Eleinte támadták Baricot, mostanra irigylik. A Suker utáni korszak első komolyabb világversenye következik.

()
2004. április 28., szerda 14:40


Otto Baric 2002-es kinevezésekor kisebb forradalom alakult ki, miután első ténykedései között szerepelt, hogy a nemzeti együttestől visszavonultatta az istenített Sukert és Proszinecskit. Az azóta eltelt időben is számtalan kritika érte az Ausztriában született szakembert, az eredmények azonban őt igazolják.

A kapuba azt a Pletikosát favorizálta, és játszatta az összes selejtezőn, aki számottevő eredményt addig nem tudott felmutatni, viszont a selejtezők során, hét meccsen is megóvta a góltól a horvát kaput, ezzel jelentős érdemeket szerezve a továbbjutásban.

A védelemben keverednek a korosztályok és Baric itt is megtalálta a helyes arányt. A Simic, Simunic, Robert Kovac, Tudor négyest csak ritkán bontotta meg, de a helyettük szerepeltetett Tomas és Srna sem okozott csalódást.

A középpályán olyan nevek szerepeltek, az "alapban" mint Zivkovic, Niko Kovac és Rapaic, de a "kiegészítő emberek", mint Rosso és Leko is elfogadható teljesítményt nyújtottak, így valószínűsíthető portugáliai szereplésük.

A csatársor túlélte a Suker-Boksic kettős kiöregedését, és ebben jelentős szerepe volt Dado Prsónak, aki 28 esztendősen, csak a harmadik selejtezőn lett először válogatott. Mellette Olic számít az állandó társnak, de Sokota és Maric sem riad meg az ellenfél kapuja előtt.

az oldal tetejére