2001: Schumacher éve

Vasárnap a Japán Nagydíjjal véget ért a 2001-es Forma-1-es évad. Az utolsó futamot, csakúgy, mint a világbajnokságot, Michael Schumacher nyerte, így évvégi visszapillantónkat nem is kezdhetnénk mással, mint a már négyszeres világelső kerpenivel.

A rekordok embere

Michael Schumacher 1994, 1995 és 2000 után idén negyedszer szerezte meg az F-1-es pilóták világbajnoki címét. Az eddigi három elsőségét is meggyőző teljesítménnyel hódította el, de akkora fölénnyel, mint idén, még egyszer sem nyert. Sőt, a Forma-1 52 éves történetében Schumi idei teljesítménye abszolút rekord.

A német Ferraris beállítva Nigel Mansell 1992-es, valamint önmaga 1995-ös és 2000-es rekordját, kilenc futamgyőzelmet aratott. A 17 verseny során 123 pontot gyűjtött, ennyi eddig még senkinek sem jött össze. Karrierje összes megszerzett egységét tekintve Schumacher már 801-nél jár - ezt a csúcsot Alain Prost tartotta 798 és féllel egészen vasárnap reggelig. Mint ahogy a legtöbb futamgyőzelem - 51 - is a francia nevéhez fűződött: ezt a kerpeni az idei Magyar Nagydíjon állította be, majd Belgiumban túl is szárnyalta, a Suzukaival együtt pedig már 53-nál jár. A versenyek alatt futott leggyorsabb köröket tekintve Schumacher már 44-gyel rendelkezik, azaz ebben a kategóriában is ő vezet. Mint mondhatnánk, meggyőző...

S hogy mi motiválhatja még ezek után az idei világbajnokot? Juan Manuel Fangio és Ayrton Senna. Az argentin ugyanis ötször (1951, 1954-57) nyerte meg a pilóták világbajnokságát, míg a brazil legenda 65 pole pozícióval vezeti az örökranglistát. Előbbiből Schumachernek "csak" négy, míg utóbbiból 43 van, ez az a két kategória, melyben még nem az ő nevével kezdődik a táblázat. Mindezek mellett azonban nem szabad megfeledkeznünk a puszta győzelmi vágyról sem: Schumi számára ugyanis minden bizonnyal ez jelenti a legnagyobb kihívást. Győzni, győzni, győzni, nem a rekordok, csupán annak íze miatt.

A Ferrari

Idén kétségtelen - bár ez általánosságban nem törvényszerű - hogy az év pilótája az év csapatában versenyzett. A Ferrari, először Schumacher "uralkodása" (1996. óta) alatt a szezon elejétől annak utolsó futamáig a mezőny legjobb autója volt. Mi sem bizonytja ezt jobban, mint a megbízhatóság: a motor mindössze egyszer - Indianapolisban - mondott csődöt (akkor is Barrichello alatt). Ross Brawn, a vörösök "agyának" stratégiai érzéke pedig Schumacher gyorsaságával, s az imént említett megbízhatósággal párosulva szinte legyőzhetetlen keverékké vált. A Ferrari-istálló 179 pontot szerezve, 77 egységnyi előnnyel nyerte meg a konstruktőrök versenyét a McLaren előtt.

Az "ellenfelek"

Nos ez az a pont, amelynél nehezen találunk alanyra. Ha tetszik, ha nem, ki kell mondanunk, hogy Schumachernek és a Ferrarinak 2001-ben nem volt ellenfele. Bizonyság erre, hogy a német már Magyarországon, négy nagydíjjal a vége előtt bebiztosította világbajnoki címét, valamint az, hogy év végén az előnye 58(!) pont volt a második David Coultharddal szemben. A skót 65 egységet szerzett a kerpeni 123 pontjával szemben, ami valljuk be, általában egy erős harmadik helyhez elegendő. Egyébként a győzelmek számát tekintve is erre a megállapításra juthatunk, hiszen Schumi kilenc első helyével szemben Coulthard csak kettővel rendelkezik, míg nála eggyel többet gyűjtött Ralf Schumacher. Szintén két sikert aratott Coulthard csapattársa, Mika Hakkinen, Ralf kollégája, Juan Pablo Montoya pedig egyszer győzött. Az ellenállás tehát megosztottnak bizonyult, nem volt egy nagy rivális, mint például tavaly Hakkinen.

Mika Hakkinen

Ha valaki, akit mégis egy kicsit bővebben kell emlegetnünk - nem azért mert jövőre egyéves pihenőre vonul, s csak 2003-ban tér vissza az F-1-be - az épp a kétszeres világbajnok finn Hakkinen, ugyanis idén márciusban is a vb esélyeseként állt rajthoz, ám sorozatos balszerencséi miatt - volt, hogy a McLarenje el sem indult - nem tudta felvenni a harcot Schumacherrel. A legdrámaibb pillanat valószínűleg a barcelonai volt, amikor is Mika alatt az utolsó körben mondott csődöt az autó. Pedig a finn azon a futamon végig vezetett, s ha győz, még harcba indulhatott volna a Ferrari ellen. Azonban kiesett, s valójában ekkor dőlt el a vb-cím sorsa, hiszen Coulthard nem sorolható a "világbajnoki szintű" versenyzők közé, a Williamsek pedig idén még nem voltak képesek sorozatos jó teljesítményre.

