Két év alatt a csúcsra, még tizenötig ott

”Biztos vagyok benne, hogy Forma-1-es versenyző lesz” – mondta a hétszeres bajnok Michael Schumacher a 16 éves Lewis Hamiltonról, miután befejezték a 2001-es gokart-vb-futamot.

A sztár szórakozásból, a tehetség karrierjének fontos lépéseként állt rajthoz, hetedik lett, a német harmadik. Versenyen azóta sem találkoztak, mert Schumacher 2006 végi visszavonulásakor Hamilton még a GP2-ben indult és lett bajnok. Vasárnap, szűk két évvel később meg már a Forma-1-ben.

Pályafutása senkiéhez sem hasonlítható, ilyen korán, ilyen gyorsan, ennyire váratlanul nem futott be más: amikor a Brazil Nagydíjon 23 évesen, 9 hónaposan és 26 naposan ötödikként ért célba, az F1 legfiatalabb győztese lett.

Tízévesen már kiszemelte magának a McLarent, amikor 1995-ben, gokartos gyerekként egy gálavacsorán odament Ron Dennishez, és azt mondta, ”egyszer majd a te autódat akarom vezetni”.

A csapatfőnök azt válaszolta, hívja föl őt tíz év múlva, de épp fordítva történt, és csak három évet kellett várnia Dennis hívására: a McLaren és a Mercedes tehetségkutató projektjébe szerződtette le.

Finanszírozták a pályáját, amit számítástechnikai szakember édesapja addig egyedül izzadt ki. Anthony Hamilton napi állását felmondva rövid távú munkákat vállalt, hogy mindig fiával lehessen, hordhassa a gokartversenyekre.

Dennis bekapcsolódása után könnyebbé vált az életük, sorozatról sorozatra léptek és nyertek. Lewis, aki teljes nevét, a Carl Lewist az amerikai sprinter után kapta, első lett a brit Formula-Renault-ban, az F-3 európai sorozatában és később a GP2-ben is.

A McLaren és Hamiltonék kapcsolata viszont nem volt mindig ideális, nem sokon múlt, hogy ma nem Williams- vagy BMW-pilóta.

2004 elején Dennis és Anthony összevesztek, hogy milyen kategóriában induljon a fiú, és az apa elment Sir Frank Williamshez. A rivális szerződtette is volna fiát, de felfuttatásának költségeit az akkori motorszállító BMW-re akarta hárítani. A németek ezt nem vállalták, Anthony így visszament Dannishez, kibékültek, folytatódott az együttműködés, az év végén F1-gépet is tesztelhetett a tinédzser.

A munka 2006 őszére kezdett beérni. Lewis az év szeptember 29-én megnyerte a GP2-t Monzában, másnap, pont, amikor Michael Schumacher bejelentette visszavonulását, Ron Dennis közölte vele, a következő évben Forma-1-es csapatában indítja a kétszeres világbajnok Fernando Alonso mellett.

A teszteken már látszott, hogy gyors, de arra a berobbanásra, ami történt, senki, ő maga és az apja sem számított. A harmadik futam után már vezette a vb-t, a hatodikat megnyerte, az első kilencen dobogóra került.

Nem csoda, hogy hamar összeveszett miatta Dennis és Alonso, nem sokkal később ő is a spanyollal. A problémák ellenére fél éven át vezette a vb-t, két futammal a vége előtt már 17 ponttal Kimi Raikkönen előtt, aki az utolsó nagydíjon mégis megelőzte, így csak második lett a világbajnokságban.

Ő lett az első pilóta a Forma-1 történetében, aki első évének második helyezését az összesítésben kudarcként élte meg. Mert az is volt, a két záróversenyig nem akadt nála kiegyensúlyozottabb pilóta. Négy nagydíjon győzött, hatszor indult az első rajthelyről, és ha Dennis kevésbé balfék, ő lett volna a bajnok.

2008-ra aztán a csapatfőnök kitakarította neki a McLarent, Alonsót nem kellett küldeni, távozott magától, így az idényt, élete második F1-szezonját a vb egyik esélyeseként kezdte.

Azonnal győzött Ausztráliában, egyik brit elődje, Nigel Mansell már akkor megjósolta, bajnok lesz, kijelentette, az első futam meghatározza az évet, ő biztos benne, Hamilton idén behúzza.

Később nyert Monacóban, otthon, Silverstone-ban, Hockenheimben, Kínában, Spában a pályán, de a felügyelők visszasorolták a harmadik helyre.

Ha nem ostoba Bahreinben és Montrealban, ez utóbbi miatt Magny-Cours-ban, illetve nincs Spa, már hamarabb végezhetett volna, ugyanis a Ferrari nála is többet hibázott.

Ellenfelén, Felipe Massán kisebb volt a nyomás, meg kicsit jobban bírta a terhet, így az utolsó futam utolsó köreiben újra majdnem kicsúszott Hamilton kezeiből a világbajnokság. Végül viszont úgy nyert, ahogy tavaly veszített: egy pont különbséggel.

Két év alatt Monzán kívül az összes híres futamot megnyerte, Monacót, Indianapolist, Silverstone-t, valójában Spát is, ráadásul esőmenővé vált, annyiszor vezetett kivételesen jól a vízen.

Kilenc futamgyőzelme, 13 pole pozíciója, 207 pontja van, ami azt jelenti, minden negyedik versenyét nyeri, átlagban hat pontot szerez, vagyis mindig képes legalább a harmadik helyre.

Tehetsége és tapasztalatlansága vitathatatlan, ami a javára döntött idén,az a szerencse volt az utolsó futamon, és ez elsajátíthatatlan. Az újabb második hely csapás lett volna neki, az első viszont azt jelenti, ha nem is mindig bajnokként, de – Fernando Alonsóval és Sebastian Vettellel együtt – biztosan csúcsközelben lesz a következő 15 évben.