Schumacher simán nyert

Vasárnap délutánra eltűntek a felhők a melbourne-i Albert Park fölül - a délelőtti bemelegítéskor még esett - így a pilóták már napos időben vághattak neki az idény első nagydíjának.

Tömegbaleset a rajtnál

Kivételt jelentett az Arrows két autója, ugyanis Frentzen és Bernoldi már a felvezető körre sem tudott elindulni, ám néhány perc múlva a német bizonyára örült annak - Bernoldi a depóban maradt -, hogy a boxból kezdhette meg a versenyt.

A rajt után ugyanis a remekül induló Ralf Schumacher hátulról az első kanyarhoz az élen érkező Barrichello autójába rohant, majd átrepült a Ferrari fölött, s a kavicságyon átcsúszva, s lelassulva a gumifalnak ütközött. A két első mögött is történt egy koccanás, Massa, Fisichella és Heidfeld csúszott egymásba, s a tömegbalesetnek végül összesen hét autó esett áldozatul: Barrichello, Ralf Schumacher, Fisichella, Heidfeld, Massa, Button, Panis és McNish.

Safety Car

A versenyt különös módon nem állították le, annak ellenére, hogy nem csak alkatrészek, de négy-öt autó is eltorlaszolta a pályát. Csupán a Safety Cart küldték be a versenybírók. (Raikkönen közben meglátogatta a szerelőit, a finn gépének első vezetőszárnyát lecserélték, s a feneke alól(!) az egyik technikus eltávolított egy alkatrészt, mely a karambolok során került a kellemetlen helyre.)

Öt kört vett igénybe a romok eltakarítása, majd a felvezető autó Coulthard, Trulli, Montoya, Schumacher, Irvine, De La Rosa sorrendben engedte ismét útjára a mezőnyt. S bár csak 13-an vághattak neki a távnak, a futam első harmadában egészen élvezetes versenyt láthatott a közönség.

Trulli csak három körön át bírta a nyomást

Schumacher már a harmadik kanyarban megelőzte a rossz íven forduló Montoyát, ám Trullival meggyűlt a baja. Az olasz ugyanis remekül zárta az íveket, s három körön át maga mögött tartotta a Ferrarit, míg nem besokallt, a falnak csapódott, s az aszfalt közepén megállt.

Jöhetett ismét a Safety car, s szedhette össze a mezőnyt, melynek létszáma Trulli búcsúja ellenére sem változott, hiszen Bernoldi - látva a kocsihullást - visszatért a pályára.

Montoya-Schumacher párbaj

Újabb ötkörnyi poroszkálás után, a repülő rajt előtt Coulthard nem tudta bevenni az utolsó előtti kanyart, a fűre szaladt, így Schumacher vezethette föl a mezőnyt. A kerpenit azonban Montoya kívülről előzte meg, s átvette az első pozíciót.

A négyszeres világbajnok és a trónkövetelő remek csatát vívott egymással, míg végül a 17. körben Schumachernek - szintén remek manőverrel - sikerült visszaállnia az élre. Montoyát pedig a nagy iramot diktáló Raikkönen, Coulthard, Irvine és a minardis Webber követte.

Ez a sorrend állandósulni is látszott, Schumacher körönként két másodpercet vert az üldözőkre, Montoya gond nélkül tartotta Raikkönent, Colulthard pedig - két fűnyírás között is - simán otthagyta Irvine-t. A pontszerző helyeken kívül Villeneuve, Yoong, De La Rosa, Salo sorrend alakult ki, s többen már nem is voltak versenyben.

Csak nyolcan maradtak

A tíz pilóta hamarosan nyolcra csökkent, mert Coulthard, valószínűleg váltóhiba miatt, nagyon lelassult, majd ki is állt, Villeneuve pedig maga tette tönkre a gépét, amikor a falnak csúszott.

A boxkiállásokat féltávnál a debütáns ausztrál, Mark Webber kezdte meg, majd Montoya, Schumacher, Irvine, Raikkönen, s a többiek is letudták egyetlen tankolásukat. Az üzemanyagfelvétel után az első öt helyen nem történt változás, hatodiknak viszont feljött a Toyotával Mika Salo. Yoong haladt a hetedik, míg De La Rosa az utolsó, nyolcadik helyen.

Schumacher simán nyert

Ezt követően - bár még húsz kör volt hátra - már szinte semmi nem történt a pályán, így Michael Schumacher könnyedén nyerte meg élete 54 versenyét. Másodikként, félperces hátránnyal Montoya, míg harmadikként, karrierje első dobogós helyezését jegyezve, Raikkönen futott be. Irvine végig nyugodtan vezetve szerezte meg a negyedik pozíciót, míg a minardis Webber - az utolsó körökben remek csatát vívva Salóval - két pontot kaparintott meg magának, s a csapatának. Hatodikként a végén kicsit megpördülő, ám gyorsan korrigáló Salo végzett, emlékezetessé téve a gyári Toyota csapat bemutatkozását.

A Minardinak Markok gyűjtik a pontokat

Az eredményhirdetéskor nem csak az első három, de a hazai Mark Webber, s csapatfőnöke, a szintén ausztrál Paul Stoddart is önfeledten ünnepelt, hiszen a Minardi életében igen ritka dolog a pontszerzés. Legutóbb az 1999-es Európa Nagydíjon sikerült ez a kiscsapatnak, akkor szintén egy Marc, a katalán Gené gyűjtött be egy egységet.

A dobogósok futam utáni nyilatkozatai:

Michael Schumacher: "A balesetből nem sokat láttam, minden iszonyú gyorsan történt. Alkatrészek és autók hevertek mindenfelé, de szerencsére nekem sikerült elkerülnöm a bajt. Ezt követően két remek csatát is vívtam, Trulli és Montoya is kemény ellenfél volt, remekül használták ki az íveket, ám végül sikerült az élre kerülnöm, s nyernem."

Juan Pablo Montoya: "Elégedett vagyok a második hellyel, s a teljesítményemmel is. Egész hétvégén versenyképesek voltunk, ami jó jel a jövőre nézve."

Kimi Raikkönen: "A verseny eleje igen eseménydús volt a számomra, de valahogyan sikerült átvészelnem az ütközéseket, megúsztam egy szimpla szárnycserével. Néhány percig igen kényelmetlen helyzetben voltam, ugyanis a szétrepülő alkatrészekből egy darab a hátam mögé, majd méglejjebb került. Ezt is sikerült azonban eltávolítani, így a továbbiakban már csak a vezetésre kellett koncentrálnom.

Az Ausztrál Nagydíj végeredménye és a világbajnokság állása:

1. M. Schumacher (Ferrari) 10 pont
2. Montoya (Williams) 6 p.
3. Raikkönen (McLaren) 4p.
4. Irvine (Jaguar) 3p.
5. Webber (Minardi) 2p.
6. Salo (Toyota) 1p.