhetett volna bárhol. A posztolt képek egy részén a csúcs látható Suhajda nélkül, a maradékon Suhajda a csúcs jellegzetes környezete nélkül.

A többszázas kommentfolyam böngészésébe belefáradva mi inkább felhívtuk Suhajda Szilárdot, hogy válaszoljon a vádakra. A mászó elsőként azzal szembesített minket, hogy bár a polémia majd két hónapja zajlik, eddig senki nem kérdezte meg őt magát az ügyről.

Suhajda a négy mászó egybehangzó véleményéről annyit mondott, hogy némelyikük vélhetően tévedett, ő ugyanis folyamatosan haladt felfelé, legfeljebb fél órákra állt meg pihenni.

Összekeverték valakivel

Szerinte a tanúk visszaemlékezései vélhetően nem pontosak, egyikük össze is téveszthette őt valaki mással.

„Az amúgy meg nem nevezett tanúk egyike egy hátizsákos mászóról beszél, aki nem lehettem én, mert a csúcsmászásra nem vittem magammal zsákot.” Suhajda elmondta, hogy egy mellényszerű öltözetet viselt a kabátja alatt, abban vitte magával a vizet, és azokat a felszereléseket, amik az utolsó szakaszhoz kellettek. Súlytakarékosság miatt nem vitt magával semmi feleslegeset.

„Ez egyébként látszik is az egyik képen, amit a levezetéshez csatoltak” – említette a fotót, amelyhez a vádirat szerzője, Kunos Gábor azt a megjegyzést fűzte, hogy Suhajda „éppen hosszabb időre megállt, mert éppen nincs rajta a hátizsákja.”

Az Index elemzése: 

Botcsinálta hegyi nyomozóként nehéz elképzelni azt a szituációt, amelyben a mászó megáll egy kép készítéséhez, de úgy, hogy a hátizsákjával előbb feljebb mászik, elhelyezi azt a fotós háta mögé, majd visszaereszkedik a fotóért. 8000 méter felett az alpinisták egy elejtett karabinerért sem szívesen hajolnak le, és így nem valószínű, hogy egy hátizsákkal járkálnának feleslegesen. Pláne úgy, hogy ekkor az alpinista még felfelé tartott, tehát nem sejthette, hogy a hátizsákos momentumnak később bármilyen szerepe lehet.

Ha pihenni is állt meg a magyar mászó, akkor az a maximum, hogy maga mellé helyezi a zsákot. A széles látószögű objektívvel készült fotón azonban semmilyen nyoma nincs a főalak körül a hátizsáknak.

A magyar alpinista valószínűleg tényleg hátizsák nélkül mászott, azaz valaki összekeverte őt a hegyen egy másik mászóval, és az ő pozícióját jelenthette Kunosnak.

Az, hogy az alpinisták esetleg összekeverik egymást, nem furcsa, egyrészt mert a csúcsról lefelé tartva a kimerült mászók nem arra figyelnek, hogy ki kapaszkodik felfelé. Másrészt a hidegben az arcukat is maszkkal takaró embereket könnyű összetéveszteni.

Vécézés közben jött a tanú

A csúcsmászásról Suhajda egyébként más menetrendet adott meg, mint ami Kunos levezetésében szerepel. Reggel hétkor (fotójának időbélyegzője szerint 6:54-kor) 8400-8440 méterről rádiózott az alaptáborba. 8500 méter körül egy csúcsról lefelé tartó mászót megkért, hogy fotózza le őt, így 08:13-kor elkészült a fenn elemzett, hátizsákot nem tartalmazó kép.

Reggel tízkor volt az első jelentős eltérés Suhajda és a vádirat története közt. A magyar alpinista szerint 8500 és 8600 közt volt, és látta is a szemből érkező embert.

Éppen vécéztem ebben az időben, onnan tudom, hogy ekkor volt ott a mászó, mert még eszembe is jutott, hogy vajon látja-e a mutatványomat

– idézte fel, hogy miért emlékezett az utolsó, a csúcsról lefelé tartó mászóra.

A Facebook-oldal vádirata szerint ez a mászó ugyanakkor 100-150 méternyi szinttel lejjebbre tette a találkozót. (Fontos háttérinfó: 100-150 méter szintkülönbség távolságban igen jelentős lehet, és akár több órás mászást is igényelhet.)

Fél 12 körül ért el a legutolsó kifeszített kötél aljához, amely 40 métert vitt a csúcsgerincig, ahonnan néhány lépés a csúcs. Az első csúcson készített fotó 12:02-kor készült, állította Suhajda.

Az Index elemzése. Lapunknak nem volt módja megvizsgálni a bizonyítékokat, például azért, mert a tanúk névtelenek.

Összesen öt óra alatt tette meg a 8440 és 8611 méter közötti távot. Ha 3 óra alatt tette meg a nagyjából 150 méternyi szintet, akkor életszerű, hogy az utolsó 60 méterre két óra kellett az egyre fáradó mászónak.

Miért nincs csúcsfotó?

Suhajda a csúcsfotók szokatlanul késői posztolásáról azt mondta, hogy Facebook-oldalát az otthoni háttércsapat gondozta, akik konzerv anyagból dolgoztak. Amikor felvetettük, hogy táborba érkezése után mégis több fotót is posztolt a felfelé tartó mászásáról, de egyet sem a csúcsról, akkor más magyarázatot adott: leérkezésekor eszébe sem jutott megosztani a csúcsfotókat, azokat később, egyben, leírással együtt szerette volna közzétenni.

