Schumacher győzött, Hakkinen kiesett

Megkaptuk amire vágytunk! A Forma-1 pilótái - természetesen az időjárás közreműködésével - a szezon egyik, ha nem a legfordulatosabb versenyét produkálták Amerikában.

Az elindulás pillanata

A bonyodalmak már a rajt előtt megkezdődtek, ugyanis Schumacher kérésére az egész rajtrácsot húsz méterrel hátrébb tolták. A pole pozíciót birtokló pilóta azzal indokolta javaslatát, hogy a rajt-cél vonalon lefektetett téglasor - mely még az eredeti burkolat maradványa - csökkentheti a gumik tapadását és esetleg kipördüléshez vezethet, ami balesetet, azaz veszélyt okozhat. A java azonban csak ezután következett...

A legtöbb versenyző intermediate, azaz átmeneti viszonyokra alkalmas abroncsokkal vágott neki a viadalnak, ugyanis egy órával a rajt előtt még zuhogott. A vörös fények kialvását Coulthard kapta el a legjobban. Sőt, túl gyors volt a skót fiú, szemmel láthatóan kiugrott, s így ő fordulhatott elsőként az egyenes végén. Mögötte Schumacher, Hakkinen, Barrichello, Trulli, Button sorrend alakult ki, ám ez csak az első kör végéig tartott, mert a Jordan és a Williams-pilóta egyaránt a boxba hajtott. Előbbi valószínűleg intermediate-eket, utóbbi biztosan slickkeket tetetett föl.

Az élen eközben a vezető Coulthard egyre inkább megpróbálta segíteni csapattársát, ezért lassított, és magára húzta Schumachert. Azonban csak rövid ideig volt képes elviselni a német nyomását: Schumi megfelelően aggresszív, ám szabályos módon megelőzte őt (s természetesen Hakkinen is elszáguldott mellette). Hihetetlen pillanat volt, nem lettem volna épp akkor a boxban tehetetlenül üldögélő - azaz térdelő - Jean Todt bőrében. A ferraris annak ellenére kockáztatott, hogy sejtette, az előtte haladó McLarent tíz másodperces büntetésre a boxba fogják hívni, csakhamar ami meg is történt. Előbb azonban még Hakkinent szolgálták ki Ron Dennis szerelői, aki vadonatúj slickkeket kapott. Hasonló gumikat vett fel szinte az összes pilóta, csupán Schumi, Frentzen, Diniz és Mazzacane maradt esőgumikon, melynek legérdekesebb következménye az lett, hogy Hakkinen három körön át csatázott a harmadik Mazzacanéval, mígnem az argentin a boxba hajtott, így végre sikerült lehagynia! A fiatal minardis remekül helyt állt, s megmutatta, hogy ő sem véletlenül tagja a száguldó cirkusz mezőnyének.

Az aszfalton Ralf Schumacher volt a leggyorsabb: sorban futotta a jobbnál-jobb köröket, aminek következtében harmadiknak jött föl. Bátyja csak a tizennegyedik fordulóban ment a depóba, majd gond nélkül tért vissza az első helyre, s biztosan vezetett Hakkinen, illetve öccse előtt. Utánuk a Frentzen, Verstappen, Diniz trió következett, melyből azonban a brazil kiszállt - a fűre csúszott, de visszajött - , így Herbert, Villeneuve és Barrichello is megelőzte.

Élen a Ferrari

A huszonkettedik körben Hakkinen magasabb fokozatba kapcsolt és megkezdte a fölzárkózást az élen álló mögé. A nagy vágta azonban nem tartott sokáig, ugyanis hirtelen lángok csaptak ki a McLaren hátuljából, s a finn a boxutca elején kénytelen volt leparkolni, feladta a versenyt. A negyvenedik körben - mikor Coulthard már hatodiknak kapaszkodott vissza - Ralf teljesítette az első rutin kiállást. A német azonban négy kör múltán ismét a garázsához hajtott, s kisebb szerelést követően csak fél perccel később távozott. A tankolások során a két Minardi okozta a legtöbb riadalmat, ugyanis Gené csak majdnem, Mazzacane azonban tényleg elgázolta egyik szerelőjét. Az élen álló Schumacher a negyvenkilencedik fordulóban látogatta meg csapatát, majd Frentzen és Barrichello következett, melynek során a ferraris megelőzte a Jordant kormányzó riválisát, és másodikként térhetett vissza a pályára. (Az olasz istálló egy kisebb trükköt is bevetett, ugyanis még Frentzen kiállása előtt teljes készültségben a garázs elé vonult, mintha a brazilt várná. Természetesen Barrichello kint maradt, a jordanes azonban rögtön bejött, s eközben a könnyebb kocsival Rubinho repült még néhány kört.) A negyedik helyen Villeneuve autózott, őt Coulthard és Diniz követte.

Schumachernek már zsebében volt a tíz pont, ugyanis előnye megközelítette a negyven másodpercet. Az egyetlen kemény csata Frentzen és Villeneuve között zajlott, ám a kanadai csupán pillanatokra érezhette magát harmadiknak, ugyanis oly' későn fékezett, hogy a fűre csúszott. S bár rögtön visszaállt, többé már nem adódott lehetősége az előzésre. Öt körrel a vége előtt Michael Schumacher egy röpke szekundumra minden bizonnyal leállította rajongóinak és csapatvezetőinek szívverését: az aszfaltcsík leglassabb pontján megpördült, ám azonnal vissza is állt a vezető pozícióba. Meleg pillanat volt...

Schumi "pezsgőzik"

A kockás zászlóig már nem változott az első hat sorrendje, csupán egy őrült néző borzolta a kedélyeket. A lelátóról valaki a célegyenesben lerobbant Mazzacane Minardijába egy egész doboz sört hajított. Jobb bele sem gondolni, mi történhetett volna ha...de inkább hagyjuk.

A lényeg, hogy a Ferrari - Schumi vezérletével - kettős győzelmet aratott. A kerpeni pilóta nyolc pont előnyt szerzett Hakkinennel szemben, csapata pedig tíz egységgel áll a McLaren előtt. Mindez azt jelenti, hogy Schumachernek az idény hátralévő két versenyén elég befutnia a második helyen, hogy megszerezze a világbajnoki címet. Ha Hakkinen kétszer győz, a német pedig kétszer közvetlenül mögötte végez, pontegyenlőség áll elő. A győzelmek száma dönt tehát, ami ebben az estben 7-6 lenne Schumacher javára. De ez így talán túl egyszerű és logikus, a Forma-1 pedig - mint ahogy azt ma is bizonyította - igen bonyolult és kiszámíthatatlan sportág.