()
2004. április 30., péntek 13:52


Alexander Starkovs csapatának sikerét kétségkívül növeli, hogy a lettek két nemzetközi szinten is jegyzett játékosukat szinte mindvégig nélkülözték. A southamptoni Pahars és a Stolcers sem léphetett pályára állandó sérüléseik miatt.

Starkovs így jó szakácsként abból főzött, amije volt. Úgy érezte, hogy egy nagyon kemény és magas védelmet kell összeállítania, olyat, amelyiket nem késztethetik az ellenfelek versenyfutásra, mert akkor azonnal kiderülnek a fogyatékosságok. Hogy jól döntött, azt igazolja, hogy a védelem öt meccsen - vagyis az összecsapások felén - nem kapott gólt, a svédek például egyszer sem tudták feltörni a hátsó alakzatot. Ezzel együtt a kontrajátékra helyezte a hangsúlyt.

Ennek megfelelően talált rá a védelemben Stepanovsra, Lobanovsra és Astafjevsre, akiknek az egész sorozatban bizalmat szavazott. A negyedik védő általában Laizans volt, de megesett, hogy neki a középpályán kellett játszania. (A BVSC-t is megjárt Zemlinskis volt a helyettese, ha előbbi egy sorral feljebb került.)

A középpályán Bleidelis helye volt a legbiztosabb, aki igen hatékonyan volt képes segíteni, mind a csatársor, mind pedig a védelem munkáját. Rubins és Rimkus a sorozat végére vált állandó kezdővé.

A csatársort többnyire Verpakovkis alkotta egyszemélyben, aki biztos lábbal értékesítette az adódó lehetőségeket, a hat legutóbbi tétmeccsen egyaránt betalált, Király Gábort kétszer is mattolta.

az oldal tetejére