Közel két hét telt el az első videóig, ami ráadásul nem is Suhajda saját Facebookján, hanem a Mozgásvilág nevű oldalon jelent meg. Ez a felvétel pedig még az amatőrök számára is kérdéseket vetett fel. A képen a mászó joviális hangnemben beszél arról, hogy felért a csúcsra, és mindenkit üdvözöl.

A felvétel gyanús volt mindenkinek, aki látott már felvételt 8000 méter felett beszélő hegymászóról. Az alpinista ezeken kapkodja a levegőt, kifullad a szavak közt, liheg, szóval a levegőhiány és elgyötörtség minden olyan jelét mutatja, amit Suhajda nem.

Az augusztus 14-i felvétel után még két hét telt el, mire ismét csak a Mozgásvilágon megjelent egy hosszabb film, ami részben tisztázta Suhajdát. Csupán két másodpercre ugyan, 4:38-4:40-ig, de látható a mászó és a bizonyító erejű panoráma is. Az utolsó képeken pedig megjelenik a magasságmérős óra, amely 8589 métert mutat. A hegymászó lapunknak azt mondta, hogy azért mutat 12 méterrel kevesebbet a mérő, mert ezt a felvételt néhány méterrel a csúcs alatt, már szélárnyékban készítette.

Bár a képek magukért beszéltek, mégis maradt bennünk egy kis bizonytalanság érzés. Először is kértük, hogy küldje át a cikkünkhöz a magasságmérőjének a logbejegyzéseit, hiszen ha mi ezeket mellékeljük a cikkünkhöz, akkor soha senkinek nem lesznek kérdései. Az alpinista azonban elmondta, hogy az eszköz, amit használt (Spot műholdas nyomkövető) „nagy magasságban pontatlan lehet, ezért nem bizonyító erejű. A csúcsról küldött koordinátáim alapján például néhány méterrel magasabban jártam, mint 8611 méter. A mászás során egyszer 100 métert zuhantam az adatok szerint.”

Adatokat azonban küldtek időközben a 8000ers.com szakportál statisztikusának elemzésre, ám amíg ő nem elemzi ki azokat, nem szívesen osztja meg az információkat mással, szólt a magyarázat.

Alacsonyabb magasságban (ahogy itt látható is) kapkodja a levegőt, köhög, elsírja magát, remeg a hangja a kimerültségtől. Öt óra mászással később, a csúcson viszont nyugodt és derűs, nem liheg, mintha nem is a világ második legmagasabb csúcsán lenne.

Az Index végül kapott egy máshol nem publikált csúcsfelvételt is. Ezen a panoráma felhősebb, de mivel Suhajda több mint egy órát volt a csúcson, belefér az ilyen változás. A felhők közt pedig látható néhány olyan topográfiai jellegzetesség, ami a már korábban posztolt videón, és más csúcsfotókon is megjelent. 

Ítélethirdetésre emlékeztető bekezdés

Az Index ítélethirdetésre nem vállalkozik, mivel nem áll rendelkezésünkre elegendő adat a hiteles döntéshez. Nem tudjuk például, kik a vádirat megszólaltatott tanúi, a szavaikat egy, az ügyben nem éppen Suhajdával szimpatizáló krónikás tolmácsolásában ismerjük csupán.

A tanúk egyes megjegyzései (például a hátizsák ügye), vagy hogy jó másfél hónappal később kellett visszaemlékezniük a csúcsmászás utáni fáradtságuk idején látottakra, kérdésessé teszi vallomásaik pontosságát.

A másik oldalról viszont zavarba ejtő, hogy miért késlekedett a bizonyítékok közzétételével az expedíció? A szokásjog, a természetes büszkeség és a szponzori érdek is a mihamarabbi közlést tette volna szükségessé. A csúcsot és a mászót együtt ábrázoló filmes 2 másodpercet csak szeptember 3-án, azaz negyven nappal a csúcsra jutás után publikálták.

A legerősebb érvet a fotók és videók jelentik. Bár a táj jellegzetességei röviden jelennek csak meg, de egyértelműen beazonosíthatóak azok a jegyek, amik alapján nagyon valószínű, hogy a felvételek ugyanott készültek: a K2 csúcsán. Ezeket az itt következő fotón mutatjuk is.

A videók manipulálására sem láttunk  jelet.

Ezen a ponton a római jog szellemében közelítünk a kérdéshez. A magyar alpinista leírásával és erős bizonyítéknak tekinthető felvételeivel szemben néhány anonim, és megkérdőjelezhető információkat is közlő tanú, és pár zavaró, de nem perdöntő furcsaság áll.

Az ártatlanság vélelme alapján úgy tűnik, hogy a csúcsmászást addig nem érdemes megkérdőjelezni, amíg valóban kézzel fogható bizonyíték nem áll rendelkezésre az ellenkezőjére.

Vizsgálódnak még

Megkérdeztük a Magyar Hegymászószövetséget is az ügyről. A szövetség vezetője, Kandrács Ildikó elmondta, hogy ők alapból nem vizsgálták volna az esetet, de a polémia hatására úgy döntöttek, hogy egy független szakértőt vonnak be, hogy pontot tegyenek az ügy végére. Szavai alapján ő az a statisztikus, akihez az expedíció is eljuttatta a magasságmérőjük adatait.

Önnek mi a véleménye? Meggyőzőek a bizonyítékok? Szóljon hozzá Facebookon! 

(Borítókép: "8611 méter. Egy álom valóra vált." - Suhajda Szilárd / Facebook)