Az újoncok

Szerencsére új arcok feltűnésében 2001-ben sem volt hiány. Közülük hárman biztosan hosszú ideig a Forma-1-es sorozat résztvevői lesznek: Fernando Alonso, Kimi Raikkönen és Juan Pablo Montoya ugyanis kiemelkedett a fiatal versenyzők közül.

A spanyol Alonso 19 évesen a mezőny leggyengébb autójával, a Minardival jónéhányszor megverte edzésen a jóval tehetősebb csapatok - Arrows, Benetton - pilótáit, de sajnos versenyen az iszonyúan gyenge Ford-motor miatt nem volt esélye a kiugró eredményre.

A finn Kimi Raikkönen 21 esztendősen, mindössze 23(!) autóversennyel a háta mögött érkezett a Sauber csapathoz. Az F-1 fejesei olyannyira tapasztalatlannak tartották, hogy kezdetben még a szuperlicencet sem akarták megadni neki. Ennek ellenére Kimi már Ausztráliában, élete első Forma-1-es futamán egy pontot szerzett. A szezon során ehhez még nyolcat gyűjtött, s a sorozatos jó teljesítmény McLaren-szerződést eredményezett a számára: 2002-ben ő lesz Coulthard csapattársa a pihenőre vonuló Hakkinen helyett.

Juan Pablo Montoya helyzete más volt, mint az előbbi két pilótáé. A kolumbiai ugyanis 1998-ban F-3000-es, 1999-ben CART-bajnoki címet szerzett, 2000-ben pedig megnyerte a világ egyik leghíresebb autóversenyét, az indianapolisi 500 mérföldes viadalt. Az ő vállát tehát már jócskán nyomta az esélyesség terhe... A hozzá fűzött reményeket egész hamar kezdte is beváltani, hiszen Brazíliában - harmadik futam - már sokáig vezetett, s Michael Schumachert is sikerült megelőznie. Egészen az Olasz Nagydíjig azonban üldözte a balszerencse - műszaki hiba miatt többször is vezető helyről kellett kiállnia -, de Monzában már nem jött közbe semmi, így megnyerte a versenyt. Mindemellett háromszor indulhatott az első rajtkockából, s a szezon utolsó futamain rendre legyőzte csapattársát, Ralf Schumachert is. 2002-ben mindenképpen számolnia kell vele annak, aki világbajnok akar lenni...

Balesetek

Sajnos idén is történt tragédia a Forma-1-ben: az idénynyitó Ausztrál GP-n ütközött Ralf Schumacher és Villeneuve, s a szanaszét repülő alkatrészek egy pályabírót halálosan megsebesítettek. A pályán is volt egy igen rémisztő baleset, melyet Spában Luciano Burti csodával határos módon szinte sértetlenül úszott meg. A brazil pilóta 250-270 kilométer per órás sebességgel ütközött a gumifalnak, melyek azonban megmentették az életét.

Pilótacserék

A pilóták szerződéseit tekintve idén igazi kabaré zajlott a Forma-1-ben. Először a Prost-istálló szerződtette Luciano Burtit az elbocsátott Gaston Mazzacane helyére. A brazil autóját a Jaguarnál Pedro De La Rosa foglalta el. A szezon közepén Eddie Jordan rúgta ki Heinz-Harald Frentzent, s ültette a helyére Jean Alesit, akinek az ülését a Prostnál épp Frentzen vette át. A Minardinál Tarso Marques a magyar futamig húzta, Belgiumban már az indonéziai Alex Yoong vette át a helyét. Épp ezen a futamon szenvedett balesetet Burti, így helyette Alain Prostnak a cseh Tomas Engét kellett szerződtetnie. A francia istálló így ebben az idényben összesen öt(!) pilótát foglalkoztatott, ami minden bizonnyal rekord a Száguldó Cirkusz tröténetében.

Jean Alesi

Visszapillantásunk végén említsük meg annak a versenyzőnek a nevét, aki jövőre már biztosan nem indul egyetlen futamon sem: Jean Alesi Japánban bejelentette visszavonulását. Az olasz származású, 37 éves pilóta 1989-ben debütált a Forma-1-ben, s azóta összesen 201 futamon indult, melyek során egy győzelmet (1995, Kanadai GP) és egy pole pozíciót szerzett (1994 Olasz GP). Karrierje alatt szerepelt a Tyrrell, a Ferrari, a Benetton, a Sauber, a Prost és a Jordan istálló színeiben. S bár 2002-ben a Jordan tanácsadója lesz, egyéni vezetési stílusa és üde személyisége hiányozni fog a pályákról.